Ma hat éve halt meg Halász Péter

Március 10-én meghalt New Yorkban Halász Péter. Felravatalozása és búcsúztatása február 6-án volt a budapesti Műcsarnokban. Rövid összeállításunkban emlékezünk meg a rendezőről, pontosabban színházi emberről.

A Halász-esteknek nincs csattanó lezárásuk. Nincsen slusszpoén, amire lezuhanhatna a bársonyfüggöny. Mondják: Halász nem tudja befejezni az előadást. Nem is akarja élesen lezárni. A zárócsattanó hatásával fölégetően zárójelbe tenné az addig történteket. A lazán kezelt vég folytatható. Vigyétek az élményt, használjátok! (MGP)

24 órás dokumentumfilm - Halász 24 rendezvény a Műcsarnokban

Halász Péter gyógyíthatatlan betegségére váratlanul, a később a 37. Magyar Filmszemle fődíját elnyerő Herminamező – Szellemjárás forgatása alatt derült fény. Ekkor döntötte el, hogy munkatársait megkéri élete hátralevő részének minél részletesebb dokumentálására, illetve teljes életművének 24 órás (!), filmes feldolgozására. Műfaji és stílusbeli megkötéseket – szokásos nagyvonalúságával és mély humorérzékével – nem tett, az elkészülő film megítélését teljességgel majdani nézőire bízta. Halála előtti utolsó előadása, a budapesti kulturális élet egyik rá jellemzően nagy hatású „happeningje” a Műcsarnokban rendezett saját ravatalozási ünnepsége volt. Péter koporsóban fekve hallgatta végig pályatársai, tisztelői, barátai gyászbeszédét, nézte meg a személyesen neki szánt produkciókat, majd megköszönte a megemlékezést és távozott. A Halász 24 az utolsó fellépés folytatásaként egy legendásan szuggesztív erejű ember megidézése, a magyar színháztörténet egyik meghatározó életművének bemutatása volt. További információk a Halász24 rendezvényről itt >>

Részlet Najmányi László Halász Péter megidézése című írásából:

Négy éve, 2006. március 10-én halt meg Halász Péter színházművész, író, pedagógus. Miután egy hónappal korábban megrendezte búcsúelőadását a budapesti Műcsarnokban, New Yorkba utazott meghalni, mert ott érezte otthon magát. Hórihorgas alakja, szarkasztikus mosolya nem tűnik már fel a végtelen budapesti éjszakában, pedig ezekben az álságos, gonosz, zavaros években nagy szükség lenne rá. Nem rendez új előadásokat, amelyekben, még a kevésbé sikerültekben is, mindig volt legalább néhány olyan perc, amit csak ő tudott megalkotni, amitől elállt az ember lélegzete. Nem drámaíró, rendező, színész volt, hanem élő színház. Színházként élte meg az életét és életként a színházat. Nem volt hajlandó tudomásul venni az élet és művészet közmegegyezéses határait, különbséget érzékelni az élet és a művészet között. A színház tünékeny műfaját művelte. Film-, vagy videó felvételek nem igazán tudják visszaadni lényének, művészetének varázsát, hiszen a jelen idő volt a médiuma. Idegen volt tőle az imitáció, a reprezentáció minden formája. Tudta, hogy a dolgok kizárólag önmagukat jelentik. Senki és semmi nem képviselhet senkit és semmit. Nem szerepeket alakított, mindig saját lénye éppen aktuális dimenzióit adta. Tudta, hogy a valódi katarzist az éber, fókuszált jelenlét hozza. Egész életében keményen dolgozott önmaga megkomponálásán. Végül olyan kikerülhetetlen, utánozhatatlan, letagadhatatlan, saját belső törvényei szerint működő jelenség lett, mint az időjárás. Érdekes megfigyelni, hogy filmjeiben mennyire elüt a többi szereplőtől. Azok professzionális színészek, akik valaki másnak akarnak látszani, míg ő mindig megmarad annak, aki. Ők, minden professzionizmusuk ellenére, illetve pontosan profizmusuk okán csupán reflexiók, míg Halász Péter él. Olyan erősen él, hogy lejön a vászonról. Folytatás itt.

Idézetek Halász Pétertől:

Otthon hagytam a szemüvegemet. Legalább pihentetem egy kicsit a szememet. Tegnap úgyis annyit láttam…

Ha minden levegőt te használsz, nem marad a nézőknek, és megfulladnak.

Nem mondhatjuk valakire, hogy hülye, attól, mert hülyeségeket beszél.

Nincs széle a színpadnak. Közepe van.

Beszélj úgy, ahogy. Éreztesd, hogy te vagy te!

ézd végig a mozit... a fejedben.

Túl nagy a kérdésben a kérdés.

A hajatok változatlanul változatlan.

Érezzük a kis változásban, hogy ez nagy változás.

 Kis undorok futnak át benned a mondataira. Nem tudsz már enélkül az undor nélkül élni.

Zsing meggyújtja a papírt. Aki érti, érti, aki nem érti, annak is jó...látott tüzet legalább.

Valaminek mindig nyilvánvalónak kell lennie.

Ha nincs meg az a hely – fejben –, ahol együtt vagyunk, akkor ne legyünk együtt.

Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka.

A színészet nem más, mint izommunka. Ha valaki még a lelkét is odaadja, az a múló percet örökkévalósággá alakítja.

Azért, mert elbizonytalanodsz, ne lassulj le sose.

Valaki mindig figyelmeztet a hibáimra... Nem baj...

A ritmus számít, nem a duma.

A legrosszabb szöveget élvezd a legjobban!

Több szólam van. Nincs unisono!

Ami nem megy beléd, az nem fog tudni kijönni se...