Nagy Sándor önálló estre készül

Nagy Sándor, a Madách Színház színésze önálló estre készül. Erről mesélt a Magyar Teáturmnak, illetve arról, mennyire boldog, hogy azt csinálhatja, amit nagyon szeret.

Bár még csak tavasz van, már az őszi önálló estjén járnak a gondolatai. Milyen élményben lesz része annak, aki majd eljön az előadásra?
Igazából ez az est egy örömzenélés kíván lenni. Ezt mi találtuk ki, hogy legyen egy ilyen, a kötött színházi előadások mellett. Szerettünk volna valami olyasmi összeállítást, aminek nincs nagyon köze a musicalhez, tehát a Madáchban játszott darabokhoz. Elővettünk tehát jeleneteket, olyan dalokat és sanzonokat, amit mi magunk szeretnénk énekelni. Érdekesség, hogy én Janza Katával még nem játszottam együtt, viszont nagyon sokat lépünk fel közösen. Emellett nagyon jó barátságban is vagyunk, és kínálkozott a lehetőség, hogy ő most először a Madách színházban úgy debütálna, az én estemen belül, mint vendég. Aztán úgy alakult, hogy ő is kiveszi az oroszlánrészét a darabból, tehát nem csak arról van szó, hogy ő egy adott ponton belép, és elénekel egy-két számot, és ezzel vége. Hanem lesznek jelenetek, amiket közösen játszunk, duettet éneklünk, tehát szerves szereplője lesz az estnek. Földes Tamással, aki az est rendezője együtt dolgoztuk ki a dramaturgiát, ezeket, a különféle dalokat, jeleneteket, egy történetre fűzzük fel. A címet pedig onnan vettük, hogy a világtörténelemben gyakran előfordult, hogy a nő hirtelen megjelent, és megjelenésével, beavatkozásával, megváltoztatta a dolgok menetét, kissé megbonyolítva, az addig egyszerűnek tűnő dolgokat. Az est műsorában van szakítás és ismerkedés, szeretnénk ábrázolni a férfi és a nő viszonyát, minden tekintetben. Nem csak dalokkal, hanem jól felépített, keretet adó prózai részekkel megerősítve. Közösen a Galambos Zolival állítottuk össze a műsort, amihez természetesen Kata is hozzátette a maga ötleteit, úgy érzem sikerült egy nagyon jó kis összeállítást alkotnunk. Reméljük, a közönség is jól fogja fogadni.

Egyszer egyébként már volt egy önálló estem, Siménfalvy Ágotával, ami hasonlóképpen a férfi nő viszonyát boncolgatta. Ott inkább azt vizsgálgattuk, mitől romlanak meg a kapcsolatok, Hol nem volt címmel. Ha lehet ilyet mondani, akkor a Hirtelen a Nő már a második próbálkozás, bár a témaválasztás hasonló az elsőhöz.
A bemutató a Madách Stúdióban lesz, a Madách Színház adott lehetőséget, ami nekem nagyot sokat jelent, és ezúton is köszönök. Úgy érzem otthon, hazai pályán vagyok, bár az est nem Madách produkció. Egyelőre itt játsszuk majd a darabot, de mivel minimális a díszlete, és nem nagy helyigényű, ezért vidéken is bármely kisebb színpadra könnyen elvihető, és remélem el is fog jutni.
Ezen az önálló esten kívül mindenképpen beszélnünk kell a József Attila szerelmei darabról. 32 évesen játssza a költőt, akinek 32 év adatott meg, itt a földön.
Érdekes, hogy nagyon sok ismerősöm véleménye szerint önazonos nagyon a történet. Ez a fajta belső vívódás, szeretetvárás és adás, a megfelelési kényszer bennem is megvannak. Nagyon szerettem őt már gimnáziumban is, felnéztem rá, hiszen 17 évesen már publikálta a Nyugat a verseit. Most a darab kapcsán ismét nagyon belemélyedtem az életébe. Ahogy a nézőket lenyűgözi a versek szövege, fura mód én is úgy érzem, mint valami fekete lyuk, engem is magukkal rántanak. Ketten játsszuk a címszerepet Posta Victorral, de mindketten másképp alakítjuk a karakterét a költőnek, egyéniségünknek megfelelően.
A színészi pályán is meghatározó az indulás.
Kerényi Imre osztályában végeztem, 2005-ben. Emberileg is nagyon jó osztály volt, olyan kohézió jött létre közöttünk már a főiskolán, ami mindmáig tart. A velem együtt végzettek mindannyian pályán vannak, nagyon jó közösség volt, figyeljük, és ha tehetjük, megnézzük egymást. Érdekesség, hogy bár (az utolsó) musical osztály voltunk a főiskolán, sokan mégis prózai darabokban lépnek fel, abba az irányba mentek el. Volt, aki azóta a rendezői szakot is elvégezte, - Szőcs Artúr, - és a Vígszínházban rendez.
Önben nincsenek ilyen ambíciók?
Nem tudom, mit hoz a jövő, most mindenesetre egyrészt úgy le vagyok terhelve, hogy időm sem lenne rá, másrészt úgy érzem bennem még talán nincs meg az az érettség, látásmód, tapasztalat, ami sikeres rendezővé tehetne.
Mi történt a végzés után?
2005-ben végeztünk s már akkor volt egy meghallgatás, a Madáchban, amire jelentkeztem. Még a diplomám sem volt meg, amikor Szirtes Tamás tanár úr felhívott és közölte velem a jó hírt. Egyébként személy szerint neki nagyon sokat köszönhetek, meglátta a vonzódásomat a prózai darabok felé is, aminek köszönhetően most is 4-5 tisztán prózai darabban lépek fel. Teljesen másképp látom a zenés, és a prózai darabokat, természetesen nem elsődleges egyik sem, de a játék szempontjából mindenképpen mást kíván. Véleményem szerint a prózában talán erősebben megnyilvánul a szakma, maga a színészet.

Nagyon sokat foglalkoztatott színész.
Igen, havonta 15-18-at játszom, ami szép szám. Ezt csak úgy bírom, hogy az életemet ezeknek rendelem alá. Sokat alszom, sokat pihenek, odafigyelek az étkezésre, a káros szenvedélyektől igyekszem távol tartani magam. Mindezek ellenére nem bírnám, ha nem lenne bennem az, hogy nagyon szeretem. 9-10 előadásban vagyok, játszom a Madách Színház, a Thália Színház és a Játékszín színpadán. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam, minthogy ilyen fiatalon, ennyi mindent csinálhatok, hisz mindenhol más karaktert, más figurát kell megformálnom.
Mivel ismerik el a színészi teljesítményét?
Pár évvel ezelőtt a közönségtől megkaptam a Súgócsiga díjat, ami nagy megtiszteltetés volt, a Maszk Színészszövetségtől pedig Soós Imre díjban részesültem, mint fiatal pályakezdő. Ezek egyrészt kitűntetőek, másrészt felelősséggel járnak, folyamatosan hoznom kell azt a szintet, amivel kiérdemeltem őket.
Van-e esetleg olyan társ, akivel szívesen együtt játszana a színpadon?
Én erre azt szoktam válaszolni, jó színészekkel, jó rendezésben, ez az, ami nekem tökéletesen elegendő. Nevet nem mondok, mert nem szeretnék senkit kiemelni, de korombeli, vagy régebben a pályán lévő, tehetséges színészekkel élvezet együtt dolgozni.
Manapság az igazi népszerűséghez elengedhetetlen a vásznon való megjelenés. Ön hogy áll ezzel?
Koltai Róbert forgatott egy filmet, aminek szereplője vagyok Magic Boy címmel. Várhatóan idén októberben bemutatásra kerül. Együtt szerepelhettem benne külföldi sztárok mellett, Pindroch Csabával, Szabó Győzővel, Hujbert Ferenccel. Első filmesként újdonság volt, más mint a színpad, de úgy érzem sikerült elkapnom a fonalat, s nem fogok kilógni a sorból a szereplők közül.
Hogyan látja a filmszínész és a színházi színész közti alakítást?
A színpadon egyszer lehet eljátszani egy jelenetet egy este, míg a filmezésnél többször is felvehetik, emiatt könnyebbnek tűnhet. Igen ám, de a filmszalag örökre megőrzi az esetlegesen gyengébb alakítást is, ami sajnos nagy hátrány is lehet. A színpadon van az aznapi alakítás, és két egyforma előadás soha nincs. Ez azt jelenti, létezik egy folyamatos fejlődés, megújulás, míg a filmben felvesznek valamit, és nincs tovább. Ott akkor, egyszer kell úgy koncentrálni, úgy belehelyezkedni, olyan csúcsteljesítményt nyújtani, ami megismételhetetlen kell, hogy legyen.
Fiatalon máris nagyon népszerű. Könnyű ezt elviselni?
Szerencsére csak pozitív tapasztalatom van ezen a téren. Kedvesek és barátságosak velem az emberek, úgy érzem, szeretnek, ami jól esik. Ehhez persze az is hozzátartozik, nem figyelem, hogy felismertek-e. Igyekszem élni a hétköznapokban, mint bárki más, csak az én szakmámat úgy hívják, hogy színész.

Tartalmi partner: Magyar Teátrum, Szerző: Tölgyesi Tibor

Tartalmi partner: magyarteatrum.hu