Litkai Gergő és Hadházi Laci Londonban járt február végén. Miért? Egyes hírek szerint felléptek a londoni magyaroknak, míg mások szerint csak vásároltak az IKEÁ-ban. Persze az is lehet, hogy csak egy kis saját főzésű, hazai Jam-at akartak átadni a kinti ismerősöknek. Állandó kinti tudósítónk, Petrás Zsolt eredt a rejtély nyomába. Megfigyelt, kérdezett, rajzolt és írt. Közben pedig remekül szórakozott. Tudósítás.
Tizennyolc fok, süt a nap. Tavasz van, mondhatnánk. Mondjuk is. Igaz, ezt február utolsó hetében tesszük, így még biztos előttünk van a tél utolsó gyenge próbálkozása, aminek viszont nem fogunk bedőlni. A tavasz megállíthatatlanul közeledik, nem tudjuk – és nem is akarjuk – megállítani. Miért is akarnánk? Itt vagyunk Londonban, ahol a közhiedelemmel ellentétben nem esik mindig az eső. A „ködös Albion” ma hihetetlenül gyönyörű időjárással kényeztet minket. Mintha az ég is tisztelegne az esti vendégek előtt. Valami készül itt…
Két személyes kedvencem – Litkai mester és Hadházi, a humorpartizán – napsütést hozott magával. Az előadásig persze még van idő, messze még az est. Előtte kicsit bóklászunk a világ talán egyik legszebb fővárosában. Vonatról leszállva metróra – vagy, ahogy itt mondják, Csőbe, azaz Tube-ra –szállunk, röpke tizenöt perc múlva pedig a város szívébe érkezünk. A Piccadilly Circus London egyik leggyönyörűbb pontja, a nap bármely szakában. Ma kiváltképp jól érzem magam itt. Kezemben a város legfinomabb fahéjas tekercse, és egy kis kávé. A szikrázó napsütésben ülök a szobor lépcsőjén és a pantomimes műsorát figyelem. Az idő megáll, nem is akarom engedni, hogy tovasuhanjon.
Egész addig így érzem, míg látható közelségbe nem kerül az este. Onnantól viszont türelmetlen izgatottság lesz rajtam úrrá. Okkal vagyunk ugyanis kedvenc metropoliszunkban. Londonfalva legénysége és a Dumaszínház újra humorparádéval kényeztet minket, Litkai Gergely és Hadházi László jóvoltából. Gergő visszafogott stílusát nagyon várom. Utánozhatatlan, ahogy szinte csak “közli” velünk a poénokat. Talán pont emiatt ütnek akkorát. Hadházi már más eset. Harsány előadásmódja miatt szeretjük annyira. Történetei annyira szatirikusak és viccesek, hogy egyre másra ráismerünk szomszédjainkra, barátainkra, sőt, néha még magunkra is.
A műsor előtt volt szerencsém pár szót váltani velük, de beszélgetést visszaadni lehetetlen. Lényegében egy tíz perces DumaJam egyszemélyes közönsége lehettem. A srácok kifejtették nekem, hogyan edz Hadházi Laci a fellépésekre egy falra rögzített biciklin, fejjel lefelé (tudniillik úgy bent maradnak a poénok a fellépésig). Megtudtam, hogy Gergő a londoni IKEA-ban ütve fúrót vásárolt, Laci meg polcrendszert. Várost is néztek: a Westminster Apátságban megreklamálták, hogy a szenteltvizes medence túl hideg a fürdéshez...
Viccelődtek, és ha így jobban belegondolok, egyetlen komoly válaszuk sem volt. Személy szerint pont ilyennek képzeltem velük egy interjút. Sosem esnek ki a szerepükből, mindig épp annyira humorosak, mint a színpadon.
Az előadás is ebben a szellemben zajlott. Kaptunk DumaJamet, egy kis Litkait, egy kis Hadházit. Nagyjából másfél-két órán keresztül kaptuk a nyakunkba a poénzuhanyt. Ebben alaposan megfürödve, finom magyaros ételekkel és sütikkel tömött hassal, a műsor végére igencsak jól érezhettük magunkat. Azt kell mondjam, aki nem jött el, kihagyott egy fergeteges estét. De ne csüggedjetek! A show folytatódik, hála a Dumaszínháznak és a Londonfalvának!
Köszönjük srácok!
A rajzok Petrás Zsolt!
Petrás Zsolt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.