Szente Vajk: "A színházat komplexen kell értelmeznem"

Szente Vajk fiatal kora ellenére a színház szinte összes területén kipróbálta magát. A Madách Színház művésze szerepein kívül rendez, szövegeket fordít és forgatókönyvet ír, vasárnap esténként pedig a Magyarország, Szeretlek! című vetélkedőt vezeti. Interúban mesélt az életéről a zene.hu-nak.

Elsőként arról kérdezték Szente Vajkot, miért szerette meg a színházat. "Én mindig azt mondom, hogy a nagy dolgok szinte észrevétlenül történnek az ember életében, akár csak a szerelem, vagy bármely más sorsfordító esemény. Így alakult ki az én színházszeretetem is. Nincs olyan élményem, hogy a szüleim elvittek például az Ózra és ott eldöntöttem volna, hogy én színházzal szeretnék foglalkozni, egyszer csak minden különösebb előzmény nélkül ebben találtam magam. Alapvetően egy jókedvű és vidám gyerek voltam, több dolog érdekelt - egyebek mellett a foci - , szerettem sok mindennel foglalkozni. Talán ebből alakult ki a színészet, hiszen egy színész a szerepek révén minden lehet. Így lehettem például focista is a Volt egyszer egy csapat című musicalben, amely az első szerepem volt itt a Madách Színházban. Visszatérve azt gondolom, hogy a kíváncsiságomból ered a színház szeretete, de semmiképpen sem az extrovertáltságból" - mesélte a színész a zene.hu-nak.

Vajk a gimnáziumban már tudatosan készült a pályára, eljárt a városi drámatagozatos iskola minden kiegészítő órájára és balett órákat is vett.

"Kétségtelenül kétféle színész van: az egyik, aki belebújik a szerepébe, a másik pedig az, aki magára húzza. Én inkább az utóbbi vagyok. A szerepeim olyanok, mint én. Nyilvánvaló, hogy nem fogom eljátszani a fantomot, hiszen nem vagyok olyan karakter. Abban, hogy milyen szerepek találnak meg, nagyon fontos tényezőnek tartom az én testi és lelki adottságaimat. Azt hiszem, hogy manapság egy olyan típusú embernek, mint amilyen én vagyok, a színházat komplexen kell értelmeznie. Nem külön-külön részletekben, hanem egyszerűen a „színházcsinálásban” élek. Ma például eljátszom egy darabot, amit tavaly írtam meg. Ezek a szeletek összetartoznak, az egyiktől jobb leszek a másikban. Egyszerűen minden érdekel, ami a színházzal kapcsolatos. Foglalkoztat a nézőpszichológia is, ezért hosszas beszélgetéseket folytatok a jegypénztárosokkal, hogy megtudjam, mire, mikor, mennyi jegyet tudnak eladni. Nagyon érdekel, hogy mi mozgatja meg a nézőt most, vagy éppen két hónap múlva. Ez az alapja annak, hogy mikor milyen darabot érdemes bemutatni" - fogalmazott Szente Vajk, aki jelenleg több előadónak is ír szöveget. 

fotó forrása: zene.hu

Arról is beszélt, hogy ő készíti a Madách video-naplóját. "Számomra ez nem egy külön műfaj, hanem a színház szerves része. Arról szól, hogy mi hogyan és mennyit kommunikálunk a nézőkkel, mennyire engedünk betekintést a kulisszák mögé. Hiszek abban, hogy a nézőket be kell engedni az előadások mögé, mert az is nagyon érdekli őket. Mindig tudunk olyat mutatni egy-egy előadással kapcsolatban, ami nagyon érdekes lehet a néző számára. Májusban lesz két éve, hogy minden héten felkerül egy videó a Madách honlapjára. Kifejezetten jó érzés, hogy amellett, hogy ezeknek a videóknak nagyon magas a nézettsége, most már a színészek is egyre jobban szeretik és figyelemmel kísérik. A kollégák a felvételek során is egyre nyitottabbak, egyre szívesebben mesélnek, egyre bátrabban dolgoznak úgy, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet egy kamera a büfében, vagy akár az öltözőben. Nemrégiben például picit változtattunk a Csoportterápia első felvonásának a végén, megcseréltünk két sort Nagy Sanyi kollégámmal, azaz amit eddig én énekeltem, azt most neki kell és fordítva. Az előadáson ez végül hatalmas nevetésbe fulladt, ugyanis Sanyi hirtelen elfelejtette a szöveget. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy a két felvonás közötti szünetben forgat a Madách Tv, amikor mi röviden átbeszéljük a darabot, ehelyett a színpadon fetrengtünk a nevetéstől és észre sem vettük, hogy bejött a kamera. Éppen az a Madách Tv különlegessége, hogy nem egy előre megszerkesztett műsorról van szó, hanem azt mutatjuk, ami valójában történik velünk a színházban" - árulta el Szente Vajk, aki nagyon élvezi a Madách-béli munkát. 

"Iszonyatosan nagy élvezet itt dolgozni, itt létezni és itt játszani, mert nagyon érdeklődők a nézők, ez pedig egy hihetetlenül áldásos dolog. Egyszerűen jó ide bejönni, és ugyanezt látom a kollégáimon is. Az a generáció, amelyik mostanában révbe ér - például Balla Eszti, Nagy Sanyi, Serbán Attila, vagy én - nagyon jól érzi magát a már régóta itt játszó művészek közelében, mint Szerednyei Béla, vagy Gálvölgyi János. Persze nem elhanyagolandó, hogy nagyon jókedvű előadásokat játszunk, ezáltal nekünk is jókedvünk lesz. Persze lehet erre azt mondani, hogy miért nem játszunk Hamletet, de azt gondolom, hogy vannak más színházak, akiknek az a dolga, hogy azt játsszák. Ettől még egyáltalán nincsen minőségbeli különbség egy Mrozek abszurd és egy Spamalot között, mindegyiknek megvan a maga helye, ideje és hitele" - mesélte a színész.

Fülöp Dóra interjúját a zene.hu-n olvashatják.