Goldoni és Velence - Könyvbemutatót tartottak a Katonában

Carlo Goldoni olasz drámaírónak, a komédia és a színházi nyelvezet megújítójának velencei munkásságáról, Magyarországon szinte ismeretlen műveiről ad áttekintést Török Tamara Goldoni és Velence című, hiánypótló kötete, amelyet csütörtökön mutattak be a fővárosi Katona József Színházban.

A kötetről

A L’Harmattan Kiadó, a Katona József Színház és az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszéke közös rendezvényén a könyvet Zsámbéki Gábor rendező, Lőkös Ildikó dramaturg és Szkárosi Endre irodalomtörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Hiánypótló könyvről van szó, mivel kevés a magyarul olvasható szakirodalom a témában. A kötetben mintegy 90 Magyarországon többnyire ismeretlen Goldoni-darab tartalomismertetője is olvasható.
Carlo Goldoni a XVIII. század egyik legjelentősebb komédiaszerzője és színházreformere volt. Harmincéves velencei színházi működése során a commedia dell'arte és a költői-realista darabok között hatalmas utat jár be. Színházi munkássága elválaszthatatlan a korabeli Velencétől és annak pezsgő színházi életétől, a velencei színházak és szerzők közötti kíméletlen rivalizálástól.
"Goldoni ízig-vérig színházi ember volt: darabjai megírása után részt vett azok színpadra állításában, három társulattal is együttműködött háziszerzőként, pontosan ismerte a társulatok működési mechanizmusait, a színészek képességeit, lehetséges munkamódszereit és személyiségét" - olvasható a kötet fülszövegében.
A könyv a velencei színházi környezettel való folyamatos kölcsönhatást végigkísérve értelmezi Goldoni színházi reformját, és a függelékben található szinopszisgyűjteménnyel segítséget kíván nyújtani a Goldoni-életműben való eligazodáshoz is.

Részlet a könyvből

"Végtelen optimizmus és folyamatos önigazolás jellemzi Goldoni Emlékezéseit, amelyeket1783-ban kezdett írni, és 1787-ben jelentetett meg. A könyvben idealizálja a saját figuráját: mindig vidám, mindig mosolyog, nagyszívű, nagyvonalú. De emögött óriási nyugtalanság, szorongás érződik; folyamatosan rákérdez önmaga és a világ értékeire.

Az Emlékezéseiben azt mondja, hogy az élete megszakítás nélküli masírozás volt a reform útján. Ha a korai tragikomédiákat, az operalibrettókat és a szcenáriumokat is hozzászámítjuk, életműve kétszáznál is több darabot jelent. Nemcsak az Emlékezéseiben, hanem darabjai előszavában is hosszan elemzi a saját munkáját, állandó kommentárokat fűz az írásaihoz; elemzi a sikertelenségeit, hogy javíthasson a darabjain.

Azt viszont sosem írta meg, hogy Párizsból visszatekintve hogyan értékelte velencei működését. Pedig úgy ment el Párizsba, hogy maga is tudta: befejezetlen maradt a reformja Velencében. Tudta azt is, hogy távozása után a színészei – bár részben továbbvitték az újításait, játszották a darabjait – gyakran visszatértek a korábbi előadásmódjukhoz. Mindent megváltoztatott a velencei színházban; realizmusával – mind az újfajta dramaturgia, mind a színjátszás terén – jóval a kora előtt járt, párizsi tartózkodása alatt mégis azzal kellett szembesülnie, hogy a velencei színházakban nem sok nyoma és következménye maradt az újításainak".

"Goldoni a színházi ember" címmel jelent meg a szerző írása a Színház című lapban:

"Goldoni színházi reformja csak a színészekkel, a színházi közeggel való folyamatos kölcsönhatásban értelmezhető. A velencei színházi környezet és színházi „struktúra" (impresszáriórendszer, állandó társulatok, szinte folyamatos évadok; heterogén, fizető közönség) nagyon kedvezett reformjának; sehol máshol nem lehetett volna egyszerre szerző, „rendező", színházigazgató és színházreformer, csak Velencében. A reform vívmányainak, Goldoni színházi és dramaturgiai újításainak nagyon fontos alapja tehát Goldoni aktív színházi tevékenysége, a folyamatos reflektálás a közönségre és a színészekre, illetve a velük való konszenzus a játékmód és az ízlés terén. Goldoni darabjai hatottak a színészek játékára, műveinek dramaturgiai irányelvei nyomot hagytak a részt vevő társulatok színészi munkáján; ugyanakkor a színészek is erőteljesen hatottak darabjaira. Goldoni jellemkomédiáinak szereplőgárdája, sőt jellemei is nagyban függtek a rendelkezésére álló színészek számától, színészi és emberi kvalitásaiktól, milyenségüktől. 

A Goldoni-reform nemcsak a színészek ízlését és játékmódját, illetve a szöveg és a színpadi játék minőségét változtatta meg, hanem nagyon erősen befolyásolta a közönség reakcióit, ízlését és szokásait is." A folytatás itt olvasható.