Fehérváron őrködik A testőr

Nem tartott sokáig a Vihar utáni csend a székesfehérvári Vörösmarty Színházban: máris elkezdődtek a következő nagyszínpadi produkció olvasópróbái.

Árkosi Árpád próbál Fehérváron

A Vörösmarty Színházban április közepén mutatják be Molnár Ferenc A testőr című darabját. A vígjátékot Árkosi Árpád rendező állítja színpadra. A színésznő szerepében Bakonyi Csillát láthatjuk majd, a színészt Hajdu István, a kritikust Kelemen István alakítja. Az első olvasópróbát kedden tartották: A testőr elindult, április 13-án pedig a nagyközönségnek is bemutatkozik!

Néhány gondolat Árkosi Árpádtól

"Tudomásul vettem, hogy ma a konformizmusnak jóval erősebb kisugárzása, bénítóbb ereje van, mint az én fiatalságom korában. A hetvenes évek elején sokan azért választottuk a színházat, mert ezen keresztül támadhattuk és gúnyolhattuk a rend bástyáit. Az igazság kimondása során nem töprengtünk sokat formai és stiláris kérdéseken. Mára az elismerés, a siker az emberek legfőbb motivációja az élet szinte minden területén. Látható és érzékelhető a színház világában is ez a törekvés. A szakmaiság, a jól megcsinált előadás mint áruvédjegy hosszabb távon befektethető, kamatoztatható. A komolyabb mondanivaló kerülendő, mert kockázatokat rejt magában. Persze vannak üdítő kivételek is...." (Forrás: Ellenfény)

Ignotus 1910-ben így írt a darabról a Nyugatban:

Ezt alá kell húzni az erejében és leleményében kéjelgő bátorság láttára, mellyel Molnár Ferenc a színpadon minden egyebet alárendel a színpadnak. És ki kell mondani, mikor az emberek, miután hússzor-huszonötször kitapsolták a szerzőt, mentegetődznek, hogy ők azért tudják, hogy az életben nem volna lehetséges, hogy egy színésznő ne ismerje meg az urát, aki arcičre-gárdistának öltözve teszi próbára a hűségét. S nem veszik észre, hogy a színpadi költő művészete éppen abban állt, hogy nézőinek nem kell mentegetődzniök. Hogy az ő vakmerő, de egyszerű, Kolumbusz-tojásos módján, egy fait accompliban úgy állítja eléjük természetesnek és magától értetődőnek azt, amiről tudják, hogy nem természetes és nem magától értetődő, hogy nem is érnek rá bele nem menni a játékba. S hogy, amiért ez a játék csak játék: igen-igen szép játék, értékes játék, művészi játék, mint a sakk, amely hadviselésnek is beillik, s olyan sakktáblán és olyan figurákkal folyik, mint azok az ünnepi sakkjátszmák, melyekben igazi királyok és igazi parasztok lovagolnak eleven pázsiton keresztbe és hosszába. Molnár Ferenc ebben a darabban is, mint regényeiben, mint novelláiban, mint krónikáiban: csalhatatlan beosztó, kényelmetlen emberismerő, frappáns megfogalmazó és kárörvendően elmés. A darabja játék, de eleven játék, mint az álom, mint a képzelet, mint a hazugság, mint a hallucináció, melyekről ma már minden idegorvos tudja, hogy egyérőek a valósággal. Hogy egy kitűnő író, egy megvesztegető költő s egy jó órában született egyéniség, egyúttal kitűnő, megvesztegető és szerencsés színpadi talentum is, azért igazán nem kell bocsánatot kérnie: sem neki, sem a nézőjének.

Hegedüs Géza A testőrről:

Molnár kezdettől fogva birtokában volt a színpadi hatáskeltés minden eszközének. (...) Az első világháború előtti játékok fő témája általában a polgári élet kötelező hazugsága. Ironikusan kritikai élű vígjátékok ezek, de a bírálat belülről jön: egyszerre megért és elmarasztal. Gyakori közöttük a szimbolizmushoz közel járó játék (Az ördög, Liliom, A farkas). A fő mondanivalót talán A testőrben fogalmazta meg, hiszen itt arról van szó, hogy igazság és hazugság úgy keveredik, hogy aki mondja, aki éli, maga sem tudja, meddig igazság, mettől hazugság. Már-már Pirandello későbbi igazság-hamisság összefonódottsága szólal meg itt a magyar színpadon.

Korábbi előadásokból:

Sulyok Mária és Ruttkai Éva a Vígszínházban 1966-ban

Kubik Anna és Selmeczi György 2006-ban a Soproni Petőfi Színházban

Kerekes Éva és Mácsai Pál 2007-ben az Örkény Színházban

Darabont Mikold és Köles Ferenc 2011-ben a Pécsi Nemzeti Színházban