Kero is ajánlja Szinetár könyvét

Nemrég jelent meg Szinetár Miklós Pályázat című regénye. Ennek kapcsán írt a rendezőről pályatársa Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház főigazgatója. Az Arcvonások című műsorban pedig az idén 80 éves rendezővel beszélgetett Ács Gábor. Szemléztük.

Szinetár a rádióban

Születésnapján életében először énekelt az Operaház színpadán. Bár főiskolásként még statisztált, hamar kiderült, a rendezői pálya az övé. Gimnazistaként írt egy színdarabot, amit bevitt a Nemzeti Színházba. Major Tamás igazgató mondta neki, hogy inkább rendezzen. Azóta a világ minden táján, 12 országban játsszák színházak az általa rendezett műveket. Most Kazahsztán új fővárosába, Almatiba utazik, ahol egy sikeres szentpétervári rendezését vették meg. Közben idehaza is több munkája van műsoron, többek között az Operaházban és a veszprémi Petőfi Színházban. Magáról mesélt Szinetár Miklós a Kossuth Rádiónak. Hallgassa meg a műsort!

Kerényi Miklós Gábor Szinetárról és új könyvéről

(...) A Pályázat egy színház-igazgatói pályázat sorsa. Szinetár tanár úr egyes szám első személyben levelez egy tőle a pályázathoz tanácsokat kérő rendezővel, egykori tanítványával. Az ötlet önmagában is szellemes, a stílus könnyed, olvasmányos. A pályázat ürügyén sok-sok téma felvetődik, az erkölcstől az izlandi gleccserekig, az izzadt színházi gondolkodók italfejadagjától a bornírt kritikusokig. Részlet szerepel Szinetár utolsó tévéelnöki pályázatából, szó van benne nyugdíjasokról, acsarkodókról, beletörődőkről, politikáról és lázadókról. Nem is tudom, érdemes-e egyben elolvasni, annyi az érdekes momentum, hogy nagy adagban ki-kiölné őket hétköznapjaink szürke habja. Így hát marad: minden napra egy történet. Lehet kötekedni, túl anekdotikusak, poénra kihegyezettek, de Szinetár büszkén vállal-ja ezt. Le is írja: "Már a főiskolán is támadtak azzal, hogy túl sokat anekdotázom... Pedig ezt a Bibliából tanultam."

Engem nem lep meg. Miklós - barátságunk okán hadd szólítsam így -, amióta ismerem, látszólag lazán, gondtalanul rendez, igazgat, filmet forgat, könyvet ír, zsűrizik, kuratóriumban vesz részt, avagy telefonál, viccet mesél, nyaralni indul, és közben könnyedén foglalkozik a súlyos dolgokkal is, ízesen sztorizva, szinte "kispörkölt" melletti stílusban oldva a feszültséget. Sok-sok szál köt hozzá.

Öt évig az igazgatóm volt az Operában: el-árulhatom, hogy azt a szemléletet, amelyet e könyvben olvashatunk, élőben leshettem el. Ha ma sokan úgy tartják, színházigazgatói pályámon némi sikereket elértem, bátran állíthatom, ebben neki mint Mesternek komoly szerepe van. Ő felvételiztetett színész szakra, és amikor a Szeretném, ha szeretnének című Ady-verset csupa kérdő hangsúllyal elmondtam, rám nevetve így szólt: "Továbbengedem, de én a helyében inkább rendezőnek mennék..."

Az ötvenes évek elején édesanyám tanította őt a Színművészetin énekelni, később gimnazistaként nekem lett kedvenc - vagy tízszer láttam! - előadásom az általa rendezett Egy szerelem három éjszakája. A főiskolán Verebes Istvánnal, Blaskó Péterrel, Bodnár Erikával állította színpadra. Meg egy harmadéves színésznőjelölttel, bizonyos Hámori Ildikóval, aki később - nem függetlenül az említett produkciótól - annak a Szinetár Dóra nevű hölgynek adott életet, aki aztán az általam vezetett színházban lett országosan ismert, Jászai-díjas színművésznő.

Szinetárnak sok-sok neveltje van a pályán, a mai színház-igazgatókból is vagy hét nála végzett... Én nem voltam a tanítványa - papíron. Ő figyelt fel rám mint rendezőre, ami-kor az Agrippinát csináltam Óbudán (ahol egyébként akkor Tarlós István volt a polgármester, és az opera-előadás, valamint az egész kulturális fesztivál élharcosaként, főtámogatójaként szerepelt). Fölfigyelt, és munkát is ajánlott - nem véletlenül.

Ha bárhol, bármikor az elmúlt hatvan évben művészeti érdekesség került a levegőbe, sokan voltak, akik azonnal odarohantak... Többségük azért, hogy lelkes arcot vágva, kezét széttárva keresztbe feszüljön, nehogy az újítók pozícióba kerüljenek. Szinetár is mindig menetrendszerűen érkezik, de ő segíteni jön, támogatására majd mindenki számíthat, s főleg a legfontosabbra: az őszinte, szinte gyermeki kíváncsiságra, ami árad belőle.

Ez a féltékenységmentes viselkedés lehet az egyik oka, hogy Szinetárt mindenfelé szeretik. (....) (Kero írása a Népszabadságban jelent meg.)

Szinetár Miklós idézi a könyvben tévéelnöki pályázatát:

"Rossz az a vezető, aki elérhetetlen, és rossz az a vezető, aki letagadja magát. Rossz az a vezető, aki menekül attól, hogy az emberekkel kapcsolatot tartson, ne adj" isten, lemenjen a büfébe vagy az üzemi ét-terembe. Rossz az a vezető is, aki állandóan ígér, és ígéreteit nem tartja meg. És nagyon rossz az olyan vezető, aki paranoid, mindenkitől meg akar szabadulni, akiben ellenfelet lát, és ezért folyton azt lesi, hogy ki az, aki nem megfelelően szolgál." 

Forrás: Kossuth Rádió, Népszabadság