Bereményi Géza, a Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad új igazgatója Pécsett vendégeskedett: Egy pódiumbeszélgetés után nyilatkozott a Dunántúli Naplónak a városhoz való kötődéséről, művészetről és politikáról. Lapszemle.
“Készülök egy önéletrajzi könyv megírására, s ahhoz remek alkalmak ezek a rendezvények, hogy sokat beszélek magamról, kényszerűségből is felidézek újabb és újabb történeteket, amelyeket később újra és újra elmondok, s gyakorlatilag megtanulom a saját életemet, így könnyebb dolgom lesz. Ha nem így, de sokat beszélt magáról annak idején Casanova is, aki a világ egyik legjobb önéletrajz-írója is volt” – mesélte a Pécsi Újságnak Bereményi Géza, akit rendszeresen hívnak pódiumbeszélgetésekre, legutóbb Pécsre.
Bereményi több módon is kötődik a városhoz. “Az Uránbányászok című darabhoz kért fel Cseh Tamást és engem a '70-es éves közepén Paál István rendező, hogy szerezzünk betétdalokat a bemutatóhoz. Emiatt akkor rengeteget foglalkoztam a pécsi bányászokkal, beszélgettünk, ők sztoriztak, így születtek dalok. Pécshez egy szerelem is kötött, a lány itt tanult, ezért egy időben minden hétvégén jöttem Pécsre, stoppal, utanként öt-hat megállóval” – árulta el a Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad új igazgatója.
Annak kapcsán, hogy március 15.-én a tévé újra adta a tíz éve bemutatott Hídembert elmondta: “Sokan felhívtak most, hogy tíz év után újra megnézték a filmet a tévében, s már tetszett, vagy jobban tetszett nekik. Hiszem, hogy annak idején a bemutató előtti támadások miatt nem fogadta jól a közönség egy része”. A felvetésre, miszerint anno nem csak a filmet magát, és a pénzügyi hátteret, de a Széchenyi halálát bemutató jelenetet is kritika érte, Bereményi úgy fogalmazott: “Ez azért lehetett, mert Eperjes Károly egy hangos ember, és sokfélét nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Tudni kell, hogy lehetetlen helyzetbe hozták Széchenyit, azt mondták neki, hogy elkerül Döblingből, egy olyan helyre, amely kibírhatatlan lesz számára. Mit tehetett ilyen helyzetben egy olyan ember mint Széchenyi?”. Arról is beszámolt, hogy ma már biztos, hogy nem dolgozna együtt Eperjessel.
Arról is kérdezték, mit gondol a művészet és a politika viszonyáról. “Ha megnézzük a történelmet, az ókori Athéntól Napoleon Franciaországán át a viktoriánus Angliáig, s a legújabb korokig, azt látjuk, hogy a politika mindig is irányította a színházak világát, talán éppen azért, mert látták, tudják, micsoda ereje van a színháznak” – szögezte le Bereményi Géza a Dunántúli Naplónak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.