Reviczky Gábor: "Hamletnek egyet hátra kell lépnie"

Reviczky Gábor Kossuth-díja ellenére nem pihen: forgat, szinkronizál és persze a szerepeit is tovább játssza.

A sirályban Ruttkai Évával

Egy kicsit a pályáról

A színész a Vasárnap Reggelnek arról számolt be, hogy Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündérében fog játszani egy rendőrnyomozót és az az Üvegtigris szereplőivel egy sörreklámban is szerepel. Úgy véli, visszafogta magát. “Nem vállaltam újabb szerepeket, mert így is sokat vagyok színpadon. Ott van például az Augusztus Oklahomában, tovább megy az Egy csók és más semmi is, mert az igazgatónk, Eszenyi Enikő úgy döntött, hogy mivel mindig hatalmas siker, nem lehet levenni a műsorra és még ott van a Képzelt beteg, A dzsungel könyve, az Egy, kettő, három-Az ibolya, a Hegedűs a háztetőn... Nem lenne értelme belefogni egy újba, csak azért, hogy karikára játsszam magam. Kicsit nagyképűen hangozhat, hiszen hatvanhárom éves vagyok, de az ember életének utolsó harmadában nem szabad ennyit dolgozni. És amúgy sem jó, ha a mennyiség a minőség rovásán megy” – fogalmazott Reviczky Gábor, aki Tevje szerepéről is beszélt, amit a Hegedűs a háztetőnben alakít.

Tevjeként a Hegedűs a háztetőn című darabban

“Sokan megkérdezték, hogy volt-e szerepálmom. A színészeknek legtöbbször a Hamlet az álmuk, noha legtöbbször jól megbuknak benne. Engem viszont Tevje úgy ért, mint a villamcsapás. Míg Hegedűs D. Gézának - aki a másik szereposztásban játssza - az volt az élete vágya, hogy eljátssza Tevjét, én sosem gondoltam rá. És most már értem, miért akarta annyira. Tevje egy olyan sokoldalú, sokarcú szerep, hogy a Hamletnek eggyel hátra kell lépnie. (…) Sosem játszom kétszer ugyanúgy, de belül nem érzek változást. Persze biztosan előbbre mentem vele. De először úgy léptem színpadra, hogy nem volt összpróba. Azt képzeltem, ilyen lehet egy gladiátornak, akire az utolsó harmadban ráengedik az oroszlánt: ha egy pici félelmet mutat, akkor biztos, hogy széttépi. Ezért úgy mentem ki a színpadra, mintha mindig ezt játszottam volna. Úgy éreztem magam, mintha otthon, az ágy szélén ülnék. És ettől gond nélkül lement az első előadás.

Kitüntetésről, és egy fontos történetről

Miután a színész megkapta a Kossuth-díjat, a Szabadföldnek arról mesélt, a kitüntetés akár életműdíjnak is felfogható. "Groteszk, ironikus karakterek fanyar humorral és kivételes művészi erővel történő megformálásáért" kapta az elismerést, és úgy véli egy kicsit be is skatulyázták. “A komolyabb darabok karakterszerepeinek kiosztásakor rám kevesebbszer gondolnak. Valószínűleg félnek attól, hogy "tönkreteszem" az előadást. De ez súlyos tévedés! Ha a III. Richárd alatt egyetlenegyszer sem lehet nevetni, akkor azt piszok rosszul játsszák, és a rendezéssel is nagy bajok vannak” – fejtette ki Reviczky a lapnak.

“Minden a színészen múlik! Nem értem azokat, akik a rendezői munkára esküsznek. (…) Jó előadás csak akkor jöhet létre, ha a színészek pontosan tudják, hogy mi a dolguk, és élvezik is a játékot. A napokban emlékeztek meg valamelyik tévécsatornán Dayka Margitról. Hozzá mérhető tehetség manapság nemigen létezik. Vitathatatlanul nagy színésznő volt, és olyan korszakban élt, amikor a rendezők nem akartak mást kihozni egy darabból, mint amiről eredetileg szól” – magyarázta Reviczky Gábor.

A régi időkre emlékezve egy történetet is elmesélt, amelynek tanulságát azóta őrzi. “A Nagyvizit című darabban Badarit játszottam vendégként a Madách Színház kamaratermében. Ebben a szerepben hajdanán Bill bácsi, vagyis Bilicsi Tivadar brillírozott a Pesti Színházban. Közvetlenül az előadása előtt ezt írta egy cetlire: "A színész csak akkor lehetne halhatatlan, ha a közönség is az lenne." Ezt a papírdarabkát eltette, amivel egyik lánya ajándékozott meg a premieremen” – árulta el a Szabadföldnek Reviczky Gábor.

Eszenyi Enikő így írt Reviczkyről a Népszabadságban

Debrecenben gimnazista koromban nagyon sokat Jártam a Csokonai Színházba. A Hamletet tizenegyszer láttam. Minden gimnazista lány rajongott Cserhalmi György Hamletjéért - ahogyan én is, de volt egy másik színész, aki Claudiust játszotta, és engem teljesen rabul ejtett. Elbűvölt az orgánuma, a férfiassága, fantasztikus gesztusai. Ő volt Reviczky Gábor. Aztán főiskolásként láttam mint Malvolio, mert beugrott a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabba a Várszínházban. Az egész Horvaiosztály ott volt. Csodáltuk őt. Emlékszem, feküdtem az iporkában az In memoriam 0.1.( In memoriam Ö.I., a szerk.) című darabban a Vígszínházban, Revi pedig ült egy padon, és én őt figyeltem: soha nem felejtem el áttetsző kék szemét, amiből annyi mindent ki lehetett olvasni. Aztán Jöttek a közös munkák, a Május, ahol az Öngyilkos t játszotta, Ionesco Külön ó rájának extravagáns tanára, a Kozma, és megannyi film. Revi fantasztikus partner, élvezet vele játszani. Érti a szerepeit, okosan elemez és kivételes humora van. Amikor őt rendezem, lenyűgöz erős színpadi Jelenléte, koncentrációja: már a próbákon is hihetetlen odaadással dolgozik. Egyszer a Házi Színpadon próbáltuk a Hegedűs a háztetőnt díszlet és Jelmez nélkül. Azt a részt vettük, amikor TevJe a lányától búcsúzik az állomáson: Revi állt a csupasz térben és csorogtak a könnyei. Az Egy csók és más semmi előadás végén minden néző felállt, és szűnni nem akaró tapssal ünnepelték a Kossuth-díját. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem, mert a legnagyobb férfiszínészek egyike.

Forrás: Szabadföld, Vasárnap reggel, Imedia