'Hallatlanul fontos mű' - Peer Gynt az Örkényben

Henrik Ibsen Peer Gynt című drámáját tűzi műsorára az Örkény Színház; a darabot Ascher Tamás rendezésében március 17-én, szombaton mutatják be, a címszerepet Polgár Csaba játssza. Az Örkény István Színház előadásában Ase szerepében Kerekes Éva, Solvejgként Szandtner Anna látható.

"Aki meg akar érteni engem, annak ismernie kell Norvégiát. Ez a fenséges, mégis zord természet, ami ott fenn északon körülveszi, a magányos, bezárkózó élet - a gazdaságok mérföldekre esnek egymástól - kényszeríti őket arra, hogy ne törődjenek másokkal, csak magukkal és a tulajdonnal. Ezért annyira befeléfordulóak és komolyak, ezért tépelődnek, kétkednek, ezért van, hogy gyakran a bátorságukat is elvesztik. Nálunk otthon minden második ember filozófus! És hozzá a hosszú sötét telek, a vastag köd a házak körül - óh, hogy vágyakoznak a nap után!" (Ibsen)

Peer Gyntről

Peer Gynt, a mihaszna fiú, hol lányokat csábít el, hol a falubelieket szórakoztatja hihetetlen történeteivel. Miután megszökteti a menyasszonyt a menyegzőről, menekülnie kell a család haragja elől, és elalszik az erdőben.
Álma életútnyi utazás a földalatti szörny-birodalomtól a sivatagon át az elmegyógyintézetig. Sodródva-vándorolva keresi és veszti el újra meg újra önmagát, míg útja végén, vénséges vénen érti meg, hogy mindvégig épp az elől menekült, amit keresett.

Ascher Tamás rendező a produkcióról:

Ascher Tamás elmondta: mindig is érdekelte a Peer Gynt, mert más módon, de ugyanolyan fontos az ember számára fiatalon is az életút, az életsors, a megalkuvás, vagy nem megalkuvás kérdése, hogy hogyan és mivel töltse az életét. "Tehát a sejtelmek és félelmek, amelyeket az ember az életével kapcsolatban megél, ugyanolyan erősek, mint a tapasztalatok, amelyeket megszerez. A Peer Gynt hallatlanul fontos mű, mert olyan dolgokkal kapcsolatban szólítja meg a nézőt, ami a drámairodalomban ritkaság. Egyszerre átfogó és mélyen szubjektív, rendkívül személyes, ugyanakkor enciklopédikus. Van benne valami mély szarkazmus és kétségbeesés, ugyanakkor van benne valami grandiózus és formátlan szecessziós áradás, valamiféle furcsa esztétikai pöffeszkedés is. Megbirkózni ezzel az egész hatalmas masszával úgy, hogy megőrizze a karakterét, de mégis befogadható és élvezhető legyen, egyáltalán nem könnyű feladat. Természetesen az egész grandiózus mű minden sora hatalmas érték, eredetiben ugyanúgy, mint a szenzációs, kongeniális fordításban. Iszonyatos érték minden sora olvasva, és hallatlan élvezet, de a bölcselkedés, vagy a szatirikus kommentárok papírra valók, és hogyha nem kerülnek erős szituációba, valamiféle drámai erőtérbe, akkor végtelenül unalmasak tudnak lenni a színpadon" - vélekedett Ascher Tamás. Mint felidézte, nagyon sok szép Peer Gynt-előadást látott élete során, sokat külföldön, néhányat Magyarországon is, és mindig voltak benne unalmas részek, vagy olyanok, amelyeket erőfeszítés volt végigülni. "Minden ambícióm az volt, hogy ebben ilyenek ne legyenek" - mondta, hozzátéve, hogy az ember természetesen elvakult a saját munkájával kapcsolatban, mégis úgy érzi, hogy a szokásosnál arányosabb, kecsesebb, ugyanakkor kellőképpen fájdalmas és ironikus előadást hoztak létre. Kiemelte, hogy Polgár Csaba meg fogja lepni a nézőket azzal, hogy nemcsak pompás karakterszínész, hanem igazi érett, mély színész.

Schöpflin Aladár Peery Gyntről - Nyugat, 1932. 2. Szám:

Hazugság és költészet, álom és valóság, misztikum és realitás, szimbolikus beszéd és vaskos nyíltszavúság, tiszta fény és ködös homály - a világirodalom legbonyolultabb, legnehezebben érthető és mégis legerősebben ingerlő remekművei közé tartozik a Peer Gynt, Ibsen legnagyobbszerű és legegyenetlenebb műve. Csak a Hamlet és a Faust foghatók hozzá a koncepció egyetemességét és a feladott problémák sokrétűségét tekintve. Számtalan kommentátora inkább összebonyolította, mint megoldotta; végső megértéséhez nemcsak ismerni kellene, hanem átérezni is a norvég tájat, klimát, népet, mesevilágát, életideáljait, - ezenkívül ismerni kellene Ibsen életének minden titkát, hogy az ember különválassza, mit tett bele a költő Peer Gynt alakjába önmagából, miben tart ítéletet önmaga fölött, mi benne az ítélet nemzete jelleméről s általában az emberi jellemről és sorsról. Megvallom, önámítónak tartom, aki azt meri mondani, hogy ezt a költeményt maradéktalanul megérti, de éppen abban érzem leginkább izgató voltát, amit csak sejtve értek belőle. A logikai tartalom helyett a költő szuggesztiója hat rám, szabad teret engedve képzeletem kalandvágyának. Színházat, rendezőt, színészt méltán ambicionál ez a különös remekmű, leginkább azért, mert színpadi megoldását csak megközelíteni lehet, elérni nem.

Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932. 2. Szám)

A Népszabadság kritikájából:

Az egyforma feketeséget csak a leverődések szürke nyomai törik meg itt-ott. Ascher Tamás az Örkény Színház puszta színpadára helyezte Ibsen filozofikus drámai költeményét, a Peer Gyntöt. Az üresség azonban csak látszólagos, Izsák Lili díszlettervező néhány odaillő oszloppal szabdalta szét a teret, elhelyezett néhány hangszórót és egy elbitangolt öntöttvas radiátort. Egyebek közt ez a legendás szarvas meg a halálba röpítő mesés paripa.
Sokat bíz a rendező a színészre és a nézőre. Az első részben sokszor hull a hó. Ez a látvány egyetlen költői eleme. A szünetben ez is sivatagi homokká változik. Aztán Peer hazaérkeztekor ismét hónak látjuk a padlót borító (mű)anyagot. A ledöntött díszletoszlop meg koporsóvá változik. A színészek maradéktalanul teljesítik küldetésüket. Nagy Fruzsina kortalanul mai, ötletesen jellegtelen, de jellemfestő ruháiban hozzák az ibseni költészetet és iróniát, elővarázsolják a hol kaján, hol érzelmes, hol megrendült létfilozófiát, meglódítják a néző fantáziáját, átlelkesítik a lélektelen látványt. A csekély díszletben nagy játék folyik. Polgár Csaba nagyszerű Peer. A végletes önzés, a mániákus önmegvalósítás minden színét ismeri. A falusi kópétól az átszellemült népköltőig, az anyagi nyomorúsággal mit sem törődő bohémtól a gátlástalan üzletemberig, a filozofikus önkeresőtől a dühödt önmegvalósítóig. A soha meg nem lelhető személyiség keresése közben mindig valamilyen, a semmilyenséget színes sokféleségbe rejti. Elhiteti, hogy amit Peer különböző alakokban, magatartásformákban keres, valójában benne van.....

HENRIK IBSEN: PEER GYNT

Fordította: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa

Peer Gynt POLGÁR CSABA

Åse  KEREKES ÉVA

Solvejg SZANDTNER ANNA

valamint: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Epres Attila

Ficza István e.h. TEVA ösztöndíjas, Für Anikó, Gálffi László

Király Dániel e.h., Kulcsár Viktória e.h., Nagyhegyesi Zoltán e.h.

Stefanovics Angéla m.v., Takács Nóra Diána, Vajda Milán

Díszlet:  Izsák Lili

Zene: Matkó Tamás

Jelmez: Nagy Fruzsina

Koreográfus:  Horváth Csaba

Világítástervező: Bányai Tamás

Asszisztens:   Érdi Ariadne

Súgó:  Horváth Éva

Ügyelő:  Berta Tamás

Dramaturg:   Gáspár Ildikó

Rendező: Ascher Tamás