Bevallotta, hogy az induló Roast-ban, amit a Thália Színházban láthattak a nézők, nem szeretne részt venni, mert nem akar senkit megalázni. Hozzá inkább a klasszikus stand-up comedy áll közel, illetve a kabaréjelenetek. Így aztán senkit nem lepett meg amikor kiderült, hogy Hadházi László, Litkai Gergellyel és Kovács András Péterrel együtt az m1-en futó Munkaügyek-et írja.
A Munkaügyek alapvetően a magyar közigazgatást figurázza ki, amikhez a történeteket saját maguk találják ki. A sorozat témáit, azt, hogy milyen részek lehetnének - mondjuk farsang vagy céges buli -, közösen találják ki, megírják a saját gondolataikat, aztán összefésülik az egészet. Az első két részben rengeteg jó poén volt, de aztán mintha komolyodott volna kicsit a sorozat, inkább szatírába ment át.
Hadházi első írásai csak 1995-ben jelentek meg a Kretén magazinban, ahová úgy került be, hogy öten is beküldték az egyik írását a saját nevükben, a szerkesztőknek pedig ez nyilván gyanús lett, és úgy jelentették meg, hogy keresik a valódi szerzőt.
A Dumaszínházba is véletlenül került be. Már régóta szervezte saját magának a stand-upot, amikor találkozott Litkai Gergővel. Egy üres belvárosi helyet laktak be esténként.
A mostani showder klubosok szinte kivétel nélkül később jöttek, az elején még olyan nevek voltak ott, mint Farkasházy Tivadar, Hajós András, a Szőke-Badár páros, Varga Ferenc József vagy Gulyás Zoli - akik közül viszont sokan nem akarták ezt hosszabb távon csinálni, vagy úgy érezték, hogy nem nekik való a műfaj. Ezután indult csak el - Litkai kezdeményezésére - a tehetségek felkutatása és gondozása. Az a mai napig a sarokpontja ennek a dolognak, hogy akinek van hozzá bátorsága, az kipróbálhatja magát. Kőhalmi Zoltán mondta egyszer, hogy egy vicces fellépés mindenkiben van.