Szalma Noémi az idei évadban szerződött Nyíregyházáról a Csokonai Színházba. Láthatták a Többsincs királyfiban mint ördögleányzót, a Karrierben Másenyka szerepében, feltűnt A halott város néma szereplői között is. A Kóbor csillag női főszereplőjeként Antoine de Saint-Exupéry feleségét, Consuelót alakítja majd a színház következő bemutatójában, melyet Mispál Attila rendez.
– Milyen érzés most társulati tagnak lenni a Csokonai Színházban?
– Röviden és velősen, nagyon jó! Élvezem ezt az évet. Kreatív és nyitott a közeg. Mikor Nyíregyházáról ide készültem, épp erre vágytam.
– Az eddigi négy szereplehetőség, úgy látom, hogy a színészi építkezés lépcsőfokait is felkínálta, és Consuelóval már egy főszerep is adódott. Igazából most lép a közönség elé teljes színészi fegyverzetben?
– Ez sincs kizárva, azzal együtt, hogy az előző három munkát is nagyon komolyan vettem. Való igaz, hogy a legtöbb kimondható szó most van a számban, főszerepet most játszom először.
– Mozaikszerűen elhangzó szövegekből építkezik az előadás, sok dallal, mozgással. Hol a helye Consuelónak ebben a teremtett világban?
– Mészáros Tiborral – aki Saint-Exupéry-t alakítja – mi csak zárt jelenetekben vagyunk együtt. A kvázi „natúr" vagy naturális helyzetekben. Az előadásnak ez a vonulata nem az irodalomban, a tér és idődimenziók átjáróiban, hanem a valóság, az életrealitás síkján halad végig. Megpróbáltuk úgy felépíteni a helyzeteket, hogy minden jelenetben képesek legyünk bombaként robbanni. Saját színt, másfajta tempót és ritmust diktálni, ezzel gazdagítani az előadást.
– Az azért okozhat némi nehézséget, hogy nem lehet folyamatosan jelen lenni.
– Ki-be járkálok a színpadra és a színpadról. Sok az öltözés, van dolgom kint is, bent is, a jeleneteink átfolynak egymásba. Izgalmas és mozgalmas a munka.
– Consuelo odaadó felség volt, aki a férj halálán túl is hűséges maradt, másfelől határozott és tehetséges asszony volt. Saint-Exupéry-vel egy kifelé nagyon is férfias hős van jelen a színpadon. Jól gondolom, hogy Consuelóval egy emancipált nő az abszolút ellenpont?
– Nekem az az érdekes, hogy lehet vagánynak és keménynek lenni, de a nő, az mindig NŐ marad. Én éppen a nőies megnyilvánulások lehetőségét keresem ebben a szerepben, azzal együtt, hogy ő kifelé szikárnak mutatja magát.
– Saint-Exupéry életideje, a két világháború közötti időszak volt a női emancipáció első hullámának a nagy korszaka. Ez a kérdés ma mennyire aktuális?
– Jó a kérdés, mert ez ma nagyon is aktuális, csak a másik irányban. Most úgy érzem, hogy a 21. században már nem kellene férfi mintákat követnem. A férfiak nőkké, a nők férfivá válnak – és ez nem jó. Lehet, hogy Consuelo idejében ez még a helyén volt, de ez mára túlment egy határon.
– A határral kapcsolatban nekem erről az jut eszembe, hogy ők éppenséggel megálltak azon a bizonyos határon: függőben hagyták egymás között a nemi-szerep-kérdést, és inkább az ideák szintjén egyeztettek. Erről a – mondjuk így – szimbolikus egyeztetésről tanúskodik például A kis herceg is.
– Consuelóhoz – mint rózsához – A kis hercegbéli olvasmányaimból én azt gondolom áthozni például, hogy „... Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa, nagyon kevély virág volt".
Szerző: Szász Zsolt / csokonaiszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.