Törőcsik Mari: Shakespeare-t is tudok költeni

Törőcsik Mari egészségről, munkáról szeretett kollégáiról és a gyerekeiről is mesélt.

Bár a gyermekei nem szeretik, ha beszél róluk Törőcsik Mari elárulta, annak idején még a szülői értekezletekre se mehetett be, próbálták titkolni, kik a szülők. Elmesélte, hogy fiát, Sont azután fogadta örökbe, hogy

a Stern magazin címlapján látott egy képet egy vietnami kisfiúról, aki elvesztette a családját a háborúban. “Gondoltam, megkerestetem, de mire megtalálták, már tizenhat éves volt, és az ott a katonaköteles kor. Aztán váratlanul kaptam az akkori külügyminisztertől egy levelet. Jól ismert, sok előadásomban látott. Akkor már nem engedték az örökbefogadást, de közbenjárt az érdekemben a vietnami elnöknél. Sont a háború végén, egy amerikai börtönben találták, félholtan. Kétezer gyerek volt az árvaházban, és csak azt kértem, hogy ne én válasszak közülük. Azért kaptam őt, mert senkije sem volt. Itthon csináltattam neki csontrendszeri vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy úgy hatéves lehet, egyidős a lányommal. Teréz nagyon várta, és mindig jól kijöttek egymással” – mondja Törőcsik Mari, aki arról is szólt, hogy Londonban élő lánya többet van itthon amióta “meghalt”2008 őszén.

torocsik

Azóta jól van. A bókra, miszerint ragyogóan néz ki azt feleli harminc éve nem sminkel színpadon sem. “Van ez a "sminkszemüvegem", ezt felveszem, ennyi. Egyszer kaptam egy nagyon szépet Psota Iréntől, azóta mindig van egy ilyen drága darabom” – teszi hozzá.

Az elismertséről, sztárságról pedig úgy vall: “Magyar vagyok, magyar az anyanyelvem, és nem filmszínész, hanem színész akartam lenni. Nem lett volna ilyen gazdag a pályám, ha elmegyek”. Törőcsik Mari arról is beszélt, hogy nem tud súgóval dolgozni. “De ha kihagy az agyam, akkor még Shakespeare-t is tudok költeni. Előadás előtt arra tornáztatom az idegrendszerem, hogy olyan állapotban legyen, amilyet a feladat megkíván. Minél nagyobb drámát kell játszanom, annál többet ugrálok odakint. Bohóckodom a többieknek, így rázom fel az idegrendszeremet. Olyanokat mondok, hogy nincs kedvem ehhez, menjünk haza, menjen haza valaki... Ilyen hülyeségeket ordítozok össze-vissza. Az biztosan unja már, aki ötven éve hallja. Most az a szavam járása, hogy én nem vagyok normális. A múltkor, amikor belépetem a színházba, körbeálltak, és kórusban mondták: "Én nem vagyok normális!" "Hát nem is!" - vágtam rá” – nyilatkozta Törőcsik Mari.

Forrás: Hot Magazin, Imedia