Caligula helytartója - Béres Attila Komáromban járt

2012. március 16-án mutatja be a Komáromi Jókai Színház Székely János Caligula helytartója című drámáját. Az előadást Béres Attila, a Budapesti Operettszínház rendezője, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője állította színpadra. A szíriai helytartó szerepében Tóth Tibor, friss Jászai Mari-díjas színész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója látható. Ellenfele Barakiás, főpap alakítója Papp Zoltán Jászai Mari-díjas m. v. Budapestről.

A darabról:

Székely János Caligula helytartója című drámája 1972-ben íródott és mind a mai napig a huszadik századi magyar drámaírás egyik kiemelkedő alkotása. Arról beszél, milyen világban élünk, mi változott körülöttünk, és mi maradt ugyanaz… Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? Petronius, Caligula szíriai helytartója azt a parancsot kapja, hogy állítassa fel a császár aranyszobrát a zsidók jeruzsálemi templomába. Mert a császár ezt parancsolta, tehát lehetetlen nem teljesíteni. A zsidó Barakiás szerint viszont teljesíteni a lehetetlen. A darab kérlelhetetlen pontossággal mutatja be a helytartó kétségbeejtő helyzetét, és emberségéből fakadó tragédiáját. Székely olyan általános érvényű morális kérdéseket feszeget, amiknek köszönhetően a dráma sajnos mit sem veszít naprakészségéből; hiszen létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember…

Interjúrészlet Béres Attila rendezővel:

Ha mindig színész akart lenni, miért lépett át mégis rendező szakra?

Novák Eszter eljött Vásárhelyre, s megrendezte a Chioggiai csetepatét az osztályunknak. Nagyon jó előadás volt, mi is nagyon élveztük. Elvarázsolt, ahogy Eszter rendezett, azt éreztem, én is ezt akarom csinálni... Nekem sose volt elég, hogy egyszerre egy dolgot csinálok. Mindig attól rettegtem, hogy elkényelmesedek. Ez a paranoia hajtott végig számtalan színházon, helyzeten, lehetőségen. Amint valamit megcsináltam, jött a kétely, hogy úristen, elég ez? Szóval felvettek Babarczy László osztályába – Bodó Viktor, Balázs Zoltán osztálytársaként. Csúszott a hivatalos kezdet, így jártam egy évet Szinetár Miklós és Kerényi Miklós Gábor zenés rendezői osztályába is.

Ennyi siker után, ilyen pörgés mellett mi mozgatja, mi hajtja?

A történetek, melyekről azt gondolom, fontosak számomra. A Caligula például azért fontos, mert Komáromban ez egy hatványozottan igazabb történet, mint bárhol Magyarországon, ahol többen megrendezték, de ők nagyon evidensen szóltak a hatalom kiszolgálójának a helyzetéről, a hatalom és a humánum viszonyáról. Ha ezt Komáromban vagy Marosvásárhelyen csinálja meg az ember, ugyanezekről szól, de sokkal összetettebben, érzékenyebben, sokkal húsba vágóbban. Az expresszionistább színházat keresem, ahol nemcsak a nagy lélektani folyamatok, hanem az egyszerűbb megfogalmazások is érvényre jutnak.

Ön többféle színházi kultúrában megfordult. Hogy érzi, van értelme a színházcsinálásnak a 21. században?

Szerintem a színház megtartotta azt a többezer éves egyedi szentségét, amelyre szükségük van az embereknek. Nem tudják, mért, de ha bejönnek, érzik, hogy ez nekik kell. Aztán, ha kimennek, elfelejtik. De amikor bent vannak, tudják. És remélem, hogy a mi generációnk nem teszi tönkre ezt a fajta szakralitást. Hadd mondjak egy példát: amikor Churchillhez odament a hadügyminisztere, hogy miniszterelnök úr, háború van, abba kell hagyni a kultúra támogatását, mert nincs több pénz. Erre Churchill azt mondta: akkor miért háborúzzunk?

A Petronius–Barakiás pólusú rendszerben ön hol helyezi el magát? Mi a véleménye a hatalomról? A tétlen vagy a tevékeny hatalmi helyzet áll közel önhöz?

Egyik pólusnak sem adnám meg magam. Székely drámája annak az embernek a harcáról szól, aki mer gondolkodni. Én nem hiszek a tétlen hatalomban, amit Barakiás emleget. A hatalom ne legyen tétlen, valamiért tegyen, s ne valami ellen. A legfontosabb mondat, amit Petronius meghall, hogy „meddig terjed a hatalom”? És az beleül a fejébe, és egyszer csak lebontja magában. Azért szeretem ezt a katonai világot az előadásban, mert ez van legközelebb ahhoz a rendhez, diktatúraszerűséghez, amit ez a világ képvisel. Egy katonaember egyszer eljut arra a szintre, hogy meghall dolgokat, utána eljut oda, hogy átgondolja, és ha átgondolta, tenni is akar valamit… Ez a gyötrődés juttatja el oda, ahova reményeink szerint az előadás végére eljut...
 (Forrás: Új Szó)

CALIGULA HELYTARTÓJA

PETRONIUS, római patrícius, Caligula szíriai helytartója  Tóth Tibor ( Jászai Mari-díjas)

DECIUS, római lovag, Caligula állandó követe  Mokos Attila

LUCIUS, fiatal római nemes, Petronius segédtisztje   Szabó Viktor e.h.

PROBUS, szemmel láthatóan germán származású segédtiszt   Tóth Károly e. h.

I. AGRIPPA, Palesztina királya  Fabó Tibor (Jászai Mari-díjas)

BARAKIÁS, a jeruzsálemi templom főpapja   Papp Zoltán (Jászai Mari-díjas) m. v.

JÚDÁS, zsidó politikus, az államtanács tagja  Olasz István

DECIUS követei   Majorfalvi Bálint, Bernáth Tamás 

Súgó     Balaskó Edit

Ügyelő  Nagy László 

Díszlet     Horesnyi Balázs m.v.

Jelmez   Pilinyi Márta, m.v.

Dramaturg     Ari-Nagy Barbara m.v.

A rendező asszisztense  Mesinger Nóra