Októberben öt előadással kezdődik a Kiss Csaba jegyezte új színházi szezon. Erről mesélt a boon.hu-nak.
"Ha ez egy erős, tehetséges társulat, jó rendezőkkel, akkor nincs igazi különbség a kommersz és a művészileg igényes előadások között. A színjátszás minősége a lényege" – mondta a Miskolci Nemzeti Színház új igazgatója a boon.hu-nak. Elsőként arról faggatták, kik azok, akiknek nem ajánlott szerepet. “Pályázatomban tíz-tizenkét színész cseréjét ígértem, végül kevesebben mentek el, mint amennyire eredetileg gondoltam. A velem érkező rendezőkkel egyetértésben: akit valamilyen formában meg tudtunk tartani, annak szerződési ajánlatot tettünk. Van néhány családos, vagy Miskolchoz erős egzisztenciális szálakkal kötődő tagunk, akiknek elegendő színészi feladatot nem tudtam adni, de emberiességi okból az énekkarban, az asszisztenciában, vagy más munkakörben találtam nekik munkát. Hunyadkürti Istvánnak ajánlottam egy szerepet, de tudomásom szerint ő a budapesti Thália Színházhoz fog szerződni (ott fog szerepelni, a szerk.). Molnár Eriket, Szirtes Gábort a Nyomorultakban láthatja jövőre a közönség, Keresztesi Lászlónak a Nyomorultak mellett egyik gyerekelőadásunkban kínáltunk főszerepet.
A zenei vezető, Váradi Katalin és a tánctagozat alapító, Krámer György menesztése kapcsán Kiss Csaba elmondta: “Krámer Györgyöt táncosként, koreográfusként nagyra értékelem, de a táncműhely jövőjét, stílusát másként képzelem el. Nekem a Kozma Attila munkáihoz köthető szociografikus irány jobban tetszett, mert arról a városról beszélnek, amelyben ezek a táncelőadások születtek. Számomra nagyon fontos, hogy a Miskolci Nemzeti Színház előadásainak legyen közvetlen üzenete. Váradi Katalin esete más: mi saját zenei vezetővel, Silló Istvánnal pályáztunk – két ilyen erős egyéniség nehezen fér meg egy társulatban”.
Arról, hogy kiket szerződtetett a Miskolci Nemzeti Színházhoz egyelőre nem kíván beszélni addig, amíg nincsenek aláírva a szerződések. “Annyit elmondhatok: tizenkét új színész érkezik, és hét főiskolás gyakorlatra a budapesti, illetve kaposvári Színművészeti Egyetemről. Ez nagy szellemi potenciál, örülök, hogy sok olyan fiatal érkezik, akik itt kezdik el a pályájukat. Társulati tagoknak hívtuk őket, mert alkotótársaimmal az volt az elvünk, hogy ne legyenek vendégek: ezek az emberek itt élnek majd, és reményeink szerint ez fontos eleme a társulatépítésnek, a jó társulati légkörnek” – fogalmazott Kiss.
“Három előadás próbáit már áprilisban megkezdjük. A Kamaraszínházban az Óz, a nagy varázslót mutatjuk be Ferenczi György (Herfli Davidson) új zenéjével, Seres Ildikó rendezésében – elmozdulásnak szánjuk ezt a gyerekszínháztól a családi színház irányába. (…) Az Én és a kisöcsém című Eisemann Mihály-Szilágyi László művet Szabó Máté rendezi a Nyári Színházban – ennek a bájos kisoperettnek az operafesztivál után lesz a premierje, ősztől a Kamaraszínházban játsszuk majd tovább. Érdekessége, hogy a korábbi miskolci évadok fontos drámai szerepeit megformáló Harsányi Attilát most énekesként láthatja majd a közönség. Ez lesz a mi első bemutatkozásunk is: mit gondolunk színházról, művészetről. A Játékszínben Háy János Gézagyerek című drámáját Rusznyák Gábor rendezi. Ősszel a nagyszínpadon Móricz Zsigmond Úri muriját, az évad drámáját Keszég László állítja színre. A Csarnokban Szőcs Artúr a vállalkozó kedvű színészekkel arról készít improvizatív előadást, hogy miként érkeztünk meg Miskolcra – egyfajta filmes-színházi kísérlet ez” – árulta el Kiss Csaba, aki úgy vélte a színház mindig inkább a „hogyan”, mint a „mit” kérdése.