A pesti értelmiségi és a szigligeti mindenes

A gyanútlan néző csak álmélkodik, kapkodja a fejét, miközben úgy érzi, hogy "feje tetejére" állt minden a színházban; más drámák hősei suhannak át a színen, szokatlan dallamok csendülnek fel, a súgó "átveszi" az irányítást, a színészek meg kezdhetik elölről a jelenetet. Szerencsére a nézőtéren nem "gyanútlan nézők", hanem szakavatott színházrajongók ülnek: ők viszont pontoson tudják, hogy kivételes, ritka pillanatok... Egy darabtemetés szemtanúja írt a zalaegerszegi Portugálról.

Szerző: Kolozsvári Ilona / MTI

A darabtemetés színházi berkekben az utolsó előadást jelzi; színészek, nézők, a produkcióban részt vevő színházi szakemberek rendhagyó formában búcsúznak el az előadástól, mielőtt végleg leveszik a műsorról. A rítus mindazonáltal nem minden színházban vált szokássá, Besenczi Árpád például több mint két évtizedes színházi pályafutása alatt Zalaegerszegen találkozott először ezzel a szép hagyománnyal. Mint fogalmazott, "megörökölték" - igaz, nagymértékben megkönnyítette a dolgot, hogy a vezetésnek azonnal megtetszett a tradíció.

Valami furcsaság, plusz poén mindig van 
Azóta már több darabtemetésen is túl vannak. Emlékezetes pillanat volt - és persze a közönségnek is nagyon tetszett -, amikor az Othello Gyulaházán című vígjáték utolsó előadásán egyszerre három színidirektor vonult át a színen: Stefán Gábor a régi, Besenczi Árpád az új igazgató és persze a darabbeli Vermes Úr - idézte fel a klasszikussá vált anekdotát Besenczi Árpád. 
- Minden arra van kihegyezve, hogy jó hangulatú esten búcsúztassuk el a darabot. Valami furcsaság, plusz poén, kifacsarás mindig van az előadásban. A színészek élményként élik meg, lubickolnak a szerepben, szárnyra kelhet a fantáziájuk - magyarázta lelkesen, bár elnéző mosollyal annyit azért megjegyzett, hogy a legalább a szereplőknek nem árt előre tudniuk, hogy mi történik a darabban, mert ha túl nagy a meglepetés, kieshetnek a szerepükből. 
- Bár az sem túl nagy tragédia - fűzte hozzá. - A közönség ilyenkor mindent elfogad, még azt is, hogy az előadás részesévé válhat. Akár úgy, hogy a színészek név szerint szólítják meg a nézőtéren ülő szponzorokat, helyi politikusokat, közéleti személyiségeket, akár úgy, hogy a személyiségükhöz kötődő anekdotát mesélnek el.

Portugál: írói látlelet a magyar vidékről
A darabtemetésre persze csak a "széria legvégén" kerülhet sor, amikor már a pluszelőadásokat is lejátszották. Nos, a Portugál "megérett" a darabtemetésre, a Hevesi Sándor Színház egyik legnagyobb sikere volt, két évadon át játszották telt teltházzal. 
- Egressy Zoltán tragikomédiája írói látlelet a magyar vidékről - húzta alá a darabtemetés előtt néhány nappal Besenczi, de hasonlóképpen fogalmazott 2011 márciusában, a darabválasztás indoklásakor is: "A mai valóságot leginkább a kortárs magyar drámákból lehet megismerni, és ha azt akarjuk, hogy száz év múlva is legyen magyar dráma, akkor most kell ezeket játszani, és megismertetni a későbbi nemzedékkel."
Az ifjabb nemzedéknek azért egy kicsit még várni kell, arra legalábbis, hogy a színházi darabon keresztül ismerje meg a "magyar valóságot", ugyanis a zalaegerszegi előadást csak tizennégy éven felüli nézőknek ajánlották, mert a trágár beszéd miatt kezdetben fenntartások voltak a darabbal kapcsolatban.
- De ne legyünk álszentek, ezek a szavak a magyar nyelv sajátosságai, benne van a köznyelvben. Az emberek, és sajnos a tizenévesek is, így beszélnek - érvelt a direktor. A színházvezetésnek választani kellett, hogy "füttyös előadást" visznek színre, vagy megemelik a korhatárt. Az utóbbi mellett döntöttek, a "piros karika" fel is került a plakátokra, a törzsvendégek pedig "saját nyelvükön" közölhették mondandójukat a képzeletbeli irgácsi kocsmában.

A közönség veszi a "poénokat" 
A Portugál végül is sikerdarab lett. A teltházas előadások után utoljára gördül fel a függöny a zalaegerszegi teátrumban. Mielőtt elsötétül a nézőtér, elhangzik a jó szándékú figyelmeztetés is: előadás után senki se felejtse el visszakapcsolni a mobilkészülékét... Megkezdődik a darab; a szituációk egyértelműek, a közönség veszi a "poénokat". A díszlet változatlan, a kocsmáros leánykája, Masni (Kovács Olga) táncritmusban takarít, atyja (Farkas Ignác) elégedett is az eredménnyel. Aztán rendre megjelennek a törzsvendégek. 
Egressy Zoltán pontos és tipikus figurákat teremtett az irgácsi kocsmához. Ott van például Retek (Urházi Gábor Árpád), az exrendőr, aki ezúttal stílszerűen retekkel a kezében érkezik. Nem sokat teketóriázik, rögvest nekilát a lánykérésnek; Masnit kérné nőül a kocsmárostól, de a kintről behallatszó éktelen csörömpölés megzavarja. A kocsma előtt Sátán (Kanda Pál) landol biciklijével, betámolygása némileg módosítja az előadást. A súgónak kell besegíteni, végül röpke egyeztetés után előröl kezdik a jelenetet.  A Pap (Bellus Attila) érkezése a törzsközönséget és a publikumot is felbolygatja: a reverenda ellen senkinek nincs kifogása, a meglepetést inkább az okozza, hogy az ócska Csepel helyett a Rongylábból kölcsönvett szupermasinán gördül a színpadra.

A pesti értelmiségi, a szigligeti mindenes meg a fröcsike 
Később a betérő idegenek okoznak hatalmas derültséget a közönségnek, és némi fejtörést a szereplőknek.  A pesti értelmiségi fiú érkezése, aki csak pihenni jött Irgácsra, és menne tovább Portugáliába - innen a darab címe is -, még csak rendben lenne, elvégre ő a címszereplő. Ennél nagyobb ámulatot vált ki Kiss Ernő, aki egyenesen a szigligeti alkotóházból (január 20-án volt a Szigliget bemutatója) érkezik. A kocsmáros néma csendben tölti tele kisvödrét itókával.  Később az italokkal is akad egy kis galiba, mivel a kocsmáros a Farkas-féle pálinkát forszírozza, a törzsvendégek azonban "rá-ráhúznak" az öblös unikumos üvegre.

Szó esik az élet súlyos problémáiról is. Jucikának (Tánczos Adrien), Csipesz (Besenczi Árpád), a volt pesti taxis részeges asszonykájának az a lehetőség is eszébe jut, hogy a kormányhivatal vezetőjétől - aki "véletlenül" a nézőtéren ül - is kérhetnének némi anyagi támogatást.

Ha az anyagi problémát nem is sikerül megnyugtató módon megoldani, vigasztalásképpen marad a fröcsike. A szünetben a büfések már meg sem lepődnek, amikor a nézők "Adjon már egy fröcsit Lajos, ha már itt vagyok!" mondattal rendelnek.  A "nyugtatóra" a felvonás végére kibontakozott konfliktus miatt is szükség van. Masni és Bece - merthogy a találékony leányzó ezt a Bece-nevet adta Portugálnak - még alig esnek szerelembe, máris megjelenik az elhagyott feleség, és persze Retek sem mond le szíve Masnijáról. 

Fergeteges finálé és vastaps 
A második felvonás sem okoz csalódást a nézőknek.  A feleség korábbi szolid, fess ruháját a búcsúestre szexisre cseréli, és a kocsmáros legnagyobb ámulatára tüzes kuplét ad elő. A mutatvány még Sátánt is lenyűgözi, aki röpke időre "fel is ébred a kocsmai letargiából". Ezt követően már gyorsan peregnek az események: Portugál, miután felbolygatta a mikroközösség életét, távozik, Csipesz viszont rövid távollét után visszatér a "pesti csibészvilágból" a gyökerekhez, ahova tartozik, és ahol próféta lehet.
Már csak a finálé van hátra. A Szigligetből ezúttal a Halál vonul át a színen, de a kocsmai hangulatot elrontani nem tudja. Úgy tűnik, az utolsó előadásra Masni is kiheverte a szerelmi bánatát, hagyja a hámozatlan répát, inkább együtt vigad a többiekkel. 
A kocsmanépe még javában ropja a táncot, amikor a nézőtéren már felhangzik a vastaps. Az este ismét meghozta a Portugál sikerét: mielőtt legördül a függöny, közönség, színészek együtt ünneplik az utolsó előadást.