Aranylakodalmat ültek a színházban

A Mici néni két élete című vígjáték kispesti előadásán a Turay Ida Színház alaposan meglepte a két főszereplőt, Tóth Juditot és Cs. Németh Lajost.

Így köszöntötték a színészházaspárt

Előadás végén a tapsot fogadó színészekhez Darvasi Cecilia, a színház igazgatónője is csatlakozott.„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” – Idézte Hemingwayt az igazgatónő, majd így folytatta: „Ám keveseknek adatik meg, hogy ez a boldogság életüket végig kísérje. Társulatunk két tagját szeretném most köszönteni, akik annak idején az Isten előtt tett fogadalmukat, egymás előtt tett esküjüket komolyan gondolták. Ritka és példaértékű az ő házasságuk, amit idestova ötven esztendővel ezelőtt kötöttek. Kívánom, hogy ez a szeretet, mely összekovácsolta őket, még nagyon sokáig kitartson, és ne múljon el soha! Köszöntöm tehát Tóth Juditot és Cs. Németh Lajost házasságuk ötvenedik évfordulója alkalmából!” A felhangzó taps már nem csak a kiváló előadást játszó színészeknek szólt, hanem a színészházaspárnak, akik a vígjátékban is egymásba szeretnek. (...) 

forrás: magyarteatrum.hu

Tóth Judit és Cs. Németh Lajos története

– Hogyan ismerkedtek meg ötven évvel ezelőtt?

– Mindketten 1958-tól 1962-ig jártunk a színművészeti főiskolára. Már a felvételin kiszúrtam magamnak Lajost. – Válaszol Tóth Judit. – Ott volt egy fiatalember, aki egyik lábáról állt a másikra és a csak a cipője orrát nézegette. Még meg is jegyeztem magamnak, hogy Istenem, hát ide mindenkit beengednek!? Nagyon mulyának tűnt.

– Én is a felvételin figyeltem fel Jucira. – Veszi át a szót Cs. Németh Lajos. – Bejött egy piros ruhás lány, gyönyörű haja hátul nagy piros masnival összefogva, szóval nem lehetett nem észrevenni őt. Azt gondoltam magamban, micsoda egy nagyképű lány! És tovább nézegettem a cipőmet. Aztán mindketten Szinetár Miklós osztályába kerültünk.

– Én a második évben átkerültem Várkonyi Zoltán osztályába. Ott pár lány kiesett első év után, és emiatt lányhiányban szenvedtek. De sokat voltunk együtt Lajossal, és nemcsak a közös sportórákon. Szóval, mint két ellentét vonzottuk egymást akkor és most is – mosolyodik el Tóth Judit.

– Melyek voltak a legszebb pillanataik ötven év alatt?

– A főiskola után a debreceni színházban eltöltött évek – válaszolja Tóth Judit kis habozás után. – Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátékában én Rosalindát, Lajosom meg Orlandót játszotta. Aztán a gyerekek születése, Balázs és Bálint. Vagy például most, hogy a Mici néni két életében újra együtt játszhatunk egy olyan társulatban, mint a Turay Ida Színházé. Tulajdonképpen sok örömteli, szép apró pillanat volt és van, ami széppé, teljessé teszi a közös életünket. Nehéz mindegyiket felsorolni.

– És melyek voltak a legrosszabb pillanatok?

– Voltak azok is, de összegezve úgy fogalmaznám meg, hogy mindig drukkoltunk egymásért és mindig kiálltunk a másikért, ha olyan volt a helyzet.

Jóban, rosszban, egészségben, betegségben mindig együtt! Egy hosszú, boldog házasság titka. Halász Aranka versének utolsó sorait idézem:

„ Két lurkójuk felnőtt már,

ezért nekik hála jár!

Isten éltessen sokáig,

még ötvenig, de tán tovább is!”

forrás és tartalmi partner: Magyar Teátrum