Schilling újra írt - 'Kulturális csőd fenyeget!'

Schilling Árpád az Élet és Irodalom múlt heti számának mellékleteként megjelent Marczius Tizenötödike című kiadványába írt a magyar kultúra ügyéről. 

“Kulturális csőd veszélye fenyeget Magyarországon!” – jelenti ki Schilling Árpád legfrissebb értekezésében, melyben arról szól Magyarország vesztésre áll, ezzel együtt a magyar kultúra is - minden magyar kultúrája, nem csak a felvilágosult akadémikusoké vagy a nacionalista radikálisoké.

“Elborzasztó a kulturális ügyekért felelős politikusok hiteltelensége. Ahányan vannak, annyiféléről beszélnek, nincsenek átfogó stratégiáik, és úgy tűnik nem is áll szándékukban azok kidolgozása. A nyilatkozatok többnyire önvédelemből születnek, igyekeznek nyugtatni az elvonások miatt ágáló intézményvezetőket. Szőcs Géza kulturális államtitkár ugyan tett arra utalást 2012. február 5-én a Krétakör szervezésében a Filmszemle keretén belül megrendezésre került „Szünet nélkül! – A magyar kultúra érdekében” elnevezésű konferencián, hogy a kulturális intézményrendszer jelen állapotában fenntarthatatlan, de azt már nem fejtette ki, hogy milyen irányban képzeli el a megújulást. Magyarországon valójában kormánybiztosok viszik a kultúra ügyét, ezzel is jelezve, hogy a kultúra válságban van. Akik a kormányzat nevében előkészítik és megvalósítják a kulturális forradalmat Magyarországon: Andrew G. Vajna, Baán László, Ókovács Szilveszter és Vidnyánszky Attila” – fogalmaz Schilling Árpád, aki arra a kérdésre keresi a választ, mit tehetünk velük vagy ellenük?

Úgy véli, “meg kellene győznünk őket, hogy a magyar kultúrát csak a kulturális területtel együttműködve, a kulturális aktorokkal (értsd: művészek, pedagógusok, intézményvezetők, kulturális menedzserek, producerek és így tovább), képzett és tapasztalt, adott esetben nemzetközi hírnevet szerzett szakemberekkel, és természetesen a kultúra fogyasztóival együtt lehet érdemben szolgálni, védeni és fejleszteni. Nélkülünk nem fog menni, bármennyire is egyszerű eset a kultúra a boncasztalon”. Schilling szerint: “Nem szabad hagynunk, hogy az arrogáns, sértett és időnként döbbenetesen dilettáns tombolás, amely ma a kulturális szektor kommunikációját jellemzi mind a fenntartói, mind a szakmai oldalon, végletesen marginalizáljon mindannyiunkat. Nem szabad hagynunk, hogy a média egy rakás pénzsóvár fickó handabandázásaként tálalja a kultúra ügyét a kultúra felhasználói felé! Meg kell tudnunk fogalmazni bevált gyakorlatainkat, végiggondolt javaslatainkat, konstruktív kritikánkat a kultúráról. Harmadszor látnunk és láttatnunk kell az egyes területek speciális problémái közötti különbségeket”.

Úgy látja legkevésbé Vidnyánszky Attila titkos praktikái védhetőek. “Magyarország talán legkiterjedtebb és ezáltal legköltségesebb kulturális intézményhálózatát ennyire előkészítetlenül és szakszerűtlenül átszervezni komoly szakmai fiaskó, amelyhez a színháziak nagyobbik része megalkuvóan asszisztál” – teszi hozzá Schilling Árpád, aki azzal zárja szavait, hogy legyen jelszónk az összefogás, feladatunk az önmérséklet és az önkritika, ügyünk a Magyar Kultúra, a kulturált Magyarország.