A Korijolánusz és János király is a REFLEX-en járt

A litván politikai helyzetre is tökéletesen illett mindaz, amit a Korijolánusz című előadásban színre vittek, ezért ott is magukénak érezték a nézők az előadást – mondták a budapesti HoppArt Társulat tagjai produkciójuk vilniusi fogadtatásáról Sepsiszentgyörgyön, a REFLEX 2 Nemzetközi Színházi Biennálé március 21-i közönségtalálkozóján. 

A sepsiszentgyörgyi közönség is fogékony volt a shakespeare-i szövegből való aktuálpolitikai „kiszólásokra”. A hatalom REFLEX-en bemutatott természetrajzát a hetedik fesztiválnapon az Örkény Színház János királya egészítette ki. Másnap két shakespeare-i mellékszereplő vált főszereplővé a Temesvári Csíki Gergely Színház előadásában, ezt követően pedig Marcel Iureș tért vissza Sepsiszentgyörgyre fergeteges one man show és közönségtalálkozó erejéig.

Szívesen játsszák „talált terekben” a Korijolánuszt, így az előadás a Tamási Áron Színház kamaratermében is éppen olyan jól működött, mint abban, amelyben létrejött Budapesten – fejtette ki Polgár Csaba színész-rendező az előadás utáni közönségtalálkozón, amelyen a társulat tizenegy tagja vett részt. A HoppArt független társulat öt éve jött létre, négy állandó tagja van, a többi színésze – többek között a független színházak működtetésének nem kedvező támogatási rendszer miatt – tíz különböző színház tagja, derült ki a Gyárfás Jenő képtárban megtartott találkozón. A demokrácia buktatóiról, a különböző manipulációs technikákról és a bármikor konfliktusra cserélhető unalmas békéről szóló előadás shakespeare-i mondandóit csupán hangsúlyosabbá tették, jobban kibontották adaptációjukban, így lett aktuálisabb az eredeti szöveg – mondta el a találkozón Gáspár Ildikó dramaturg.

Korijolánusz (fotó: Henning János)

Másnap, március 22-én a budapesti Örkény Színház Friedrich Dürrenmatt produkciója fejtegette tovább a HoppArt-előadás által felvetett politikai témákat – a tömeghez, a békéhez és politikai talpon maradáshoz kapcsolódó közéleti mechanizmusokat.

„Remek társadalomkritika volt”… „Azok, akiknek mindezt hallaniuk kellett és tudnának tenni is valamit a látottak kapcsán, ide, a színházba is járnak, a többiek, ahogy az előadásban is elhangzott, csupán a nyájat képezik”… „A tegnapi HoppArt-előadás még a mainál is komolyabb társadalomkritika volt, direktebb és feszesebb. Ez is jó volt, de a másik az én ízlésemhez közelebb állt”… „Nagy élmény volt, hogy az eddig csak tévéből ismert híres magyarországi színészeket most élőben láthattuk”… „Tetszett az, ahogy a történelmi mozzanatokat áthozták a jelenbe…” – mondták a nézők a fesztivál sajtóirodája munkatársának az Örkény Színház előadása kapcsán.

János király (Örkény Színház, fotó: Henning János)

„Nagyon érdekes volt számunkra, hogy mennyire vájtfülű a helyi közönség. Azt, hogy színházon nevelkedett, értő nézőkkel van dolgunk, nem csak akkor éreztük, amikor éppen nevettek a különböző fordulatokon, hanem akkor is, amikor nem nevettek, mert nem érdemeltük ki a nevetést, hiszen az illető jelenet apróbb pontatlanságok miatt nem tudott úgy hasítani most, mint máskor” – mondta a János király sepsiszentgyörgyi fogadtatásáról Bagossy László, az Örkény István Színház produkciójának rendezője.

Március 22-én a REFLEX 2 keretében mutatta be Abe Kobo regénye alapján készült Mint a fagyöngy című mozgásszínházi előadását az M Stúdió a Művelődési Ház Lajta László kamaratermében. Március 23-án a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház Radu Afrim rendezte Előbb megszületsz című produkcióját láthatták a fesztivál meghívottjai, ezt követően pedig a Temesvári Csíki Gergely Színház Rosencrantz és Guildenstern halott című előadására került sor a Művelődési Ház nagytermében, amelyet Ada Milea zenei előadó koncertje követett a Kamarateremben.

Marcel Iureș (fotó: Henning János)

Várva várt esemény volt március 24-én a REFLEX-en a Marcel Iureș-sel való közönségtalálkozó, amelyre a fesztiválon immár másodjára játszott Absolut című one man show-ját követően került sor a Gyárfás Jenő képtárban. Az Act Színház színpadról és mozgóképről egyaránt ismert művésze közvetlenséggel és humorral beszélt a színházról alkotott elképzeléseiről, és azt is elmondta: őt nem a színházművészet, hanem azok a pillanatok érdeklik, amikor – színészként – önmaga lehet a színpadon. A színház műtrágya és virág egyszerre, amelyet a színpadtechnika szegényebbé, a történetmesélés valódisága gazdagabbá tesz – mondta lelkes sepsiszentgyörgyi közönségének Iureș, akitől egy ötödikes kisfiú kérdezte meg: mennyire volt nehéz számára fölépíteni a Ion Creangă mesehős ihlette szerepet. „Ez a szereplő bárki lehetett volna az egyetemi docenstől egészen a taxisofőrig” – mondta Ivan Turbincă megformálója, és hozzátette: mindaddig nyugtalanította őt és az előadás rendezőjét a szereplő kiléte, amíg közösen rá nem találtak a hajléktalanra, mint szereplehetőségére. Attól a pillanattól fogva simán ment a szerepépítés"

Szerző: XY