Háy János Völgyhíd című színművével folytatódik a Hevesi Sándor Színház Tantermi deszka elnevezésű programsorozata. A bemutató pénteken 13 órakor kezdődik.
Az egerszegi színház fontosnak tartja a kortárs színműveket, így természetesen a diákoknak szóló Tantermi deszka című sorozatból sem hiányozhatnak a jelenkori drámák, melyek kimondottan rólunk, nekünk szólnak - említette a választás egyik okát Madák Zsuzsanna, a teátrum dramaturgja az előadással egybekötött beavató színházi program vezetője, a produkció rendezője a Zalai Hírlapnak.
- Háy János műve kifejezetten kamaszokról szól. A történet egy kollégiumban játszódik, ahol minden megesik, ami egy diákszálló kamasz lakóival előfordulhat - folytatta Madák Zsuzsanna. - A mű identitásproblémákra reflektál. A serdülők már szeretnének elszakadni a szülőktől, de még erős a kötődés, nekik is szeretnének megfelelni, ugyanakkor persze a társaiknak is. Keresik a helyüket, dominanciaharcok is jellemzik ezt az időszakot. Megjelenik életükben a szerelem, azt is próbálgatják, tanulják, miként kell viselkedni egy kapcsolatban. Egészen más az első, a diákszerelem, mint amikor felnőttként éli át az ember ezeket az érzéseket. Ráadásul, bár a darabban konkrétan nem esik szó róla, de komoly terhet jelent a pályaválasztás is... A "Quo vadis", mely többször elhangzik a műben, igazából az ő kérdésük, ők keresik a választ arra, merre tartanak, mit kezdjenek magukkal...
A főszereplő Péter, aki üzletember édesapjával és háztartásbeli édesanyjával Badacsonytomajon él, ám tanév közben Veszprémben, kollégiumban lakik. Jól tanul, nyaranta dolgozik, nem mindig ért egyet lázadó barátjával és persze szerelmes...
A Völgyhíd című előadás figuráit Zsíros Viktor, Barsi Márton, Ecsedi Csenge Berta, Katona Kornél, Lőrincz Nikol, Magyar Cecília, Bellus Attila, valamint Misurák Tünde keltik életre.
Az alkotók így írtak a darabról:
Völgyhíd, mint szimbólum
„Hétfő reggel negyed nyolckor egy veszprémi középiskola tizenhét éves diákja levetette magát a Viaduktról. A kiérkező mentősök még élve vitték be a kórház traumatológiai osztályára, ám olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni.” A Napló-online internetes portál címoldalán 2010. április 12-én megjelent hírhez hasonlók szinte havonta jelennek meg. A Szent István völgyhíd Veszprém város jelképe, de az elmúlt évtizedekben az öngyilkosok egyik szimbólumává is vált. A viaduktról leugrók aggasztóan magas aránya tizenéves.
Háy János színművében a tizenévesek világfájdalmát, indulatait és érzelmeit jeleníti meg, választ keresve arra a kérdésre, hogy mik azok a tényezők, lelki eredetű motivációk, amelyek közrejátszhatnak abban, hogy egy fiatal eljut az öngyilkosság gondolatáig. Fontosnak gondoljuk, hogy az előadás, és az azt követő feldolgozás során ne az öngyilkosság legyen a fókusz, hanem az ’útkeresés’, a színmű valódi központi kérdése: Quo vadis? Merre tartasz? Ez a kérdés nap, mint nap megfogalmazódik a tizenévesekben. Nem könnyű a válasz, ugyanis félúton vannak a gyermek- és felnőttkor között. Nem csak a felnőttekkel állnak folyamatos konfliktusban, hiszen a zárt kényszerközösségekből fakadó (osztály, kollégiumi szobatársak) helyzetek kiélezik a dominanciaharcot a kortársaikkal szemben is. Erős mintakövetés jellemzi a korosztályt, miközben a felnőtté váláskor mindenkinek egyénileg kell, kellene – nem pusztán csak megtalálni, hanem – saját maga számára ’kitalálni’, megkonstruálni az ’utat’.
Miért éppen a Völgyhíd?
„Színmű azoknak, akik túl akarják élni a felnőttek rémuralmát, és azoknak, akik túlélték és felnőttek lettek” - áll a szövegkönyv színlapján.
Mindenkinek vannak emlékei a kamaszkorról. Szépek és vidámak - fájdalmasak és keserűek. És ezek az emlékek nyomot hagynak, és van, hogy a mai napig kísérnek bennünket... Nehéz volt a felnőtté válás. Miért gondoljuk, hogy nekik könnyebb? A problémák ugyanazok: kiszolgáltatottság, megfelelni vágyás, bizonytalanság, talajvesztés... A média bizonyos szempontból talán tovább nehezíti a helyzetüket, ugyanis látszólag felmenti a felnőtteket a személyes válaszoktól. Hol van a sorvezető egy kamasz számára ebben az ambivalens világban, amely egyszerre szemérmes és kitárulkozó? És persze ez sem ennyire egyszerű, ugyanis nem voltunk mi is kegyetlenek a társainkkal szemben? Dehogynem. A kamaszok is kiépítik maguk között a rémuralmat, és felnőtteknek is lehet legalább annyira ’igazuk’, mint a gyerekeknek...
Hogyan kell ezt elképzelni?
A Völgyhíd című színmű és egy tantermi tér nem is lehet alkalmasabb fórum arra, hogy ezeket a problémákat a diákokkal közösen feldolgozzuk.
A tanteremben a diákok segítségével padokból és székekből kialakítjuk a teret, ami mobilan működik az egyórás előadás során. A tanterem felszerelése, infrastruktúrája (tábla, tanári asztal, ablakok) segítségével jelenítik meg a történetet a színészek. Az előadást követő egyórás programban a színészekkel és a diákokkal közösen megvitatjuk az előadás kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket.
Forrás: Zala Megyei Hírlap, hevesisandorszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.