Békeharctól a kézivezérlésig - Zajlik a drámaíróverseny Békéscsabán

Cikkünkben arról olvashatnak, miként zajlik a drámaíró verseny Békéscsabán, mit szóltak a témához a szerzők és milyen darabok születtek péntek éjjel.

Mi történt szombat délelőttig?

Március 23-án, péntek este, a Duna TV 20 órakor kezdődő, Kultikon című szolgáltató magazinjában húzták ki a hétvégi békéscsabai drámaíró verseny témáját. A rendezvénysorozat ötletgazdájának, Siposhegyi Péternek a kisebbik fia, Zsolt kapta a feladatot, hogy a Magyar Nemzet Magazin mellékletéből, az egyébként még csak nyomdában lévő cikkek közül válasszon. A felkért alkotóknak, Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó T. Annának a Nem vicces - bölcs vezérünk feje az ostornyélen című cikk alapján kell írniuk, mely a hatvan éve, 1952. március 9-én megnyílt, Rákosi Mátyás életét bemutató budapesti kiállításról szól.

Egressy Zoltán és Marton László

A fiatalabbak kedvéért: Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, valamint 1952-ben és 1953-ban Magyarország miniszterelnöke volt. Nevéhez kötődik Magyarország egyik legsötétebb korszaka, bebörtönzésekkel, koncepciós perekkel, internálásokkal, kivégzésekkel, sok-sok ember emigrációra kényszerítésével - és személyi kultusszal: amit jelez maga a Kultikonban kihúzott cikk is, amely nem kisebb anomáliát idéz fel, mint egy kiállítást, amit egy regnáló pártfőtitkárról rendeztek.

A darabok péntek éjjel megszülettek, a próbák szombat délben elkezdődtek, az elkészült előadásokat pedig március 25-én, vasárnap 19 órától tekintheti meg a közönség a Jókaiban. A versenyről folyamatos beszámolót olvashatnak majd a jokaiszinhaz.hu, a barkaonline.hu és a Színház.hu oldalakon. Több kategóriában is osztanak díjakat: a szakmai zsűri dönt a legjobb drámáról, a közönség a legjobb alakításról. Emellett díjazzák a legjobb színészt és színésznőt, a legjobb fő- és mellékszereplőt és a legjobb rendezőt is.

A sorsoláson kiderült, melyik rendező kinek a darabját próbálja majd. Csiszár Imre Garaczi László drámáját fogja megrendezni, Cseke Katinka, Kara Tünde, Nagy Erika, Gerner Csaba, Tege Antal és Szabó Lajos színművészekkel. Egressy Zoltán darabját Marton László állítja színpadra Csomós Lajos, Gulyás Attila, Presits Tamás, Kiss Ramóna, Komáromi Anett és Liszi Melinda színművészekkel. Szabó T. Anna alkotását Gubik Petra, Fehér Tímea, Kovács Edit, Katkó Ferenc, Schlanger András és Vadász Gábor játsszák majd, Koltay Gábor rendezésében. Az írók maguknak húzhattak csapatot, míg a csapatokhoz rendezőket Liszi Melinda, a Jókai színház színművésze választott.

Időközben érkezett a hír

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) különdíj létrehozásával kívánja támogatni a fiatal magyar drámaírókat a XVII. Magyar Drámaíró Versenyen. A közmédia Duna csatornájának újonnan indult kulturális magazinműsorában, a Kultikonban pénteken hirdette meg a közmédia különleges különdíját Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese is. A díjazottnak az MTVA lehetőséget biztosít, hogy a drámaíró verseny keretében alkotott művét rádióra alkalmazza. A  színmű átiratát -  elfogadás esetén - bemutatják a Kossuth Rádió "Rádiószínház" című műsorában.

Az első reakciók az újsághír kihúzás után

Egressy Zoltán:

Szerintem egyetlen rossz dolog történhetett volna, ha azt mondják, írjon mindenki arról, amiről akar, ez esetben ugyanis óhatatlanul valami régi tervet, ötletet próbálna megvalósítani az ember, ami jó eséllyel nem sikerülne brilliánsan. Ebben a speciális, pár órás műfajban nincs különösebben jó vagy rossz téma, hálás kis szerepeket bármiből lehet írni. Vagy legalábbis meg lehet próbálni. Ebben a pillanatban az égvilágon semmi nem jut eszembe, elég konkrét a cikk, meglátjuk, mi sül ki belőle. Vagyis hát belőlem.

Garaczi László:

A sajtótájékoztatón és most, amíg vártunk a sorsolásra, többször is szóba került, hogy jó lenne, ha nem lenne túl speciális a téma (mondjuk: XVIII. századi afgán sajtszobrásznők múmiáira bukkantak Nepálban - bár ez így nem is annyira rossz), és hogy jó lenne, ha nem kapnánk politikai jellegű hírt. Mikor Zsolt kihúzta a papírt, és a műsorvezető felolvasta, első pillanatban csak a Rákosi nevet fogtam fel, és talán nem is örültem neki túlzottan, de mikor megértettem, hogy egy kiállítás lesz a témánk, azt gondoltam, ez nem is olyan rossz, valamiképp köze van a színházhoz. Viszont közben megint eltelt egy kis idő, persze semmi nem jutott még eszembe a darabról, a pánik éppen kezd eluralkodni rajtam, egyre nehezebben veszek levegőt, és érzem, hogy a gyomrom összeszorul a rettegéstől (jó, kicsit túlzok). Például az az egyik kérdés számomra, hogy lehet-e erről a témáról szarkasztikusan vagy ironikusan beszélni, vagy mást tónust, stílust kellene találnom. Másképp: a kommunizmus történelem vagy politika, múlt vagy jelen? Ezt lehet, hogy el kéne döntenem még írás előtt. Vagy nem, ki tudja. Mindenesetre hamarosan belevágok...

Szabó T. Anna:

A téma jó és fontos, de nehéz - most nem azért, mint az eddigiek, amelyek hülyéskedésre csábítottak, hanem épp azért, mert ez komolyságra hív. Láttam diktatúrát közelről (Kolozsváron nőttem fel a hetvenes-nyolcvanas években), a nagy vezetővel kapcsolatos minden tárgy a szentség fényében ragyogott, és  mindenki félt. Ez tényleg nem vicces, viszont nincs abszurdabb ennél, és ami abszurd, az hogyne lenne vicces. Akasztófahumornak hívják az ilyesmit. A színház nagyon bírja - de bírom-e én? Gyomorral? Haraggal? Szusszal? Hátha.

A kész darabokról avagy A kellékes ellőtte, a többiek utána

Startpisztolynak lennie kellett. Csatlós Viktória a kelléktár vezetője, a munkavédelmi előírások szigorú betartása mellett elsütötte a kellékpisztolyt a Jókai színház udvarán. Az udvar szomszédságában a színészklub található, ahol a csapatok nekiálltak kivesézni a műveket, valamint megpróbáltak levegőhöz jutni.

Mindazok számára, akik nem vettek még részt drámaíró versenyen hadd szögezzük le: Ez a verseny a művek megírásával épp csak elkezdődik. A drámaíró verseny legalább annyira a rendezők, a rendezőasszisztens színészek és a háttérmunkások versenye, mint az íróké. A három csapat hangtechnikusain, fénytechnikusain vagy éppen fodrászán ugyanúgy múlik a rapid színpadra állítás valamint a bemutatók sikere, mint azon, hogy menyire sikerült ütős darabbal előállniuk egy éjszaka alatt az íróknak. Ezért nem lehet eléggé túlbecsülni annak a jelentőségét, hogy a kellékes „séróból” előveszi-e valamelyik külvárosi raktárból azt a kelléket vagy díszletelemet, amire egy alkotógárdának szüksége lehet. A gyors összeismerkedés és a közös hang megtalálása ugyanilyen fontos, tehát ezért is fontos eleme a csapatok és a rendezők életének az első leülés, amikor mindenki gyorsan bemutatkozik és azzal a lendülettel indul a közös munka.

A mostani indulásnak különös ízt adott, hogy az elmúlt évek hagyományával szemben most nem titkos, hogy melyik darabnak ki az írója, ezért most az írók közül ketten is odaültek a csapatasztalokhoz. Szabó T. Anna még az ébredés előtti utolsó édes nyálfonalat cseppenti párnájára, de Egressy és Garaczi - úgy látszik - nem bírnak a nappali alvás kihívásával megbirkózni, vagy csak az izgalom, vagy a kávé tartja őket ébren.

Ha már így szóba kerültek az alkotók, nézzük a műveket. Szakértő irodalmi elemzést, kérem ne várjanak percek alatt, de az máris látszik, hogy az írók számára a Rákosi Mátyás születésnapja ihlette téma igencsak a szürrealitás világába vezette a tollakat.

Garaczi László BÉKEHARC ÉS KARAOKE címmel írott művében a szálak 1952-ben egy XVIII. századi vadászszoborból rögtönzött Rákosi Mátyás szobor körül kezdenek gubancolódni, míg hat jelenettel később minimum napjainkban ér véget, bár az aktuálisan a Red Stars For Ever Kft. telephelyén Ufó Zsolt ügyvezető panasza a 85%-os ÁFA-ról még talán nem aktuális. Mindenesetre a hét jelenet időben és térben is eltérő helyeken zajlik és csinos csasztuskák díszítik. A zenés daraboknak a rendezők ilyenkor különösen örülnek, mert a kivitelezésük a rövid időre való tekintettel hatványozottan nehéz. A közönség viszont igen hálás értük. Az előadást Csiszár Imre rendezi.

Egressy Zoltán IDESTOVA HATVAN című drámájának mókásságát a párhuzamos idősíkok használata nyújtja. Pali bácsi a nyolcvan éves feltaláló egy nap dermedten jön rá, hogy felesége valószínűleg megcsalta 1952-ben Rákosi Mátyás születésnapján. Természetesen visszautazik az időben a szörnyű bizonyosságért, de ezzel a jelent is átírja. Mindeközben a Rosszkozmosz Űrügynökség a Leonyid űrszoda lezuhanásának helyszínét egyre inkább Magyarországként azonosítja. Legutóbb Lars von Trier Melankóliájában világított ily vésznarancsban az égbolt, de ott nem nevethetnénk, mondjuk az olyan mondatokon, hogy: Tedd le a cigarettát Pál! Az rákosít! Marton László és csapata áll neki ennek a kihívásnak.

Valószínűleg Szabó T. Anna írása a KÉZIVEZÉRLÉS állítja a legkomolyabb kihívás elé az olvasóközönséget. A darab központi alakja a Porondmester, aki megszemélyesíti mindazt amit magunkban kb. a népi ülnökökről gondolunk az igazságszolgáltatás kapcsán. A mű hat jelenetében a szereplők rondó szerűen keringenek a centrumba helyezett figura körül, aki legvégül a darabbeli rendezőtől is elragadja a rendezés lehetőségét (a békéscsabai sztahanovista brigád ünnepi felajánlásán). Valószínűleg a legtöbb szimbólumokon túli értelmezést a három mű közül ez a dráma kívánja meg. Elsőre átfutva a darab színei között azt az azonosságot lehet felfedezni, hogy bizonyos értelemben minden társadalmi rendszer szereti a saját tekintélyével szemben szinte gyerekként kezelni az állampolgárokat. Ezt egy óvodai jelenettel meglehetősen egyértelműsíti is az író. A művet Koltay Gábor állítja színpadra.

Legközelebb már a próbatermekből jelentkezünk.

Üzenetek a teremből

A Jókai színház próbatermeiben gőzerővel zajlik az élet. Az előadások megszületésének olyan szakaszában járunk, amikor a háttérmunkások elvonultak és a próbafolyamatba időről időre csempészik be a megszerzett javakat, Eközben a rendezők már a rendelkező próbákon gyűrik a színészeket, kísérleteznek, elrugaszkodnak, szintetizálnak. Az 1-es számú próbateremben Garaczi László író és Csiszár Imre rendező párosát különösen izgalmasnak találhatták azok akik érdeklődnek az úriemberek művészete iránt, hiszen Garaczi prózáinak keményen kortárs nyelvezete és Csiszár rendezői habitusa talán nem pontosan egy pontban helyezkednek el a művészet térképén, de Csiszár Imre a barkaonline.hu-nak nyilatkozva a következőket (is) mondta: „Nagyon érdekes történet. Én egyébként a Garaczit nagyon szeretem. Sokat segített a dologban, hogy ismerem a drámáit - így rögtön rá tudtam hangolódni erre is, és értettem, hogy ez a mostani körülbelül mi akar lenni. Van az írónak egy nagyon fanyar, ironikus történelemszemlélete, ami ebben az írásban is tükröződik. Olyan a világa, mint a Gogolé. Nevessük ki magunkat, a hibáinkat, és azt, hogy mi mindent el tudunk viselni.”

Jelenleg Gerner Csaba Rákosi Mátyás szobor alakításában gyönyörködhetnek elsősorban a próbákra betekintők – a próbafolyamat ugyanis nyilvános az érdeklődők számára. A színész, aki pályáján ebben a színházban indult el, mozdulatlanul tűri, hogy Csiszár Imre utasítására a többiek fejjel lefele cipeljék mindenfele a próbateremben, időnként felállítsák és a darab nyelvén szólva megcsodálják színpadi jelenlétét. Ahogy hat az emberekre. Korábbi osztálytársai Kara Tünde, Tege Antal, nagy örömmel játsszák körül a Rákosi imitátort, Nagy Erika, és Szabó Lajos valamint a vendég Cseke Katinka is látható élvezettel vetik magukat a munkába.

Az emeleti szekció másik végén Koltay Gábor és csapata igazolja előző cikkben tett feltételezésemet. Keményen küzdenek Szabó T. Anna drámájával, amely a KÉZIVEZÉRLÉS címet viseli. Mivel itt nem egy egyszerű lineáris történetvezetésről van szó, többször is vissza-visszatérnek minden meghúzott mondathoz, mert két jelenettel később kiderül, hogy felborul a mű belső logikája. Koltay Gábor rendíthetetlenül újra és újra elemzi –értelmezi a mű mondanivalóját, a csapattal, de ez most nem önként választott munkamódszer, hanem az írás követeli ki magának ezt a figyelmet. Minden évben legalább egy mű a háromból ilyen nehezen indul a színpad felé, de mint a tavalyi évben Nagy Viktor rendezése is mutatta, egyáltalán nem biztos, hogy ez a végső megmérettetésnél hátrányt jelent.

Marton Lászlót minden színész tanár úrnak szólítja a Jókai színház Vigadótermében. Ez jelenleg a „legvidámabb barakk”. Egressy szövege tálcán kínálja a karakterszerepeket, pl. Nagyezsda a szovjet-magyar barátság életrekelt múzsája máris hallhatóan homlokon csókolta az őt alakító Liszi Melindát. A Csomós Lajos – Gulyás Attila – Komáromi Anett trió igencsak összeszokottan komédiázik. Presits Tamás és vendégművészként Kiss Ramóna csatlakozik hozzájuk. Az időgép egyelőre egy felfordított bicikli a Vigadó közepén, amelyen keresztül ingáznak a szereplők a múltba, majd vissza a jelenbe, tekernek lelkesen és persze akinek épp nincs jelenése, a háttérben keményen tanulja a szöveget. Presztízskérdés, hogy ki tud vasárnap este szövegkönyv nélkül színpadra állni. A tanár úr rövid nyilatkozata: „Mint minden műnek, ennek is ki kell találni a saját stílusát, játékos lélekkel kell részt venni a munkában. A színészek részéről ahhoz hasonlítanám ezt a szituációt, amikor az ember egy magas torony tetejéről készül leugrani. Bízni kell abban, hogy van víz a medencében. Itt tartunk.”

Célegyenesben

A Magyar Drámaíró Verseny idei résztvevői, teljesítették a szombati penzumot. Láthatóan minden előadás megáll stabilan a lábán, a résztvevők nyugodtan aludhatnak a vasárnap 10.30 perctől induló színpadi próbákig.

A verseny történetében egyáltalán nem szokatlan az, amikor az éjszakát is végigdolgozzák a színház munkatársai. Esetenként mindenki, aki a produkcióban érintett. Március 24.-e azonban úgy tűnik egy munkás, de nem extrém hosszú nap lett a résztvevők számára. Mindhárom csapat a célegyenes felé tart, még ha nem is értek azt. Beépülnek a szövegek, finomodnak a reflektálások, rezonálnak egymásra a színészek. Koltay Gábor láthatóan „szigorúan” fogja színészeit, de ezzel tempósan haladnak előre. Szabó T. Anna műve kerül vasárnap elsőként a közönség elé, ami azt jelenti, hogy a komolyabb hangvételű előadás fogja felvezetni a két komédiát. Kovács Edit a II-es próbateremben Sütöri Jánosné tojáscsomagoló sztahanovista szerepében immár keményen osztja a a Gubik Petra által megformált Eleonórát. A korszak minden ostobasága kiállt az asszony száján keresztül:”Dupla hőmérséklet, dupla hozam! Ki van ez kéremszépen próbálva!” A színház festőtára ezalatt Rákosi portrét készít, a kellékesek a föld alól is bádograkétát kívánnak keríteni, Rákosi pajtás nem is sejthette egyszer még mekkora felhajtás övezi majd egy hétvégén a Viharsarokban.

A Vigadóban Marton László csak ritkán ad utasítást, inkább csak figyel, kicsit kiigazít, de az időgép ezzel együtt tempósan köpködi klienseit vissza az 50-es évekbe, majd vissza a jelenben, majd vissza az 50-es évekbe etc. A nap leghitelesebb hülyéje címet Presits művész úr hódítja el, szerepe szerint papírja van róla. Kiss Ramóna Éva szerepében könnyedén tekeri ujja köré a Vigadóban megforduló összes férfi szereplőt, mellette Komáromi Anett a csalódott feleség. A nagy vezér ebben a műben már kevésbé hangsúlyos, de a születésnapjára azért emlékezni fognak a nézők.

Csiszár Imre és csapata nemes egyszerűséggel befejezettnek nyilvánította a próbafolyamatot. Ez természetesen csak a szombatra igaz, hiszen vasárnap 13 órától már a nagyszínpad várja Rákosi Mátyás élő szobrát, és az ő kalandjait. A nehézséget itt egy élő sólyom beszerzése jelenti (szombat 23.02-perckor), de a kellékes azért kellékes, hogy kifundálja a megoldást, van rá egy fél napja. A darab más tekintetben gördülékenynek tűnik, a rendező tehát inkább fakultatív szövegtanulást ajánl a színészeknek és pihenni küldi őket.

Mit ígérhet ez a három előadás a békéscsabai nézőközönségnek? Nos, ami felelősséggel kijelenthető, egy olyan korszak emlékfoszlányai úsznak fel vasárnap a deszkákra, amellyel szembe még ma is a nevetés az egyetlen eszközünk. Nem véletlenül gondolkodott mindhárom író azon, hogy a korszak abszurditása lehetőség, de veszély is egyben. Nagyon könnyű ugyanis egyszerűen kifigurázni az 50-es évek társadalmi légkörét, de azért az egész mélyén a lappangó félelmet már nem annyira egyszerű megjeleníteni. Azt, hogy a vasárnapi három ősbemutató milyen értékeket képes majd felmutatni képtelenség lenne előre megjósolni. Egy nap itt ugyanis felér még egy komplett főpróbahéttel. Az viszont biztos, hogy eddig minden alkalommal felülteljesítettek minden elváráshoz képest a produkciók a színpadon, és ez nem termelési regény, vagy kincstári optimizmus.

Átmenetileg búcsúzzunk a Kézivezérlés első jelenetének nyitó soraival:

Népszínművet prezentálunk.

ez is könnyen áll minálunk…

Ámen.

Vagyishogy: Előre!

Tudósító: Köles István Jr.