Bolha a fülbe - Fergeteges komédia a Radnótiban

Georges Feydeau Bolha a fülbe című vígjátékát mutatja be a Radnóti Színház március 25-én vasárnap Mohácsi János rendezésében. A vígjáték népszerűsége több mint száz éve töretlen, ezúttal a Mohácsi testvérek változatában viszik színre. A főszerepet alakító Gazsó György mellett a produkcióban Szávai Viktória, Schneider Zoltán, Petrik Andrea, Csányi Sándor, Szombathy Gyula, Sárközi-Nagy Ilona, Szervét Tibor és Kováts Adél látható.

Feydeauról röviden
A darab szerzője, Georges Feydeau 1890-ben kezdte el a nagy francia vígjátékíró elődök műveinek módszeres tanulmányozását, majd azokból ihletet és technikai tudást merítve megírta Champignol malgré lui című vígjátékát - Hamvai Kornél átiratában: A tartalék tartalékos -, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett. Mintegy hatvan komédiájának nagy része bepillantást enged a párizsi félvilági életbe, a művek közös jellemzője a rafinált cselekményvezetés, a szellemes párbeszédek, a félreértések és különös egybeesések végtelen láncolata.
Minden sikere ellenére Feydeau élete szomorú véget ért. Válása, nagyvilági, pazarló életmódja - a Maximban például saját asztalt tartottak fenn számára -, játékszenvedélye miatt súlyos anyagi gondokkal küszködött, végül szifilisz által okozott idegrendszeri sorvadás miatt zavart elmével halt meg 1921-ben, 58 éves korában.

A darabról

Feydeau egyik legnépszerűbb darabja A bolha a fülbe. A címet magyarázza, hogy míg a magyarok bogarat ültetnek a másik fülébe, ha olyasmit közölnek, ami aztán nem hagy minket nyugodni, a franciák bolhát. A mondás eredete még a középkorra nyúlik vissza, amikor nem volt ritka vendég az emberi testen a bolha, a tetű, és egyéb ízeltlábú élősködők sora, de már akkor igyekeztek mindent elkövetni, hogy megszabaduljanak tőlük. A 'bolha a fülbe' kifejezés első írásos említése a 14. századig vezet vissza és egy buja francia versben fordul elő, ám egészen más jelentésben: a bolha itt a vágykeltés (eléggé sajátos) eszköze. Franciaországban csak a 16. század vége felé kezdték a mondást a mai értelemben használni, egészen addig a másik iránt érzett vágyat szimbolizálta.

Mohácsi János az előadásról

Vidám darabokat rendeztél ebben az évadban. Jókedved van mostanában?

Mohácsi János: Nem hiszem, hogy a magánélet megfeleltethető a színpadi munkának. Amikor szomorú darabokat csinálok, akkor sem kerülök öngyilkos hangulatba.

Miért a Bolha a fülbe című darabot rendezed a Radnótin?

Mohácsi János: Abban egyeztünk meg Bálint Andrással, hogy kacagtató darabot csinálunk, így merült fel ez a cucc, de semmifajta aktuálpolitikai utalás nincs mögötte.

Lehetne?

Mohácsi János: Kevés olyan sámfa van ma Magyarországon, amire ne lehetne valami aktuálpolitikai cipőt húzni, csak nem biztos, hogy van kedvem ezzel foglalkozni. Ez most kifejezetten a Bolha a fülbe. Kapaszkodik abba a reális szituációba, amikor az ember alól kiszalad a biztosnak vélt világ, de ez csak azért kell, hogy a komikum kijöjjön, tehát nem a szokásos akarat élteti az előadást, ez nem az Egyszer élünk.

Ezt a darabot mennyiben dolgoztátok át?

Mohácsi János: Átdolgoztuk, más szóvicceket raktunk bele. Tulajdonképpen a kaposvári színháznak készült nyersfordítás alapján született ez a változat, amin együtt melóztunk az itteni társulattal. Vicces volt, hogy réges régi kaposvári megoldásokra is rátaláltak a színészek. Ez egy eszelős délutánnak és estének a története, amit a féltékenység katalizál. Chandebise felesége ugyanis azt hiszi, hogy a férje, aki egy magasan kvalifikált párizsi polgár, megcsalja, mivel nem tesz eleget otthon a hitvesi kötelességeinek. A gyanú alapján, félreértett nyomok mentén indul el egy katasztrofális vígjáték. A darab szerkezete, a maga mókásságban megfelel a tragédiák alapképletének is, tehát minden szereplő életére meghatározó fejlemények követik egymást.

Első látásra úgy tűnik, mintha Khell Zsolt leszűkítette volna a teret, de az előadáson kiderül, hogy multifunkcionális.

Mohácsi János: Érdekes módon, aki jól itthon van a színházban úgy vette észre, hogy megnövelte a teret a Zsolt. Az volt a cél, hogy közelebb jöjjünk a közönséghez, hiszen a képet eléggé meghatározhatja, hogy a színpadot középen egy oszlop vágja el, amit folyton kerülgetni kell. Bele is ütközött a Zsolt, mert minden színházi alaprajz természetesen hibás. Nagy átalakítást kellett ejteni az eredeti díszletterven. Kisebb fejtörést okozott, hogy a klasszikus francia bohózat díszlete 1-2-1, tehát a harmadik felvonás díszlete visszaforog az elsőbe, de ezt a Radnótin képtelenség kivitelezni, a háttér miatt nem lehet teljes díszletcserét végrehajtani, amit ez a darab megkövetelne. Így három az egyben díszletet talált ki a Zsolt.

A nyilvános főpróbán már túl vagytok. Hogy sikerült?

Mohácsi János: A sírás határáig jutottak a nézők. Fogalmam sincs miért ennyire vicces ez a darab, de most is mindent beletettünk, amit gondoltunk. Amikor elhangzik egy színész szájából egy szó és az egész társulat lefekszik a padlóra, akkor gyanítom, hogy ott született egy jó megoldás és ilyesmiből nagyon sok van az előadásban.

Fotók: Dömölky Dániel

BOLHA A FÜLBE

Victor Emmanuel Chandebise/Poche GAZSÓ GYÖRGY

Raymonde Chandebise       SZÁVAI VIKTÓRIA

Carlos Homenides de Histangua   SCHNEIDER ZOLTÁN

Lucienne Homenides de Histangua          PETRIK ANDREA

Camille Chandebise CSÁNYI SÁNDOR

Doktor Finache         SZOMBATHY GYULA

Romain Tournel        ADORJÁNI BÁLINT

Étienne           FORMÁN BÁLINT eh.-TEVA ösztöndíjas

Antoinette     SÁRKÖZI-NAGY ILONA

Baptistin        SOMODY KÁLMÁN

August Ferraillon     SZERVÉT TIBOR

Olympe Ferraillon     KOVÁTS ADÉL

Rugby            KLEM VIKTOR

Eugénie ANDRUSKO MARCELLA eh.

Valamint: DARÓCZI GABRIELLA, KERSELITS NIKOLETT,

KECSKÉS MIHÁLY, TÚRI ATTILA

Dramaturg: Mohácsi István, Hárs Anna

Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Remete Kriszta

Világítás: Baumgartner Sándor

Zene: Kovács Márton

Ügyelő: Szalai Péter

Súgó: Serfőző Andrea

A rendező munkatársa: Őri Rózsa 

Rendező: MOHÁCSI JÁNOS

Bemutató: 2012. március 25. vasárnap 19.00