"Két végén égetem a gyertyát" - Psota Irént köszöntjük

"Én nem értek egyet ezzel a születésnappal. Semmi közöm a koromhoz. Itt áll mellettem ez a nyolcvan év, és nem értem. Világéletemben letagadtam egy évet, de most már minek?" - kérdezte Psota Irén nyolcvanadik születésnapján. Azóta eltelt három év, ma újra ünnepelhetjük a kétszeres Kossuth-díjas színésznőnket, aki egyben a Nemzet Színésze! 

Vágyak: Ne tessék azt hinni, hogy beképzelt vagyok és ne tessék azt hinni, hogy szerény vagyok. Én kérem, színész vagyok. Egyszerűek a vágyaim. Jó darabok, jó könyvek, pezsgő színházi élet – közhelyekre szomjazom én. Görög tragédiák és habkönnyű operettek egyaránt kellenek nekem. Mint a közönségnek. És éppoly nehezen kapom meg a vágyaimat, mint ők.

Hármas: (2008ban) A hármas szám mindig fontos volt az életemben, három férjem volt, három kutyám, és ez most a harmadik könyvem. '87-ben jelent meg a Szerepeim, szerelmeim és a szemtanúk, aztán a 2004-es albumnak egyszerűen csak Psota a címe, most pedig ez a kötet. „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” a címe. Hogy miért született? Királynő voltam, ez a könyv a koronám, mondhatnám, amint egy korábbi címötletben meg is fogalmaztam. Életem legszebb időszaka volt ez, ha a fejfámra azt írnák, hogy élt egy évet és három hónapot, az életem Mojóval töltött legszebb időszakát jelentené. Ő a világot akarta a lábaim elé tenni: Mindent. Ugyanakkor kicsit úgy is érzem, hogy még egyet rúgok az ég felé. (…) Ötven év távlatából akartam megmutatni ezt a gyönyörű szerelmet. Azt hittem, Nobel-díjat kapok érte. MGP azt mondta, ha nem tudom átvenni, elmegy érte. Kilenc kis könyvből készült ez a kötet. Keresd ki a tartalomjegyzékből a Koncert hangok nélkül című részt és olvasd el az utolsó oldalt is!

Makk Károly: Aljas!!! Képzelje el, hogy már szakítottunk, már elvette Krencseyt és én meghaltam százszor. Eljött a színházba, a kis Madáchba és azt mondta: „Nem akarok tőled semmit, csak eljöttem megnézni, hogy nincs-e valakid, mert abba beleőrülök...”

Kapcsolat: Amelyik kapcsolat nem működik, abból ki kell lépni. Minél hamarabb le kell zárni, hogy ne fájjon.”(...) A boldogság nem globális. Ha nem veszi észre az ember az apró örömöket, akkor nem lesz boldog.”

Népszerűség: Három citerán rezegtem: a tragédia és a komédia mellett mindig helyet kért magának a zene. Ezeket nem lehetett különválasztani. Népszerű voltam még akkor is, ha nem akartam.

Munkás-paraszt osztály: A híres munkás-paraszt osztályba jártam, ebbe vonták bele az értelmiségieket is. Ötvenkettőben végeztem, számold ki, hogy mikor kezdtem. Rémes vagyok matematikából. Olyanok jártak hozzánk, mint Soós Imre, Horváth Teri, Szemes Mari, Váradi Hédi, Berek Kati, Bús Gyula, Hacser Józsa. Abban az időben, mikor a főszerepek gázsijából Tolnay Klári holdnyi szőlőket tudott venni és Páger Antal is egy Alfa Romeót, mi a menzán ettünk, kollégiumban laktunk. Sztárok nem voltak, fényképeket nem lehetett venni rólunk. Melyik operettben is van a Hajmási Péter?

Gazdagság: Gazdag társulatban nőttünk föl, mi fiatalok, amiből csak gazdagon lehetett kijönni. (…)Minden csak később hat az emberre. Ha Júliát akarsz eljátszani, akkor nem tudod egy nagy szerelemből éppen kiábrándulva alakítani. Csak egy létráról állva, felülről letekintve, egy idő elteltével lehet ezeket az érzéseket a művekben visszaadni. Nem lehet egy az egyben érzelmeket játszani, csak egyfajta rálátással. Minden benned van, benned lesz, rétegezetten, minden amit kaptál egy életben, akár rosszat, akár jót, akár szépet, akár csúnyát. Egyetlen pillanatot sem lehet kidobni az ablakon. Egyetlen kapcsolatot sem, még a legrövidebbet sem, még akkor se, ha az nem volt olyan szép, nem lehet kidobni a szemétbe, mindent be kell gyűjteni. Ettől vagyok én oly gazdag.

Púp: Sok fergeteges alakítás közül is kiemelkedik Makk Károly 1958-ban készített filmje, a „Ház a sziklák alatt”. A púpos Tera szerepe nem volt könnyű, hogy lehetett átélni? Hát édesem, este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel: a következő filmben bárénekesnőt játszottam, ennek a címe volt a „Felfelé a lejtőn”. (…) Akkor volt a legtöbb férfi az életemben. Sündörögtek körülöttem, amikor púpos voltam.

Yerma: Aki a jövőt akarja, csak sugárzóan világos színeket viselhet. Yermát kék szerepnek érzem. Mély kéknek. A hangja pedig? Talán alt. Én minden szerepemet más hangnemben hallom.

Szakma: Ezt a szakmát meg kell tanulni, ezt a szakmát nem lehet megtanulni. Én minden nap elölről kezdem a küzdelmet.

Kezdeni: Én például tiltakoztam a kis szerepek ellen. Nagyágyúval nem kell verébre lőni. De azt hiszem, egészen jól megoldottam a kisebb feladatokat is. Az a hibám, hogy a vállamra veszem az előadást. Ha valaki lassan beszél, akkor én hadarok, hogy helyrehozzam a ritmust. Legnehezebb egy darabot elkezdeni, hiszen az minden továbbit meghatároz.

Rendező: Egy rendezőnek csupán arra kell vigyáznia, hogy ha elindulok egy sínen, ne térjek le róla. Életem legnagyobb, szerelmetes rendezője, Vámos Laci olykor úgy elhalmozott tanácsokkal, hogy nem tudtam velük mit kezdeni. Elmentem az erdőbe, összeszedtem a vadvirágokat, és visszajöttem egy tarka csokorral. Ha beleszeretek egy szerepbe, akkor nem kell instruálni.

Szerep: Nem csiszolom, rögtön tudom. Elolvasom és tudom. Kiss Manyi volt ilyen fantasztikus, bejött egy olvasópróbára, fogalma sem volt, hogy miről szól és már úgy olvasta a figurát, mintha rég ismerte volna.

Várakozás: Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal. Képtelen vagyok várakozni. Ha valaki elkésik a randiról, engem már nem fog ott találni. Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja mi lesz a fejfámra írva? „Meghalt, mert ráért”.

Vulkán: Képletesen szólva: ha belém dobnak egy érmét, azonnal dolgozni kezd az agyam. Kapcsolok ide, oda, amoda. S az a legnagyobb hibám, hogy mindent komolyan veszek, s a végletekig fel tudom magam húzni. Nem állítom, hogy bizonyos esetekben nem vagyok triviális, de hát ki kell adnom valahogy a mérgemet. (…) Néha úgy kitörök, mint egy vulkán. Dől belőlem a forró láva. Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok. Két végén égetem a gyertyát.

Boldogság: Egyszer megjegyezte valaki, milyen rosszkedvű vagyok. Azt válaszoltam, hogy én is ember vagyok, miért ne lehetnék szomorú. A boldogság nem valami globális jelenség. Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész.

Külföld: Kos vagyok, az aszcendensem pedig Skorpió. Ezek rettenetesen nehéz jegyek, alig győzöm cipelni a hátamon. Azt írja a horoszkópom, hogy Psotának egyetlen partnere van: Psota. Rágyújtok egy cigarettára, leülök a karosszékbe, és jár az agyam. Megetetem a galambokat az erkélyen, letörlöm a port a virágok leveleiről. Nálam nincs üresjárat.
- Soha nem pihen? - Dehogynem. Ebéd után kihúzom a falakat és alszom egy jót. Ilyenkor tölt az akkumulátorom. És hát a külföldi útjaimon az agyam, a szemem, az orrom is mással van elfoglalva. Imádom a szagokat, imádom a különleges tengeri herkentyűket. Amikor elhagyom az országot, egy csapásra megszűnnek az itthoni gondok.

A Parlamenttől a Várig: 38 éve lakom itt. Nincs olyan hajnal, reggel, este, olyan eső vagy hó, hogy ne állnék ott, és ne nézném ezt a csodát. A lakásomban mintha az anyám méhében lennék. Úgy van berendezve. Itt vagyok benne, magzati pózban.

Halál: Tartsátok a 04-en a kezeteket, mert bármelyik pillanatban meghalhatok, úgy felpörgettem magam.

Fiataloknak: A mai fiataloknak azt üzenem, nem szabad feladni semmit az utolsó pillanatig, és még akkor se. Mindenért végig az életünkön meg kell dolgozni és meg kell küzdeni. És akkor biztos lesz örömünk is.

A Tudós nők című előadás teljes hangfelvételét meghallgathatják itt, Psota Irénnel, Pécsi Sándorral