Nekünk most elég... - Versnapot ünneplünk

Hagyományunkhoz híven, a Színház.hu szerkesztőségében is versnapot tartunk, és ez alkalomból újra összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

JÓZSEF ATTILA: AZT MONDJÁK

Mikor születtem, a kezemben kés volt - azt mondják: költemény.

Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt, hisz itt születtem én.

Kiben zokogva bolyong heves hűség, azt mondják, az szeret.

Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség! Csak játszom én veled.

Nem emlékezem én és nem felejtek. Azt mondják: hogy lehet?

Ahogy e földön marad, mit elejtek. Talán te megleled.

Betöm a föld és elmorzsol a tenger - azt mondják - meghalok.

De annyi mindenfélét hall az ember, hogy én csak hallgatok.

MATSUO BASÓ haiku

Eső, nyárelő -

selyemhernyó émelyeg

az epermezőn.

CSOÓRI SÁNDOR: NEKEM MOST ELÉG, HOGY SÜT A NAP

Nekem most elég, hogy süt a Nap.

A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok.

Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl

a mozdulatlan hegyekig látok.

Tökéletes a messzeség és a magasság,

mint a tenger vagy mint egy viharzó női test:

szemem vonzáskörében itt remegnek

s bizonytalanságukkal boldogítanak.

Nekem most elég, hogy süt a Nap.

Látom az elhagyott folyókat; keresik egymást,

látom az arcod a délutáni álom tenyerében

s a babafejű rózsák körmenetét körülötted.

Nem akarok semmire emlékezni,

csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.

Fejet hajtok jövendő létem előtt,

mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.

Nekem most elég, hogy süt a Nap,

hogy érezhetem az érzéketlen kövek melegét is –

Érlelem magamban a csodálkozást számotokra,

hogy annak örömét hagyjam rátok a koponyám helyett.

PILINSZKY JÁNOS: SZENT LATOR

Törőcsik Marinak
Akkorra már belepték a legyek
túl az agónián
túl a tetanuszon,
és messze túl szögeken, sebeken
se tárgy, se test
nyilvánosan
között
se ácsorgás
(behorpadt szentségtartó),
se röpülés
barát,
barátság mindörökre.

Tóth Berta, Herner Dániel és Török Péter kedvenceiből válogattunk.