Interjú Keserű Imrével A Bodyssey Projectről, TestOdüsszeiáról, érintésszínházról, kalandtúráról.
"Az Odüsszeia itt és most, veled történik. Te vagy Odüsszeusz, te vagy Pénelopé és Télemakhosz, a hajósok és a kérők – minden benned, veled, általad megy végbe."
Egy olyan embernek, aki szereti a színházat, azonban még sosem hallott a TestOdüsszeiáról, hogyan magyaráznád el, hogy milyen élményre is vállalkozik, ha elmegy hozzátok?
Keserű Imre: Képzeld el az óvodában a gyerekeket, mikor az egyik odalép a másikhoz, megfogja a ruháját, és azt mondja, hogy „Milyen jó rajtad ez a páncél! Mikor fogod megölni a sárkányt?”. Innentől kezdve mindketten ugyanannak a történetnek a résztvevői, amit nem az egyik mesél a másiknak, hanem ketten alakítják. Ez „csak” játék, és nem színjáték. Lényegében ez fog történni veled. Megszólítunk téged: „Pénelopé!”, „Télemakhosz?”, és te már részese is vagy a történetnek. Persze ehhez bekötjük a szemed, megmozgatunk, kiélesedik a többi érzékszerved, és ez nagyon izgalmas élmény, de a lényeg, hogy nemcsak beleéled magad a történetbe, hanem át is éled azt.
Elméletileg meg választhatsz egy fellengzős meg egy földhözragadt definíció között: a bOdyssey fontos lépés egy új művészeti ág: az érintésművészet felé, – a bOdyssey valahol félúton van a színház és a masszázs között. Egy ismerősöm azt mondta, azért nem jön el, mert nem szereti, ha színházban hozzáérnek. Oké, mondtam, és ha érintés közben játszanak neked? Még nem jött el, de már erősen gondolkodik rajta…
Miért gondolod, hogy az érintés közelebb hoz hozzád egy szituációt?
Keserű Imre: A hagyományos színházban a néző a darabot a hallása és a látása útján észleli. Ez a kognitív értelmezést segíti elő: végig tudod gondolni, hogy mi történt, miért történt, realizálhatod, megfogalmazhatod az érzéseidet. Ellenben ha megérintenek, az inger már az előtt jól megfogható érzelmet vált ki belőled, mielőtt pontosan meghatározhatnád a helyzetet, az ahhoz való viszonyodat. A mi projektünkben nem elsősorban a látás kikapcsolása a cél. Nem azt akarjuk megmutatni, hogy milyen ingerek érhetnek még a vizualitáson kívül. Sokkal inkább egy olyan belső érzékelést szeretnénk elindítani, amelynek segítségével a benned lévő és téged érő impulzusokat éled meg legintenzívebben.
Milyen színházi gyökerekből táplálkoztok?
Keserű Imre: Évek óta próbálom-próbáljuk megtalálni azokat a módokat, amellyel a tréningek felszabadultságát, energia-áradását, olykor eksztatikus kitárulkozását más helyzetben is reprodukálni lehet. Így keletkezett a Színházz magad és a Törzs című projekt, s ebbe a sorba illik bele a Test-Odüsszeia is, amelyet a Táp Színház Virtuális valósága és Egyperces színháza, olyan élmény-centrumok mint az Ability Park és a Láthatatlan Kiállítás, de leginkább a horvát Bacaci Sjenki Ex-position projektje inspirált.
Hogyan lehet az érintésre darabot építeni?
Keserű Imre: Sokáig gondolkoztunk azon, hogy milyen történet lenne a legalkalmasabb arra, hogy mindenkinek lehetősége legyen egy saját belső utat bejárni. Végül az Odüsszeia mellett döntöttünk, mert ebben az ősi toposzban egy emberrel történik meg az egész világ. Ez biztosítja számunkra azt, hogy ne kelljen pontosan reprodukálnunk a művet, hanem elvonatkoztathassunk bizonyos helyzetekben, szimbolikusabb szintre vihessünk egy-egy epizódot, hogy mindenki lehessen Odüsszeusz a saját életében.
Hogyan tud a darab annyira rugalmasan működni, hogy mindenki a saját útját járhassa be?
Keserű Imre: A TestOdüsszeia vázát egy folyamatos hullámzás adja. Ez folyamatos visszatérés és elkalandozás a sztorihoz. Ez alatt azt értem, hogy vannak az „érzők”-nek közös élményeik, ahol a precízebben idézett mese egy-egy jelenetébe kerülnek, és vannak olyan szituációk, ahol nem a történetet igyekszünk felidézni, hanem azt az állapotot létrehozni, amiről a mű beszél.
Ha ez az előadás nem egy rögzített forgatókönyv alapján zajlik, hogyan tudtok rá felkészülni?
Keserű Imre: Már nagyon régóta tréningezünk ezzel a csapattal, mindannyian tanultak nálam: a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban, valamint a Keleti István Művészeti Iskolában. Gyakorlatainkban azt tapasztaltuk, hogy szavak nélkül is közölhetünk bármit, évekig tudtunk együtt kísérletezni ennek a nyelvnek a kifejlesztésén.
Keserű Imre a TestOdüsszeiaában
Le tudnád-e írni pontosabban, hogy mi is történik a játszók és – ahogy te fogalmaztál – érzők között?
Keserű Imre: A kalandozáshoz a közönség minden tagja kap maga mellé egy kísérőt, aki végigvezeti a történeten. Érintésekkel, olykor szavakkal érzékelteti vele, hogy hol jár, kikkel találkozik, mit tapasztal. A munkamódszerünk arra épít, hogy a játszó végig nyitott tudjon maradni a partnere felé, minél nagyobb figyelemmel tudjon eligazodni reakcióiban. Mivel ez a koncentráció nem színészi teljesítmény kérdése, nem egy eljátszható dolog, ezért pillanatok alatt bizalmi kapcsolat tud kialakulni ismeretlen emberek között. Ennek a legfőbb eszköze az érintés, ami ezt a nyitottságot közvetíteni tudja. Az így létrejövő emberi kapcsolat adja az út esszenciáját.
Kinek ajánlod elsősorban a TestOdüsszeiát?
Keserű Imre: Ajánlom azoknak, akik nyitottak az érintésre, és azoknak is, akik pontosan tudják, hogy mennyire elzárkóznak tőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.