"Nemcsak a cél, a kétely is lehet fontos"

Tóth Tibor, a komáromi Jókai Színház igazgatója az Új Szónak nyilatkozott a teátrum legutóbbi premierje, a Caligula helytartója kapcsán az Új Szónak. Szemléztük.

Az Új Szó cikkéből:

Család

“Beleszülettem egy olyan családba, amelyet megjelölt a második világháborút követő hatalmak vasmarka. Nagyszelmenc a szlovák–ukrán határ révén kettészelt, így eleve sokat próbált falu. A nagyapám nem akart reszlovakizálni, utána a szövetkezetbe sem kívánt belépni. Az édesapámat pedig annak idején megfosztották állampolgárságától, viszont katonának szemrebbenés nélkül elvitték. És hogy a helyzet még cifrább legyen, anyai nagybátyám Chicagóban élt, és évente hazalátogatott. Ilyenkor lesétált velem a kertbe, és jókat beszélgettünk. Tőle hallottam a sajtószabadságról, az átjárható határokról, a becsületes munkával szerzett gondtalan megélhetésről. Ahogy kamaszodtam, egyre inkább éreztem az ott és az itt közötti különbséget. Végül olyannyira mehetnékem támadt, hogy az érettségi után egy szép napon harmadmagammal kalandosan nekivágtunk a határnak. Azzal, hogy meg sem állunk Chicagóig. Persze, elkaptak bennünket és hazazsuppoltak. Amerika helyett tényleges szolgálatát teljesítő katona lettem” – mesélte Tóth Tibor az Új Szónak.

Caligula

A komáromi igazgatót a nemrég bemutatott Caligula helytartójáról is kérdezték, arról, érezte-e a szintén katona, Petronius alakításában élete külső történéseinek és saját bensőbb világának ütközéseit. “Minden szerep mélyebb gondolatiságának feltárásához egyfajta lelki ráhangolódás, cizelláltabb érzékenység szükséges. A színész csak csiszolt lélekkel képes annyira letisztulni, hogy már-már a nulláról indulva, nyitott szívvel és a külvilág iránti fogékonysággal felépítse önmagában a rá osztott figurát. Egyszerűen nem mindegy, hogy a meglehetősen széles színészi skála melyik fokán van a legőszintébben közöm az adott szerephez. Ugyanis a színészet egyik csalhatatlan titka, hogy az ember képes-e egyik pillanatról a másikra az idegrendszerét olyan állapotba hozni, amit az aktuális előadás, az adott szituáció igényel. Napjainkban például a petroniusi történet” – felelte Tóth Tibor.

"Germanicus, azaz Caligula helytartója szembesült a római birodalom őrá bízott részén. Kétlem, manapság születhet-e egy olyan lelki tusakodással teli, igazszóló, bizalmasan nyílt vita, mint ami Barakiás, a jeruzsálemi templom főpapja és Petronius között fölizzik. Ma a hatalom azt mondja: így lesz, és punktum! Nem tárgyal, nem hallgatja meg a másikat. Ahelyett, hogy legalább annyi erőt venne magán, hogy egy higgadt, szókimondó párbeszédben reménysugarat adjon az ő alárendeltjeinek. Hogy a mezei polgár észrevehesse: „odafönn” nemcsak a cél, hanem a más véleményből fakadó kétely is lehet fontos. Arról már nem is szólva, hogy a hatalom számára szintén sok minden egyszerűbb lenne, mert a remény mindig tovább élteti az embereket. Székely János drámájának épp ez az egyik kulcsmondata: „Egy polgárháború kilátásait az alattvalók türelme a végtelenségig tudja nyújtani”. Ha tehát van miben bízni, úgy az egyébként elkeseredett ember is sokkal kezelhetőbb, türelmesebb" - tette hozzá Tóth Tibor.

Küzdelem

“Kicsiben azért szinte naponta én is küzdök különböző hatalmakkal, kénytelen-kelletlen meg kell hoznom a különféle kompromisszumokat; olykor én is megpróbálom tétlenséggel elodázni azokat a dolgokat, amelyek nincsenek ínyemre. Vagy kivárok, mert tudom, hogy miközben rám akarnak kényszeríteni valamit, a gyors döntés, a hamari cselekvés sem a társulatnak, sem intézményként a színháznak nem tenne jót. Ilyenkor igyekszem a tétlenségbe menekülni. Abban a reményben, hátha elfelejtődnek a dolgok, netán az idő úgy oldja meg őket, ahogyan én szeretném. Színházigazgatóként is, magánemberként is nemegyszer szembekerülök az ilyen szitukkal” – árulta el a Jókai Színház igazgatója, aki szerint
 olykor-olykor páncél nélkül tényleg nehezen elviselhetők az élet dolgai.

Igazgatás

“Gondolom, nem árulok el titkot, hogy mind a színház, mind a társulat vezetése azért jócskán nagyító alatt van. A társadalom, a fenntartó, a közvélemény, a szakma különféle véleményeket formál, többször homlokegyenest ellentétes vélekedést alkotva – nekünk pedig ezek között kell megtalálni az egyensúlyt ígérő kompromisszumokat. Ezért fontos úgy dolgozni, hogy mi higgyünk abban, amit teszünk. Mert akkor a mindenféle kritikával, ilyen-olyan véleménynyel, igazságtalan számonkéréssel szemben állni tudjuk a sarat. Néhanapján ezért kellenek a páncélok” – nyilatkozta Tóth Tibor, aki azt is hozzátette, mielőtt igazgatónak állt volna, kikérte erről Nánay István kritikus véleményét, aki támogatta, noha hozzáfűzte: a gyomra bizonyosan rámegy, arra viszont vigyázzon, hogy a gerince szilárd maradjon. “Jó szándékú éceszét azóta is szem előtt tartom” – jelentette ki a komáromi igazgató.