Balázs Péter negyvenhét éve van a pályán, öt éve igazgatja a Szigligeti Színházat Szolnokon. Idén elnyert Kossuth-díját nagy népszerűségnek örvendő, groteszk bájjal és fanyar humorral megformált emlékezetes alakításaival, mesefilmfigurákat legendássá tevő szinkronjaival, igényes rendezői munkásságával, közösséget kovácsoló színházteremtő, -vezető tevékenységével indokolták. Ennek kapcsán a 168 órának nyilatkozott.
Balázs Péter elsőként pályájának kezdő éveiről beszélt, arról, hogy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról fontos állomás volt, és hogy számára Várkonyi Zoltán szakmailag etalon volt, feltétel nélkül elfogadta. “Korai feladatom, a Keresztül-kasul című vígjáték próbáján asszisztense súgta meg: Várkonyi a játékom láttán kezeit összecsapva mondta: „De jó bohóc!” Színpadi értelemben rendkívül pozitív, inspiráló meghatározás” – árulta el Balázs Péter a 168 órának.
“Alkatomból eredően nem elsősorban hősöket, ám sokféle karaktert eljátszottam. De tény: groteszkre való képességem okán foglalkoztattak annyit a tévében, rádióban is. Utóbbiak gyakorisága még Várkonyinak is szemet szúrt, de tőle messze állt az irigység. Azt gondolom: szakmai jövőmről is voltak elképzelései, ám őt hamar elvesztettük. Aztán új irányokba indult a színház, vagyis teátrumom kezdett távolodni tőlem” – mesélte a szolnoki igazgató, aki hozzátette, a szíve szakadt meg, amikor érezte: váltania kellene, de 96-ban szabadúszónak állt. “Sosem tagadtam: az előző rendszerben is a napos oldalon jártam. (…) Az Orbán-kormány bukása után ajánlottam fel: a magam eszközeivel szívesen segítek a vesztesnek, hogy újra helyzetbe kerüljön. Felemelő volt verset mondani a Kossuth téri tömeg előtt, jelen lenni a nagygyűlések tribünjén” – emlékezett.
“Saját színészi pályámnak bizonyára vannak tévútjai, ahogy komoly értékei is” – vélte Balázs Péter, aki a Szigligeti Színházról is szólt. “Én ma is a klasszikus, vígszínházi irányt követem, amely nem a kísérletezgetéstől lesz korszerű, hanem az újabb generációk hoznak bele frissességet” – közölte az igazgató.
Felidézte a Színház.hu-nak adott interjúját, melyben a Kritikusok Céhének látogatásáról is szót ejtett. Lapunknak úgy fogalmazott: „alternatív színházi eszménykörben élő” tagjai az „újfajta kísérletek mámorától” nem is tudtak odafigyelni a klasszikusabb megformálásokra. “A céh látogatása után elterjedt, hogy Alföldi Robin ironizálok a János vitéz tökkelütött francia királyaként. Mert amikor kérdésemre Jancsi elmondja, hová való, én bárgyún pislogok: „Magyarország? Alföldi? Soha hírét nem hallottam.” Egyrészt ez a szöveg, másrészt, ha lehet, miért ne vegyem poénosra? Szolnokon különben nem nagyon lehet, mert ott nem Robi van a közönség fókuszában. Liberális oldalon mégis felfújták a dolgot. Azt viszont nem tették szóvá, hogy engem kevésbé cizelláltan ekéztek a fővárosi Kamra egyik produkciójában. Én egyébként nem bántam. Ahogy, híresztelésekkel ellentétben, azt sem állítottam soha: Pintér Béla Szutyok című produkciójának – bár nem túl ízléses cím – vagy az értelmes kísérletezésnek ne lenne helye a honi színi világban. Ahogy a mi eklektikus szolnoki színházunknak is helye van, hiába kérik ki maguknak a létezését” – nyilatkozta Balázs Péter, aki alapítója volt a Magyar Teátrumi Társaságnak.
“Fel kellett törni a megkövesedett struktúrát, hogy új gondolatokat is artikulálni tudjunk. Ha végre a színészeknek is lesz komoly szakmai kamarájuk, abban majd feloldódhatnak, konszenzusra juthatnak az eltérő vélemények” – közölte Balázs Péter.
Forrás: 168 óra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.