Egy olyan új darab bemutatására készül a Bárka Színház, amely amerikai jellegű sorozatot, azaz sitcom-ot rejt magában. A teljes tizedik évad néven futó színműben látható szappanopera egyes részeit le is forgatja a társulat, ízelítőt kínálva a leendő közönségnek. Így, láthatjuk Kálid Artúrt tisztaságmániásként, Gados Bélát a tömegkultúra démonaként. Parti Nóra kemény rendőrnővé alakult át, Mészáros Tibor cinikus irodalomtanár szerepébe bújik, Szabó Emília pedig, mint bolondos költőnő jelenik meg.
Tulajdonképpen mi a különbség a között, amit elképzelünk és a között, ami létezik? (Heinrich Clarteda)
A darabról:
Erika két kisgyereke mellett a gyeses anyukák hétköznapjait éli: szoptat, pelenkáz, lázat csillapít, orrszívó-pórszívózik. Egyetlen kapcsolata a felnőtt világgal a férje, Ernő - aki viszont keveset van otthon, mert nagyon lefoglalja a munkája. Erika fáradt és magányos. Még szerencse, hogy a játszótéren is lehet érdekes emberekkel találkozni. Egy Béla nevű, szimpatikus úr mesél neki a That's life című amerikai filmsorozatról, sőt, meg is ajándékozza az első kilenc évaddal. Erika nézni kezdi az amerikai fiatalok vidám kalandjait, egymás után habzsolja be az évadokat. Napközben csak arra vár, hogy végre este legyen, hogy újra találkozhasson fiktív barátaival, akikre ő úgy gondol már, mint élőkre – mint az egyedüli élőkre. Mellettük a valódi emberek unalmasnak és színtelennek tűnnek. És akkor egyszer csak úgy dönt, hogy elcseréli a saját életét erre a másikra. Erre az igazibbra. (Szabó Bori)
Betekinthetnek a munkába
A Bárka Színház szívesen látja Önöket a forgatás egyik napján, április 4-én 13:00-kor! Találkozhatnak a színészekkel és bepillanthatnak a kortárs darab titkaiba is!
Részvételi szándékukat kérem, jelezzék a sajto@barka.hu címen, illetve a 06 30 561 78 70-es telefonszámon!
Szabó Borbáláról, a szerzőről - Részlet a Magyar Narancs riportjából:
Magyar Narancs: Még amatőr színjátszó korodból ismerlek, jártátok a fesztiválokat. Hogyan kerültél a másik oldalra?
Szabó Borbála: Akkoriban nem irodalmi irányból közelítettem meg a műveket, a színész szempontjai érdekeltek. Mindig csak a saját szerepemet olvastam el, a darab mint olyan abszolút nem érdekelt. A tanárnőnk persze akkor még hiába próbálta velünk elemeztetni a szövegeket. Most persze már dühös vagyok a színészekre, ha ezt az ostoba hozzáállást látom... Először a próza kezdett érdekelni, mindig írtam, szerettem volna publikálni az akkori egyetemi lapban, a Sárkányfűben, ahonnan sokak indultak, Cserna-Szabó András, Varró Dani, Grecsó Krisztián. Máig sem értem, miért nem sikerült. Mindeközben a magyar szakon rosszul éreztem magam, úgy tűnt, nincsenek ott emberek, nem lehet semmit tanulni. Aki nem volt elégedett, ment a dramaturgokhoz, mentem én is. Nem végeztem el a szakot, mert közben férjhez mentem, és már terhesen vágtam neki az első évnek. Aztán egyszerűen kiszültem magam a szakról. Osztovits Leventéhez jártam pedig, hosszú évek óta ez volt a legjobb dramaturgosztály, de a baráti kapcsolatok megmaradtak. Már a Színművészetin elkezdtem jeleneteket, darabokat írni. Volt egy paranoiám. Éreztem, hiába rosszak mások, nekem mégsem jön be ez az írásosdi. Jött a második, harmadik gyerek, egyre inkább egy tréninggatyás, befőttesgumis hajú anyuka lettem, a meg nem értett író. Így, meg nem értve azért írtam tovább. A Bárkán indítottak egy drámaíró műhelyt, oda jártam Kiss Csabához. Itt éreztem meg először, hogy a drámaírásban talán tehetséges vagyok. Hatan vagy heten voltunk ebben a körben. Egy idő után valami irigykedésféléből mindenki megutált - ez az első sikerem, hogy egyeseknek ilyen fontos lehetek -, végül már csak egyedül jártam, leült kicsit a dolog, nekem mégis önbizalmat adott. Csaba jónak tartott, biztatott.
MN: Biztatásokból még nem lesznek színházi munkák.
SZB: Göttinger Pált teljesen máshonnan ismertem, baráti vonalon, pár napja fel is tettem magamnak a kérdést, ő vajon honnan tudta, hogy én jól írok. Dolgoztunk ugyan együtt a Színművészeti felvételijén, kis jeleneteket kellett írnom, amire a színészek improvizálhattak, de hogy erre is mért engem kért meg, rejtély. Sokat adott nekem a bizalma. A Mágnás Miskát együtt olvastuk el, de nagyon porosnak találtuk. A századfordulós alapverzió gyengécske anyag, a film forgatókönyve pedig nagyon vonalas, elhatároztuk, újat kell írni. Még a szülőágyon is ezzel dolgoztam, szóval nehéz szülés volt. A Debreceni Csokonai Színháznak írtam, tízszer ment csupán, mert a társulati robbanáskor épp az ebben játszó fiatal színészek hagyták el az intézményt. Alapvetően átformáltam a darabot, új szereplők kerültek bele, megváltozott a humora, frissebb lett. Először figyelhettem meg kívülről, hogyan működik egy darab. Lenyűgözött, hogy megy, nevet a közönség, a színészek megbirkóznak a mondataimmal. Aztán egy éjjel, a bemutató után jött Palitól egy vészjósló sms: "Írjatok egy mesejátékot!" A folytatást itt olvashatja.
Szabó Borbála:
A teljes tizedik évad
Rendező: Szabó Máté
Szereplők: Kardos Róbert, Dévai Balázs, Gados Béla, Kálid Artúr, Parti Nóra,
Szorcsik Kriszta, Mészáros Tibor m.v., Szabó Emília
Bemutató: 2012. április 27. 19:00
Helyszín: Bárka Színház, 1082 Üllői út.82
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.