Miért ad egy színházrendező ezer eurót innovációs központ létrehozására? Egy rendező miért szónokol politikai nagygyűlésen? Ezekre a kérdésekre is választ vár Schilling Árpádtól Bárdos András március 19-én a Mozsár Kávézóban.
A Szabad Európa Társaság közéleti beszélgetései a Merlinből elköltözve immár a Mozsár Klubban láthatók. A hétfő esténként megrendezett beszélgetéseken a szervezők az országot leginkább érintő kérdéseket vitatják meg.
A sorozat március 19-i, hétfői beszélgetésének vendége, Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, aki
arra próbál majd felelni:
Milyen volt az idei március 15-e?
Milyen volt az elmúlt két év?
Egy rendező miért szónokol politikai nagygyűlésen?
Miért ad egy színházrendező ezer eurót innovációs központ létrehozására?
Milyen a kortárs magyar kultúra, színjátszás?
Hol tartunk Európához képest?
Vannak-e izgalmas új kezdeményezések, vagy mindent elönt a „pesti unalom”?
Mi van a Krétakörrel? Van-e a Krétakör után is élet?
Az eseményre a belépő 1000 Ft, diákoknak: 500 Ft. A március 19, hétfőn, 19:30 órakor kezdődő beszélgetés helyszíne
a Mozsár Kávézó, Bp., VI. Mozsár utca 2.
néhány gondolat Schilling Árpádtól:
‘Azért is érdekes ez a kor, mert szembesíti az embert a saját nagyravágyásával. Az utóbbi egy-két évben vettem észre, milyen könnyen képződnek bennem is előítéletek. Vagy milyen könnyen hiszem azt, hogy jó szándékból építek valamit és közben nagyravágyóan rátelepszem a munkatársaimra.’
‘A művészet ugyanis nem más, mint ötletgazdagság és szabálykövetés egymásra hatása, fejlődés és örökség kettőssége, ösztönös anarchizmus és hagyománytisztelő akadémikusság elegye, vagyis két látszólag egymásnak ellentmondó attitűd egyensúlya. Ebben az értelemben a művészeti tevékenység rokon minden olyan munkavégzéssel, amelyben egyedi, saját megoldásokra épp úgy szükségünk lehet, mint a tanult, elsajátított gyakorlatokra’.
‘A kultúra nem pusztán a művészek és művészeti termékek összességét jelenti, hanem a társadalom egészének szellemi kapacitását, műveltségi fokát, viselkedési mintáit, ízlését stb. Ennek fényében a kormány, mint a társadalom többségét képviselő politikusok által kijelölt operatív szerv, kultúrához való viszonya tükrözi a társadalom meghatározó részének kultúrához fűződő elvárásait: kulturális igényeit. Amennyiben ez nem valósul meg, a társadalom többsége majd nyíltan jelzi ellenérzéseit a kormány kultúrpolitikájával szemben’.
‘Számomra, öntörvényű, bizonyos értelemben útkereső, más értelemben autoriter, heteroszexuális, magyar férfiként, fontos volt a család kérdése, hiszen egyszer csak belekerültem én is abba a helyzetbe, hogy családom, feleségem van. Aztán megszületett a lányunk, tehát jött egy újabb nő a családba. Két nő sajátos dinamikával. Egyezkedni kell, hogyan megy ez. Megy-e egyáltalán? Férfiként, apaként. Mivel lehet a baj? A családképemmel? Vagy nincs sehol baj és ez egy szoktatási folyamat? Művészként minden ötszörösére nagyítódik, és esetleg „szétszedek" olyan dolgokat amelyek mások számára evidenciák...A nemzeti és nemzetközi gazdasági krízis, illetve az identitás válság is sokféle kérdést vet föl. Sokszor mondják, hogy például korábban a család szerkezete, szerepe, helyzete sokkal tisztább volt. Lehet, de az tény, hogy korábban másfajta perspektíváik voltak az embereknek. Ma olyan komoly paradigmaváltás van a technológiában például, hogy egy családfenntartó azt tapasztalja meg, hogy a gyereke szinte mindenben sokkal gyorsabb, mint ő. Olyan sok „támadás" érte a család képletet, hogy ezt tényleg bizonyos értelemben a romjaiból kell összepakolni’.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.