Tenki Réka megválik a Katona József Színháztól, és a Nemzeti Színházba szerződik. A színésznő útkeresésről, skatulyákról, a nézők megkínzásáról, és karrierjének új állomásáról is mesélt.
"Úgy kezdődött, hogy bábszínész szakra akartam jelentkezni, dacból, mert az osztályomból mindenki más színész szakra jelentkezett - de az akkori osztályfőnökeim átírták a jelentkezési lapomat" - nyilatkozta Tenki Réka a magyar.film.hu-nak. Bár a fővárosban még mindig nem érzi magát egészen otthonosan, úgy véli, ez az a hely, ahol lehet fejlődni, ugyanakkor vidéken sok olyan szerepet eljátszhat az ember, amit itt talán soha. Azt mondta, még a mai napig sincs kimondva, hogy tűzön-vízen át színésznő akar lenni; de most ez a hivatása és nagyon élvezi. "Addig, míg örömömet lelem benne és találok benne új dolgokat, addig ezt kell csinálnom, ha ez már nem így lesz, akkor el fogok kezdeni másfelé kutakodni. Nem biztos, hogy teljesen elhagynám a pályát, de megpróbálnám más oldalait megkeresni. A filmezés például mindig valami más és mindig a legjobbkor jön, nagyon jó élményeket tud adni. Nemrégiben elvállaltam a Talpalatnyi Zöld című műsor vezetését, mert Für Anikó épp nem ért rá. Arra jöttem rá, hogy ez egy teljesen más szakma, nem színészi feladat. Nekem sokkal jobban fekszik, ha egy szerepbe helyezkedhetek bele, mintha önmagamat kell adnom – az életben nincs ezzel gondom, de a munkában biztonságot ad az előre megírt szerep mögé bújás" - tette hozzá.
Fotó: Oláh Gergely Máté
A Katona József Színháztól sajá bevallása szerint nagyon sokat kapott. "Amiért nagyon hálás vagyok az Istennek is, meg Zsámbéki Gábornak is, amiért odavitt. Sok olyan emberrel dogozhatok együtt, akik kivételes tehetségek ebben a szakmában. Hogy bárkire lehet a színpadon nézni, hogy a rendezők is annyi mindent megéltek és olyan intellektusok, amit minden színésznek kívánok. De eljön az a pillanat az ember életében, amikor azt érzi, hogy unja magát, hogy nem talál elég érdekességet abban, ami ő maga, hogy új impulzusokra vágyik. Én most ebben a szakaszban vagyok, ezt keresem és éppen ezért néhány hete felmondtam a Katonában. Ez még hivatalosan nem jelent meg, így nehéz erről beszélni. Meg kellett tennem ezt a lépést, mert úgy érzem, még nem találtam meg önmagamat és azt a közeget, ahol biztonságban érzem magam. Az ember hiába van a legjobb helyen, néha mégsem érzi azt, hogy ez az ő helye. Mint amikor együtt jársz valakivel, mindenki azt mondja, hogy fantasztikus ez a csávó, minden téren rendben van, te mégis azt érzed legbelül, hogy nem passzoltok össze" - árulta el Réka, akit Alföldi Róbert korábban már hívott a Nemzeti Színházhoz.
Fotó: Oláh Gergely Máté
"Imádom azokat a karaktereket, ami nem én vagyok, mert egy másik oldalam nyílik meg, úgy érzem, hogy valami mást mutathatok magamból. De őszintének kell lennem magamhoz: felmehetek a színpadra és megpróbálhatok eljátszani egy gonoszt karaktert, de nem azt jelentem. (...) A külsőm miatt biztosan, ahhoz minimum egy fekete paróka kellene. Az én lényemből másképpen fakad az, hogy egy szerepben tudjak bántani. A Barbárokon tanultam ezt meg, hogy én a szeretetemmel tudok ölni, ha túl sok vagyok, ha az agyára megyek valakinek azzal, hogy mániákusan meg akarok neki adni mindent. Ez az én jellememnek egy lehetséges negatívuma" - fogalmazott a fiatal színésznő, aki úgy érzi, nincs beskatulyázva. "Egyszerűen nem arra áll a világ, hogy olyan szerepeket adjanak, amikre én vágyom, mert azok már lejárt lemezek. Én klasszikus beállítottságú vagyok, abban a világban találom meg leginkább a helyemet. A kortárs drámairodalommal nehezen tudok azonosulni, nem szeretek például aktuális dolgokról beszélni, nem szeretem azt felvinni a színpadra, ami ma odakint történik. Tudom, hogy ez is a munkám része, de, ha tehetném, inkább az illúzió felé vinném a hangsúlyt" - fejtette ki Tenki Réka.
"Volt ilyen, hogy azt éreztem, én nem akarom, hogy szegény néző ezzel menjen haza, én nem akarom ezt adni neki. Azt gondolom, hogy a mi legfőbb feladatunk, hogy az emberek estéjét elemeljük a hétköznapi gondoktól, és mindegy, hogy épp tragédiát játszunk, vagy komédiát. Hogy azt érezze a néző, amikor beül a színházba, hogy megkönnyebbül egy kicsit, és pár órára megszabadul az őt nyomasztó gondoktól, a megélhetés mindennapi nehézségeitől. Azt szeretném, ha beülve a színházba, engem nézve kicsit bele tudna feledkezni a látványba és a szövegbe" - nyilatkozta a magyar.film.hu-nak Tenki Réka.
"Ha próbálsz valamit, akkor annak a szerepnek a részesévé válsz. Egy idő után azt veszed észre, hogy úgy kezdesz gondolkodni, ahogy ő, ami néha nagyon furcsa: ha gyanútlanul mész az utcán és azon kapod magad, hogy egészen másképp gondolkodsz egy helyzetről, mint addig valaha. Ilyenkor a szereppel élek – ez a páromnak a legnehezebb, mert néha nem tudja, hogy kivel él együtt. Általában kell az az egy óra előadás után, de ez szerepfüggő is, van olyan szerep, amiből könnyen ki tudsz lépni, de például a Barbároknál, vagy a Mesél a bécsi erdőnél minden előadás után kellett némi idő, hogy regenerálódjak, hogy visszatérjek önmagamhoz. Én alapvetően önpusztító vagyok, teljesíthetetlen elvárásaim vannak magammal szemben, soha semmi nem elég jó. Ha azok a visszajelzések, hogy ez most szuper volt, akkor is azt érzem általában, hogy itt valami nem stimmel. Persze néha van olyan is, hogy azt érzem, ez most olyan volt, aminek lennie kell – na ilyenkor mondják azt, hogy nem volt jó az előadás!" - mesélte Tenki Réka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.