Takács Kati: kaptam egy mentőövet

Takács Kati színésznőtől a Nol Presszó tudta meg, hogy mi volt a baja Márta István Új Színházával, majd Dörner György új színházával, miért nem ad vissza szerepeket, és vállalna-e műsorvezetést a Milla rendezvényein.

A nol.hu interjújából:

Mulatós vagy egy társaságban, vagy visszahúzódó szorongó?
Takács Kati: Szorongó nem vagyok, mulatós? Régebben mulatós voltam, amikor fiatal voltam... Most az villan be, amikor Szolnokon az asztalon táncoltunk. Igen, volt egy ilyen időszakom. Most már azért ezt nem csinálom. (Nevet).

Mitől lehet meggyűlölni egy szerepet?
Takács Kati: Ha nem bírsz megbirkózni vele, akkor elkezdesz haragudni rá, és utálod, gyűlölöd, magadat is ugyanakkor, ez mindig összefügg.

Volt már olyan, hogy visszaadtál szerepet?

Takács Kati: Egyszer akartam visszaadni szerepet magánéleti problémák miatt. A Radnótin a Bálintnak (Bálint András) letérdeltem, hogy könyörgöm ne, ezt én nem akarom eljátszani. A Vőlegényben a Mariska szerepe volt. A Bálint azt mondta, hogy egy színésznek az a dolga, hogy bármilyen nehézségekkel küzd, azt beépítse a szerepébe. Ő azt hitte, azért nem akarom eljátszani ezt a szerepet, mert nem főszerep.... Ez a színész kiszolgáltatottságáról is szól, nem tudhatod, hogy az a szerep annak a rendezőnek, azoknak a társaknak a kezében, abban a helyzetben mivé válik. Nem szabad rögtön visszautasítani a lehetőséget.

Mi az a teher, amitől szívesen szabadulnál?

Takács Kati: Bankkölcsön. (Nevet.)

Politikai nézete, vagy színházi elképzelései miatt szerződtél el a Dörner féle Új Színházból?
Takács Kati: Mind a kettő miatt. Nem tudok egyetérteni sem az ideológiájával és azt a pályázat, amit beadott nem tartom alkalmasnak arra, hogy elvezessen vele egy színházat. Nem hitelképes. 

Miért nem tiltakoztál, amikor kinevezték?
Takács Kati: Mivel a 13 év alatt, amíg a Márta Pistánál voltam többször próbáltam más színházhoz elmenni, mert a Pistánál sem éreztem magam mindig jól és próbáltam ebből kilépni, de nem sikerült és szembe kellett néznem azzal, hogy kerülhetek olyan helyzetbe, hogy ott fogok állni és azt mondom, hogy aláírom ezt a szerződést a Dörnernél, mert különben elveszítem a lakásomat, amit hitelre vettem. Nem akartam az utcára kerülni. Ez gyávaság, de vállalom. Ezért akkor nem akartam hangosabban tiltakozni annál, mint amit elmondtam a Színház.hu-n, hogy nem értek egyet azzal, ami történik és hogy a politika bejön a színházba. Szerencsére kaptam egy mentőövet. (Takács Kati a Csiky Gergely Színházhoz szerződik.)

Szemere Kata interjúját megtekinthetik, a videóból kimaradt részleteket pedig a Nol.hu-n olvashatják.

A Pepita Magazin interjújából:

(...) Milyenné lett a színházi világ?

Takács Kati: Gyökerestül megváltozott minden. Jött jó és rossz. Mindez a színházat is megrázta. A szórakozási és kikapcsolódási szokások változása miatt populáris lett, legalábbis nekünk, akik benne voltunk a régiben. Volt persze korábban is vígjáték és zenés darab, de nyugodtan végigültek egy Gorkij-darabot is. Most pedig tessék: megrendezte Ascher a Katonában a Barbárokat, és csak egy évadot ment, pedig nagyszerű volt, remek színészi alakításokkal. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt másként voltak kódolva az emberek. És most a színházra a gazdaság helyzete is hat... Spórolni kell, ezt elfogadom, de nem lehet fűnyíróelvszerűen elvenni pénzeket.

Meddig szűkülhet a színház a tévésorozatok, a 3 D-s mozik, az internet korában?

Takács Kati: A színház megmarad, mert jelenidejű: illatot érzel, levegője van, akkor és ott érvényes a kimondott szó, akkor és ott sírnak és nevetnek. Azt az állapotot, amit a színház közvetít, nem pótolja és nem helyettesíti semmi más.

A Takács Katival készült interjút itt olvashatják.