Schilling: Vidnyánszky mindent fölfal

Schilling Árpád rendezőt, a Krétakör alapítóját a Klubrádió kérdezte többek között az Erkel Színház felújításáról, és a színházi szakmában tapasztalható változásokról, Vidnyánszky Attiláról. Szemléztük. A teljes beszélgetést is elérhetővé tesszük.

A Klubrádió riportere elsőként Schilling Árpádtól saját kérdésére várt választ, amelyet Legyen ügyünk a Magyar Kultúra! című cikkében tett fel: „Akik a kormányzat nevében előkészítik és megvalósítják a kulturális forradalmat Magyarországon: Andrew G. Vajna, Baán László, Ókovács Szilveszter és Vidnyánszky Attila. Mit tehetünk velük vagy ellenük?”

Schilling szerint elsősorban együttműködésre volna szükség, hiszen ez a szakmák érdekében áll. „A kérdés az, hogy ők mennyire akarnak együttműködni a szakmákkal” – tette hozzá a Krétakör alapítója.

Operáról

Ókovács Szilveszter eddigi munkásságával kapcsolatban kifejtette, mismásolást vél felfedezni a tevékenységében. „Azt állítja, hogy az Erkel Színház egy rendkívül fontos intézménye a magyar kultúrának. Ezzel még egyet lehet érteni. De amikor azt kommunikálja, hogy 1-2 milliárdból felújítja az épületet, majd özönlik a közönség a népoperára, egyébként meg az Operában leépítésekre kerül sor, azt érzem nem elég tiszta a kép. Nem látom, honnan lesz az az irdatlan mennyiségű pénz, amiből az Erkelt felújítják. Csak azt látom, hogy van egy operaszakma, ami több sebből vérzik, amelyben felmerül a kérdés, hogy lehet az opera színvonalát emelni. Azt gondolom, ebben a helyzetben nem lehet az az első és legfontosabb dolog, hogy megnyitunk egy másik operaházat. Hacsak nem az az elképzelése hosszútávon Ókovács Szilveszternek és a kormánynak, hogy a jelenlegi énekeseket átpaterolják az Erkel Színházba, hogy énekeljenek népoperát olcsó jegyekért és valahonnan előteremtenek óriási összegeket arra, hogy nemzetközi sztárok lépjenek fel az állami operaházban” – fogalmazott Schilling Árpád, aki felidézte, hogy Orbán Viktor már két évvel ezelőtt megemlítette, hogy nemzetközi sztárokat akar az Operába. „Együttműködésre volna szükség, de ahhoz nyilvános kommunikáció, és tiszta világos tervek kellenének, amelyekre szakmailag lehet reflektálni. De ehelyett víziók és álmok keverednek. (...) Itt elszabadult egy-két házibarát álma”– közölte Schilling, aki szerint nem beszélhetünk irdatlan tömegekről, akik nem férnek el az Operában, és akikre az Erkel mint közönségére számíthat.

A színházi területről és Vidnyánszkyról

A színházi területről szólva elmondta, Vidnyánszky Attila tombolását lehet érzékelni. „Ha lehet érzékelni! Az az igazság, hogy Vidnyánszky Attila olyan mértékben titkosítja munkásságát, hogy tulajdonképpen még a vízióiról sem lehet tudni semmit, nemhogy a kidolgozott tervekről, amelyekből a színházi rendszer átalakítását nyomon tudnánk követni. Csak azt lehet érzékelni, hogy Vidnyánszky Attila és az ő szűk köre, az a 4-5 ember, akivel körbeveszi magát, nagyszabású akcióba kezdett a színházi életben, elsősorban a vidéki színházak megmentése érdekében. (...) Érdekes helyzet, hogy egyszerre tölti be a Teátrumi Társaság, mint érdekképviseleti szerv elnöki posztját és a legmagasabb színházi szakmai szervezetnek, az Előadóművészeti Színházi Bizottságnak az elnöki posztját. Belső önellentmondás, hogy egyszerre érdekképviseleti vezető és döntéshozó elnök. Emellett megkapta a Kaposvári Egyetem újonnan alakult színházi intézetének vezetését, miután egyik pillanatról a másikra díszdoktorrá választotta az egyetem, nyilván azt előkészítendő, hogy az intézet vezetésére kiírt pályázaton nyerjen” – idézte fel Schilling, aki úgy látja, ma Magyarországon nincs olyan döntés színházi ügyekben, amely mögött ne Vidnyánszky Attila és csapata állna.

„Ugyanakkor mindenkinek érdeke, hogy valamilyen módon kommunikáljon vele, hiszen óriási potentát lett és kisgömböchöz hasonlóan mindent fölfal, ami az útjába kerül. Eközben nem hajlandó kommunikálni. A Független Előadó-művészeti Szövetség legutóbbi rendezvényére többek között őt is meghívtuk, hogy a tagság valamilyen módon informálódhasson a 2012-es, 2013-as működési pályázatokról, arról, milyen döntések várhatók. Háromnapi gondolkodás után úgy döntött, hogy nem hajlandó eljönni a rendezvényre. (...) Vidnyánszky Attilán túlmutató probléma a következő: meg kéne már tanulni ebben a demokráciában, hogy ha elvállalok egy pozíciót, akkor kutya kötelességem tartani a kapcsolatot a nyilvánossággal, a szakmával. Ameddig csak lehet, tehát utolsó leheletig tartani kéne magunkat valamiféle szakmai minimumhoz. A szakmai minimum számomra azt jelenti, hogy ha valaki, aki magát szakembernek tartja és fontos döntési helyzetbe kerül, egyeztet a saját szakmájával. (...) Ezért harcolni kell. Egy olyan helyzetben, amikor kevesebb a pénz, még inkább fontos az egyeztetés. (...) A kétségbeesés hangja ez” – szögezte le Schilling Árpád.

Hozzátette, a FESZ nevében szeretné jelezni, hogy nem kérdőjelezték meg Vidnyánszky Attila szakmai felkészültségét, csak azt gondolják, hogy ez a fajta hozzáállás, a negligálásuk nem vezet sehova. „Ő nem teszi zsebre, ha ezt a korszakot úgy fogjuk majd emlegetni hosszútávon, hogy Vidnyánszky Attila regnálása a magyar színházak élén, amikor az összes kortárs, független, nemzetközi szinten is elismert társasággal megszakította a kapcsolatot, lenézte és a sarokba rugdosta őket. Nem hiszem, hogy ez jót tenne a renoméjának” – mondta a Klubrádióban Schilling Árpád.

A kérdésre, jóban van-e Vidnyánszkyval, azt válaszolta: nem, hiszen soha nem lehet vele találkozni. „Továbbra is várjuk, hogy esetleg tudunk vele valamilyen formában egyeztetni. Félő, hogy ez a fajta viselkedés, ezt egyre kevésbé teszi lehetővé" - összegzett Schilling.

Forrás: Klubrádió

Schilling Árpád így nyilatkozott: 1. rész / 2. rész