A POSZT idei programjában nem szerepelnek a függetlenek. Ennek kapcsán kérdezett négy független rendezőt a Revizor, akik a Színház.hu-n megjelent interjúkra is reagálnak.
Az idei válogatás kapcsán Mundurczó Kornél elmondta: “Lényegében ugyanaz történt, mint minden évben, csak most még mutatóban sincs független produkció a programban. Míg azokban az országokban, ahol dolgoztam, a független produkciók innovatívan és megtermékenyítőleg hatnak a kőszínházi előadásokra, addig Magyarországon egyszerűen minden oldalról ignorálják őket. Tisztelet a kivételnek” – fogalmazott a rendező.
Schilling Árpád szerint az egyes műfajokat eleve kizáró szempontokat csak a válogatás megkezdése után fogalmazták meg a nyilvánosság kizárásával, ami meglehetősen szakmaiatlan eljárás, bár nem példa nélküli. “Nincsen olyan szabály, hogy kötelező volna függetleneket beválogatni, ugyanakkor az elmúlt tíz évben kialakult egy hagyomány, minden évben egy-két társulat képviselte a független területet Pécsett. A Magyar Teátrumi Társaság a szakmai egyensúlyra való hivatkozással részt kért a POSZT-ból, Márta István pedig megalkudott velük. Ha a Teátrumi Társaságnak lehetnek jogai, akkor a Független Előadó-művészeti Szövetségnek is, amely az egyetlen országos hatáskörű független színházi szervezete. A Magyar Színházi Társaság - hosszú küzdelem után – ma már elismeri a jogainkat. A Teátrumi Társaság számára viszont nem létezünk. Kelet-európai erőpolitizálás zajlik a színházak területén is, párbeszédnek semmi nyoma” – nyilatkozta a Krétakör alapítója.
Mundruczó Kornél, Pintér Béla, Schilling Árpád, Szőke Szabolcs
Pintér Béla úgy fogalmazott: “A válogatók nyilatkozata alapján azt gondolhatjuk, hogy idén a konszenzus létrehozása állt a közös koncepció középpontjában. Lehet, hogy fontos előadások kimaradtak, de a számottevő „egységek” képviseltetik magukat. Van pesti, van vidéki, van határon túli, van nagyszínpadi és van stúdió. Független előadás nincs. Ha arról lenne szó, amit Zappe László az interjúban is nyilatkozik, hogy idén „nem tülekedtek a jobbnál jobb alternatív előadások”, és hogy „azok a műhelyek, ahol éveken át holtbiztosan termett izgalom, most derék, középszerű, érdekes, de nem a POSZT ajtaján dörömbölő előadásokkal rukkoltak elő”, akkor most nem lenne miről beszélni, azt mondhatnánk, igen, ez az idei évad valahogy nem sikerült. De nem erről van szó. Felháborítóan korszerűtlen az a válogatási szempont, amelyik eleve kizárja a független szférában mostanában egyre gyakrabban megjelenő helyspecifikus, beavató, improvizációs vagy dokumentarista előadásokat. Természetesen ezek a kategóriák sem jelentenek önmagukban minőséget, mint ahogyan az sem, hogy egy előadás vidéki vagy nem vidéki, kőszínházi vagy független – egy biztos: az eleve kirekesztés szakmaiatlan és retrográd. A válogatási szempontokról szólva Zappe László is beismeri: „A végeredmény ismeretében egy kicsit engedtünk a minőségből a sokszínűség érdekében.” Ezt olvasva még érthetetlenebbnek tűnik, hogy épp a független szférának nem jutott hely ebben a sokszínű, eklektikus válogatásban” – mondta Pintér Béla.
Szőke Szabolcs a Hólyagcirkusz társulattól arról számolt be, hogy külföldi sikereikről egyáltalán nem ír a magyarországi sajtó, pedig egy évben körülbelül négy külföldi fesztiválon jelennek meg. Kant előadásuk például, Pintér Béláék és Bodó Viktorék előadása mellett, fődíjas volt a sajtó és a szakma szinte teljes elhallgatása mellett.
Schilling Árpád szerint a magyar színházi elit egésze mindig is berzenkedett az ellen a szempont ellen, miszerint a függetlenek jelentik a magyar színház legexportképesebb szeletét, mert nagy részük sosem vált a nemzetközi színházi szcéna részévé. “Ez lehet az oka annak, hogy a külföldi elismertség szakmai és kultúrpolitikai jelentőségét sem sikerült tisztázni az elmúlt húsz évben. Eddig a minőség volt az egyetlen szempont a válogatásnál, de sajnos, ennek kritériumai sem voltak tisztázva: nem sikerült elmozdulni a száz százalékos szubjektivitástól valamiféle objektív mértékrendszer irányába” – véli Schilling, aki arról számolt be a válogatók nem látták az előadásaikat. Úgy gondolja, innovatív fesztiválokra lenne szükség, ahol felléphetnének olyan irányzatok képviselői is, amelyek ma a szakmát hidegen hagyják.
“Márta István jóvoltából az off programban a FESZ lehetőséget kapott egy kisebb méretű szemle megrendezésére, amelynek keretében a színház-pedagógiát és egyéb társadalmilag elkötelezett művészeti kezdeményezéseket kívánunk megosztani a pécsi közönséggel és a szakmai érdeklődőkkel” – árulta el.
Pintér szerint nem kell külön szemle, sem ellen-POSZT. “Viszont ebben a súlyos gazdasági helyzetben - egy új színházi törvény kialakításának évében - egyáltalán nem mindegy, hogy egy szakmai kuratórium milyen szempontokat vesz figyelembe, milyen álláspontot, milyen kultúrkoncepciót képvisel, mit gondol arról a társadalomról, amelyben él, és mit gondol a szakmája feladatáról. A válogatásról szóló interjúból megtudhatjuk, hogy szám szerint ki hány előadást látott, hogy hol vesznek fel öltönyt, hol farmert a színházba járók, és hogy „...magas a színházi átlagszínvonal, de a színházak nem mutatkoztak olyan bátornak, mint például tavaly.” Szerintem viszont nem a tavalyi évad volt bátrabb, hanem a tavalyi válogatók” – szögezte le a Revizor interjújában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.