'A néző tehetségesebb, mint gondoljuk' - Hírek Nyíregyházáról

Összeállításunkban a Móricz Zsigmond Színház év eleji premierjeiről olvashatnak. Bagó Bertalan, Bodolay Géza, Varga Péter és Forgács Péter rendezett Nyíregyjázán.

Szuzai mennyegző

Március 24.-én tartották a Szuzai mennyegző premierjét

Sütő András drámája a hatalom és az egyéni szabadságvágy szembenállásának megkapó példázata, amely a zsarnokságból való menekülés lehetőségeit feszegeti. A bemutató előadást követően a darab rendezője Bagó Bertalan elmondta, hogy a darab hozzásegít bennünket annak a végiggondolásához, hogy mi a jó nekünk, s annak a felismeréséhez, hogy ha nem vigyázunk, Parmenión sorsára juthatunk.

A képre kattintva elolvashatja a cikket

Darabtörténet

Színes és festői lehet az a fantázia-kép, amely az emberek gondolataiban megjelenik a cím hallatán. De valójában mit is takart az a nagyon is tudatos, politikailag eltervezett és megalapozott döntés, amely Nagy Sándor, Perzsia elleni hadjárata során képviselt asszimilációs politikájának érdekében állt?
Kr.e. 324-ben Alexandros, indiai hadjáratáról visszatérőben Susába érkezett, itt várta be hadseregének másik felét. A viszontlátás örömére hatalmas, több napig tartó ünnepségeket tervezett, a műsorban színdarabokkal, versenyszámokkal, bankettekkel és egyéb szórakozásokkal fűszerezve.  Az öt napig tartó tömeges esküvőn tízezer közrendű katona kelt egybe ugyanennyi perzsa nővel. „A lakomára állítólag kilencezren voltak hivatalosak, és mindegyikük arany ivópoharat kapott az áldozathoz.
 A ceremónia immár perzsa szokás szerint zajlott, ezzel is hangsúlyozta Alexandros legnagyobb jóindulatát a perzsa nemesség előtt. Arrianosz szemléletesen írja le az esküvő menetét; sorban székeket helyeztek el a vőlegények számára, majd a köszöntők után bejöttek a menyasszonyok, és mindegyik a számára kiválasztott vőlegény mellé ült. Megfogták egymás kezét, majd megcsókolták egymást. A király kezdte el a ceremóniát, ugyanis az egész ünnepséget egyszerre és ugyanolyan módon tartották. Ezután mindegyik vőlegény kézen fogta menyasszonyát és elvonultak a nászszobába.
 Sütő Andrást sokat foglalkoztatta Nagy Sándor perzsa hadjárata és a görög kultúra erőszakos terjesztésének következményei. Legelőször diákkorában olvasott a történetről majd 1973-ban megírta Perzsák c. esszéjét és 1980-ban, A szuzai menyegző c. színpadi művét.
 A fordulatos dráma választ ad a fent feltett kérdésre: vajon milyen szándék húzódik meg a hatalom részéről, amikor a legyőzötteket a győzők tömeges nászra kényszerítik?!

 Videó a Webruházról

Március 9.-én debütált a Webáruház - kortárs darab

Németh Ákos József Attila- és Szép Ernő-díjas kortárs drámaírónknak ismét bemutatója volt Nyíregyházán. "Az európai Színházak sora próbálja követni a német színház új és új szövegek iránti kiapadhatatlan igényét, és ahogy egykoron a Romantika, mára ez a „dráma-utáni” színházi szövegsorozat bennünket is utolért.
A szereplők 14 évesek, éppen abban a korban, amikor a Világra, a Tudásra és nem utolsó sorban a Szerelemre először csodálkozunk rá" - szól az előadás ajánlója.

A képre kattintva elolvashatja a cikket

Februárban került színre a Szekrénymesék - gyerekeknek,

Karádi Zsolt a Szekrénymesék c. előadás rendezőjével, Varga Péterrel, a zalaegerszegi Ziránó Bábszínház igazgatójával beszélgetett.

Kedves Vépé, mesélj arról, hogyan kezdődött szakmai kapcsolatod a nyíregyházi teátrummal?

Társulatunk, a Zinánó Színház amolyan „utazó bábszínház”. Felléptünk többször a VIDOR Fesztiválon is.  2011-ben az utcaszínházi kategóriában nyertünk díjat. Tasnádi Csabát régóta ismerem. Hajdan Pécsett tanultam a Művészeti Szakközépiskolában, s közben játszottam az ottani Nemzeti Színházban. Tasnádi Csaba akkor itt rendezte az Óz, a nagy varázslót. Én abban a darabban Totó kutyát alakítottam. Ismeretségünk később sem szakadt meg. Amikor tavaly Nyíregyházán elkezdték próbálni A kelekótya tündért, Csaba fölkért arra, bábos tanácsadóként vegyek részt a próbafolyamatban. Ekkor hallatlanul megkedveltem az itteni légkört, a rendkívül lelkiismeretes színészeket. Megemlítettem neki, hogy alkalmasint szívesen visszajönnék velük dolgozni.

A Szekrénymeséket te akartad megrendezni, vagy a színház bízott meg ezzel a feladattal?

A művet én választottam, mert Mosonyi Alíz munkája régóta érdekelt. Magam is gyakorló apuka vagyok: Sári lányom kilenc éves, Simon fiam tizenegy. Mosonyi Alízt a feleségemmel együtt rendszeresen olvassuk gyermekeinknek, akik nagyon élvezik a szöveget. Látom rajtuk, hogy megértik a hallottakat.  E mesék tömörsége leginkább a haikuéhoz hasonlítható: egy-egy érzés, atmoszféra vagy élethelyzet summázatai. Bábosként az izgatott, miként lehet ezeket az olykor filozofikus gondolatokat-hangulatokat formába önteni. A szekrény maga kiváló bábos tér, a benne élő figurák remekül megformált karakterek, így  már olvasás közben is folyton az járt a fejemben, hogyan lehetne ezt az egészet láttatni. A bemutató tervezőjével, Grosschmid   Erik barátommal régóta beszélgettünk erről. Az itteni előadás koprodukció, ugyanis a bábok és a díszlet a saját tulajdonunk; ha lefut a bérlet, az egészet hazavisszük, s elkezdjük otthon „belakni” a szekrényt…

Hogy gondolod: hány éves kortól kezdve érik meg a gyermekek ezeket a meséket?

Úgy vélem, nem feltétlenül kell minden mozzanatot megérteni. A gyerekek a lelkükben majd számos képet-jelenetet elraknak, s majd egyszer „kicsomagolják” őket. Nekem például rengeteg olyan hajdani színházi vagy tévés meseélményem van, amelyeket akkor nem feltétlenül értettem. Közel negyven évesen is  „csomagolom” őket… A kisebbeknek készített produkciókban engem ezek a „csomagok” érdekelnek. A felnőtt felelőssége abban rejlik, hogy mit akar közölni a világról. A gyerekeknek nem gügyögni kell, mert mindent elvisznek magukkal. Mindent megértenek. Bármit lehet közölni velük, csak az őszinte legyen és tiszta.

Mi a véleményed arról, van-e bármilyen különbség színész és bábszínész között?

A tolmácsolás aktusa más. Az intenzitás, a helyzetmegélés mindkét esetben borzasztóan fontos. A bábos kilép önmagából és egy tárgyba közvetíti ki a mondanivalóját, a színész megmarad saját magán belül. Mindkét esetben a hitelesség a döntő. A Szekrénymesék próbái közben Éry-Kovács Zsanna és Buda Móni egymást inspirálták: nem volt közöttük hierarchia. És ez így volt szép.

Kulcskeresők

Februárban mutatták be a Kulcskeresőket Örkény Istvántól

Radnóti Zsuzsa darabturg, Örkény István felesége a darabról - Megjelent a www.avorospostakocsi.hu internetes portálon

Karádi Zsolt: A gazdag Örkény-szakirodalom két alapkönyve más-más időpontra teszi a Kulcskeresők ősbemutatóját. Lázár István kötete 1975-re, Szirák Péter monográfiája 1977-re datálja. Fölmerül hát a kérdés: valójában melyik évszám helyes?

Radnóti Zsuzsa: Már az első kérdéssel megfogott! Hihetetlenül rossz ugyanis a dátum-memóriám. Ha azonban nem csal az emlékezetem, akkor 1975-ben volt a szolnoki premier. Ezen részt vett Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgatója, aki ott helyben meghívta a Kulcskeresőket Budapestre, a Nemzeti Színházba. És a Nemzetibeli bemutató 1977-ben volt, Major Tamás rendezésében.

Karádi Zsolt: A nyíregyházi előadás műsorfüzete közli (az említett Lázár István-könyvben is közzétett, eredetileg a Híd számára készült) interjúrészletet, amelyben Örkény a darab születését idézi fel. Ez a szöveg szépirodalmi jellegű emlékezés. Valójában hogyan keletkezett a mű?

Radnóti Zsuzsa: A lényeg az, hogy Szolnok kérte fel Örkény Istvánt, írjon nekik egy darabot a város fennállása kilencszázadik évfordulója alkalmából. Előtte már jelentős sikerrel mutatták be itt a Tótékat, illetve a Macskajátékot ősbemutatóként, s mindkettőt az akkor még nagyon fiatal Székely Gábor rendezésében. A szolnokiak úgy érezték, Örkény István hozzájuk tartozik és ő sem gondolta ezt másképp. Abban az említett interjúban a téma megszületéséről és az alakuló cselekményről beszél.

Karádi Zsolt: Voltaképpen mi volt az író szándéka akkor, amikor papírra vetette a sikertelen pilóta történetét?

Radnóti Zsuzsa: Örkény István aprólékosan dolgozott. Egy-egy részt akár négyszer-ötször is átírt. Maximalista volt a saját szövegeivel kapcsolatban. Azt érezte, a mű első része, hogy úgy mondjam, picit döcögősebb, mint a második. Onnan kezdve, amikor bezáródik az ábrázolt lakás ajtaja – s ezt nem ő mondta, hanem valamennyi elemzője – elkezd szárnyalni a történet. Később már arról szól a játék, amiről ő akarta: ezekről az emberekről, akik mi vagyunk, magyarok. Ez egy nemzetkarakterológiai történet, ha tetszik, tandráma a magyaroknak, a magyarokról. Mirólunk, akik az egyik pillanatban hajlamosnak mutatkozunk arra, hogy kudarcainkat világvégének lássuk, de közben azt is elhisszük, ha valaki azt állítja: a kudarc nem is az, aminek látszik, hanem igazából frenetikus győzelem. Ezt akarta elmondani a maga módján.

Forrás: Móricz Zsigmond Színház