"Át kell adnom a megszerzett tudást..."

Háromrészes interjú Prof. Dr. Temesi Mária operaénekesnővel, tanszékvezető egyetemi tanárral, aki március 3-án, a "Tannhäuser" Erzsébet szerepében ünnepelte operaházi tagságának 30 éves jubileumát. Harmadik, befejező rész.

Az interjú első része
Az interjú második része

3. rész

A harmadik részben az énekesnőt a Wagner-szerepek után egyéb szerepeiről, valamint a tanításról kérdeztük.

A Wagner-szerepek mellett meglehetősen sokat koncertezik, ahol dalokat és áriákat is rendszeresen műsoron tart, a legkülönbözőbb stílusokban - a barokk szerzőktől Mozarton, Bellinin, Verdin, Puccinin át a kortárs szerzőkig.

Így van! A barokk zenében más vagyok, ott finoman és halkabban énekelek, ott "pianissimo vagyok". Az Istenek alkonya Brünnhildéje mellett a barokk muzsika éneklésekor éreztem úgy a Kapolcsi Fesztiválon, hogy egyidejűleg valamifajta "összekötő hangszer", valamiféle Ég és Föld között húrként elomló-feszülő-rezonáló kapocs vagyok. Csodálatos élmény volt!

Huszadik századi műveket is szívesen énekel. A Wagner-szerepekért kapott díjai - a Székely Mihály Emlék Plakett, a Juventus Díj és a Liszt Ferenc Díj - mellett két kortárs operában alakított szerepéért is díjazták: 1992-ben Bartók-Pásztory Díjat kapott Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának Lénió szerepéért, 2003-ban pedig Artisjus Díjat Madarász Iván Utolsó keringő című darabjának Asszony szerepéért. Lehet valaki egyformán mindenben jó?

Dehogyis! De törekednünk kell rá és mindig meg kell próbálni az adott feladatban kiteljesedni. Emberek vagyunk, és az énekes a hangszerét a saját testében hordozza. Az éneklés, mint pillanatnyi, élő, alkotó művészet kivitelezése az ember fizikai-szellemi-érzelmi napi kondíciójának is ki van szolgáltatva. Egy biztos: nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a fellépés szolgálatában, hogy nyugodt szívvel hajthassuk le a fejünket aznap este.

Erkel: Bánk bán; Gertrudis szerepében

(fotó: Magyar Állami Operaház)

Melyek azok a fellépései, amelyekre a legszívesebben emlékszik?

Mindig azt szeretem, ami éppen van, mert arra kötelező ráhangolódnom. De nagyon szerettem az Adriana Lecouvreurt Saccanival vagy Gardellivel, és a Wagnereket: a Lohengrint, a Walkürt, a Tannhäusert, az Istenek alkonyát. Sosem fogom elfelejteni a drezdai Lohengrineket, amelyet kilenc évig énekeltem ott. A Nyitány nemességét, kristálytiszta, ezüstös hangzását, ahogyan azt a drezdai Staatskappelle játszotta...

Énekes partnerei között sorakoznak a nagy nevek. Fiorenza Cossotto, Martha Mödl, Samuel Ramey, Roberta Alexander, Luciano Pavarotti, Theo Adam, Giacomo Aragall, Dmitri Hvorostovsky - hogy csak néhányat említsek.

Fiorenza Cossottóval idősebb korában találkoztam, ő egy igazi, vérbeli olasz mezzoszoprán, született, fantasztikus hangi adottságokkal! Koncerteken, olasz áriaesteken énekeltünk együtt szóló áriákat és olasz duetteket Berlin, Stuttgart, Bréma és München híres színpadain. Az Aida-Amneris duettünk alatt pezsgett a nézőtér a színpadi energiáktól, ezért érdemes operát játszani, énekelni! Samuel Rameyvel Hamburgban énekeltem a Don Giovanniban, ahol Peter Schreier vezényelt. Pavarottival Modenában, a versenyző csapattal énelkeltem együtt. Theo Adammal a Mesterdalnokokban léptem fel Drezdában, és a Lohengrinben Berlinben, ahol ő a Király szerepét énekelte és ő is rendezte az előadást. Giacomo Aragallal a Don Carlosban énekeltem. Sok nagy énekest láttam és hallottam, az én példaképem azonban a mai napig Maria Callas. Nála a zeneszerzők és szövegírók által leírt minden gondolat és érzelem úgy színezi meg a hangszínt, hogy az utolérhetetlen. Ő azon művészek egyike, aki valóban a hangjával alakít, bár remek színész is volt.

Gertrudis szerepe is összekapcsolódik a nevével. Az elmúlt évek számos operaházi évadnyitó előadásán Ön énekelte a szerepet.

Nagyon boldog vagyok, hogy a Sors magyar operában, Erkel operájában is szánt nekem szerepet. A Bánk bánt Kerényi Imre után most Káel Csaba rendezésében játssza az Operaház. Gertrudis szerepe nem könnyű, mert egy mezzónak igazából magas, a szerep bizonyos fekvései viszont egy szopránnak valljuk be: mélyek. Királynőnek kell lenni a színpadon, amit csak belülről születő tartással lehet eljátszani. Kesselyák Gergő azért osztotta rám ezt a szerepet, mert szerinte bennem ez megvan. Ha valakiből ez hiányzik, soha nem lesz királynő a színpadon. Nekem ezt adta a sors, és nagyon szeretem ezt a szerepet, mert Gertrudis igazi személyiség!

Vannak további szerepálmai?

Szeretném elénekelni a Parsifalban Kundryt, a Walkürben Brünnhildét és a Trisztán és Izoldában Izoldát. A kislány szerepeket fölváltják ma már az anyaszerepek illetve az olyan, kortalannak mondott drámai szerepek, mint az André Chénier-ben Maddaléna szerepe, a Pikk Dáma Lisája, a Végzet hatalma Leonórája vagy a Parasztbecsület Santuzzája.

Giordano: Andrea Chénier; Maddalena szerepében Kiss B. Atillával az Operaházban

(fotó: Magyar Állami Operaház)

1997 óta tanszékvezető a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán. Miért döntött úgy, hogy tanítani kezd?

Már 1995-ben is többször megkeresett a Zeneművészeti Kar akkori dékánja, Weninger Richárd, aki volt igazgatómként pontosan ismert, mint jelesre diplomázott magánének és zongoratanárt, ismerte szorgalmamat, osztályzataimat és az e mögött álló képességeimet. Referálhatott időről időre rólam a volt zongoratanárom és korrepetitorom, Dr. Kerek Ferenc is, akivel közös koncerteken a "véletlen" néha összehozott minket - ma ő a dékánom. "A tanítás új világot jelentett nekem..." Addigra már megértem erre a feladatra, rendelkeztem egy olyan biztos énektechnikai és előadóművészi háttérrel, tudással, amely bennem is csak a tanítás alatt vált világossá. Hogy át kell adjam, mert át tudom adni a növendékeknek az addig megszerzett tudást. Úgy érzem, hogy - néha, a premierek próbaidőszakában persze nem mindig egyszerűen - össze lehet egyeztetni a tanítást és az énekesi pályafutást. A tanítás egy új világot jelentett nekem! Végtelen türelem, szeretet és odaadás szükséges hozzá, ami itt derült ki, hogy nekem van. Az egyetemi képzés akkor indult el, az intézmény előtte főiskola volt. Így, amikor felkértek, rögtön megíratták velem az egyetemi képzés ötéves tantervét. Úgy gondolom, egy komoly oktatói gárdát és ezáltal egy jól működő tanszéket sikerült felépítenem. A hároméves Bachelor képzést követően, a Master képzés keretében most már akkreditált Opera, Dal- és Oratórium illetve Tanári Mester szakunk is van. Velem együtt négy főtárgy tanár tanít: Szécsi Edit, Andrejcsik István, Altorjay Tamás és én, a tanári mellett valamennyiünknek operaénekesi végzettsége is van. Csengery Adrienne dalirodalmat és kamaraéneket oktat, a színpadi gyakorlatot Toronykőy Attila rendező tanítja. Szerepeltünk már a tanítványaimmal a Kolozsvári Operafesztiválon és több alkalommal a Miskolci Operafesztiválon is. Utóbbira tavaly előtt például három komoly produkcióval - két Ravel- és egy Schubert-művel - utaztunk. Egy londoni szaklapban igen jó kritikát kaptak a növendékeink és a rendezés.

Hány diák tanul a szegedi tanszéken?

A Magánének Tanszék egy jól működő, komoly tanszék, ahol általában 30-35 fő tanul. Sokan szeretnének jönni hozzánk. Úgy érzem, sikerült a tanszéket úgy felépíteni, hogy aki Szegedre jön, biztos lehet abban, hogy sokoldalú és komplex képzést kap. Tőlünk indult például Rálik Szilvia, Rácz Rita, Cser Krisztián, Cseh Antal, Megyesi Zoltán, Kátai Natasa, Magyar Gabriella, Dobi Kiss Veronika, Bobanj Rebeka, aki nemrég debütált nagy sikerrel az Operaházban a Bohémélet Musettájaként, valamint Kiss András, aki a tavalyi Simándy József Énekversenyen harmadik helyezett lett.

Tanítás közben (Orosz Tímeával)

Van ma még olyan, jól meghatározható énekes iskola - például az "olasz" vagy a "német" iskola - amit Önök inkább követnek?

Énekelni kétféleképpen lehet: jól vagy rosszul. Szabad torokkal, gömbölyű külső-belső térrel, rezonanciadús és fókuszált hangon, a köznyelv általában ezt nevezi olasz éneklésnek. Minden mást az adott darab stílusának megfelelő zeneiség, a frazeálás és a stílusos megformálás dönt el, amit persze mindig tovább színez az adott előadó éneklési-művészi stílusa, habitusa és zenei-előadóművészi formálása, amely hála Istennek, minden énekes sajátja. Mi ezt az utat követjük az elméletben és gyakorlatban is. A dolog persze a képzés során természetesen sokkal bonyolultabb, de a lényeg, hogy mire egy énekes a közönség elé áll, már csak azt kell látnunk-hallanunk, hogy jól énekel. Egyébként én az őszinte, hiteles és mesterkéletlen produkcióban és a természetes éneklésben, hangadásban és előadásban hiszek, amihez persze biztos technika és hosszú évek tanulása szükséges. Másképp nem is válhat hiteles előadóművésszé az operaszínpadon egyetlen operaénekes sem!

Hogyan tudják segíteni a fiatal tehetségeket, hogy ők az egyetem elvégzése után el tudjanak indulni a pályán?

Nemzetközi szintű énektanításra, nemzetközi szintű operajátszás elsajátíttatására törekszünk mi mindannyian Szegeden és Magyarország másik három, akkreditált Opera Mester szakképző helyén is. A világlátást és a pálya alapvető követelményeit meg lehet tanítani - igyekeztem ez alapján felépíteni Szegeden egy jól működő tanári kart -, de a művészi oldala az, ami nem tanítható, legfeljebb fejleszthető. Ezért nagy a felelősségünk minden évben a felvételi vizsgákon, amikor a jövő nemzedékének majdani művész egyéniségeit kell meglássuk a még kiforratlan tehetség 15 perces felvételi vizsgáján. Hazánk egy zenei-hangi tehetségekben gazdagon megáldott ország, és hát ugye az ifjú generáció valamilyen egyetemen való továbbtanulása az ország fejlődése szempontjából sem mellékes. Jelenleg négy nagyvárosunkban: Szegeden, Budapesten, Debrecenben és Pécsett folyik Master szintű, akkreditált Művész-képzés. "Áldatlan helyzet ez..." Ezekben a városokban, az ottani nemzeti színházakban operajátszás is folyik. Fontossága miatt a művészképzést az állam is komoly pénzekkel támogatja. Ismerve azonban a mai bizonytalan, státusz nélküli elhelyezkedési lehetőségeket - a Magyar Állami Operaházban épp most jelentette be Ókovács Szilveszter kormánybiztos, hogy 2012 áprilisától megszüntetik az állandó szerződéseket, azaz az operaénekesek állandó havi fizetését, vagyis a Társulatot! -, illetve ismerve a foglalkoztatott operaénekesek alulfizetettségét, friss diplomás tehetségeink nagy része jelenleg sajnos külföldön próbál elhelyezkedni. Külföldön próbálja kamatoztatni a magyar állam pénzén illetve a magyar oktatóktól megszerzett tudását és ezt a tudást nem saját hazájába visszaforgatva igyekszik megélni. Áldatlan helyzet ez, amin biztos, hogy változtatni kell! Élünk és alkotunk, de jelenleg az egyéni emberi, illetve nemzeti kifosztottság szituációjában! Óriási anomália feszül a jelenlegi jól felépített oktatási rendszerben folyó munka és a kiképzett diplomások elhelyezkedési lehetőségei, valamint a már pályán lévő, kiképzett szaktudással rendelkezők tudásának folyton-folyvást ellenőrzött felülvizsgálata, az élethosszig tartó tanulás, vizsgáztatás életformája között.
Én mégis bizakodom. A gazdasági válság idején megszületett helyes vagy helytelen döntéseket az idő és a gyakorlat úgyis ilyen vagy olyan felülbírálatra kényszeríti.

Tosca szerepében

Operaénekesi és tanári munkája mellett Ön az egyik alapítója, létrehozója és művészeti vezetője a Simándy József Énekversenynek. Mondjon néhány szót erről a versenyről!

1998-ban indítottuk a versenyt, ami 2008-tól nemzetközivé vált és az NKA illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium szerint is mára Magyarország legnagyobb énekversenyévé vált. Az idei énekversenyen több szegedi TV társaság mellett a Magyar Rádió és a Duna Televízió is jelen volt. [A tavalyi Simándy József Énekversenyről bővebb információt olvashatnak az Operaportálon itt: Első rész, Második rész, Harmadik rész - szerk.]

Ennyi elfoglaltság mellett marad ideje zenehallgatásra?

Nem, azaz igen, de olyankor kizárólag könnyűzenét hallgatok! [nevet] Jut elég komolyzene - és nagyon élvezem! - a hét minden napjára "hivatalból" is, de soha nem fogyasztok semmit éhgyomorra, mindennap felkészülök a pillanatra, amikor lelkileg is ezer százalékkal be tudom fogadni az adott zenét magamba.

Mit énekel jelenleg az Operaházban?

Újból játsszuk Wagner Tannhäuserét Szinetár Miklós felemelő rendezésében, Dénes István és Medveczky Ádám vezényletével, az Operaház Zenekarával és Kórusával - amelyben már szegedi opera tanszakos növendékünk is van! 2012. március 3-án a Tannhäuser Erzsébetjeként ünnepelem operaházi tagságom 30., jubileumi évadját.

Csák Balázs