Április 11. Kaposvár: a Csiky Gergely Színház és a Compass Európai Ifjúsági Közösségért Egyesület összefogásával különleges eseményfüzér szerveződött a Költészet Napján.
8.40 A verskommandó első állomása a Munkácsy Mihály Gimnázium aulája
Régen, amikor az emberek még
némák voltak, a halak gyűlést
tartottak, sajnálkoztak egy csomót
az emberek miatt, aztán nekik adták
a beszédet. Ezt anya mondta
Én meg azt mondom, ha egy kicsit nagyobb
leszek, összegyűjtöm a szavakat egy
műanyag zsákba, és beleöntöm őket a
tengerbe
Hadd beszéljenek ezután a halak is
9.00 Elkezdődik a versmondóverseny a színházban
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor
9.10 A verskommandó tagjait átengedik a börtön beléptető-rendszerén, ahol aztán a beszélőn négyszemközt is a vers nyit utat két ember közt, és a fogvatartott két perc alatt megtanulja azt a pár sort, amit utána el is mond az őrnek
Bugyi leng a szélben,
szárító kötélen,
duzzadozik, alakul,
ahogy a szél belefúj
Aki odabámul,
őszintén elámul,
minő ritka alkalom,
forma van, nincs tartalom
10.00 Ezren mondják együtt ugyanazokat a sorokat a Kossuth téren
Visz a vonat: gyorsvonatélet.
Átszállóhely: sorsom, a lélek...
Átszáll rajtam: elmegy halálnak
Talán ma még meg is találnak
Talán kihűl a mozdony könnye,
De mintha hozzád könyörögne...
Jól jönne most: bocsánat, pár szó...
Mi csattog ott: Kocsárd vagy Szárszó?
10.30 A verskommandó a könyvtárban legyőzi a youtube-ot, és „nemkommandósok” is beállnak verselni
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam
Hagyja a dagadt ruhát másra
Engem vigyen föl a padlásra
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba
11.00 Szabó Lőrinc versei a Csiky nagyszínpadán a Kaláka együttes és Rátóti Zoltán tolmácsolásában hangzanak el
– No, halljuk. – Hát figyelj ide, –
szólt Lóci, azzal nekikezdett
s két sorban elmondta a verset:
„Az életet adja, adja,
egyszerre csak abbahagyja”
Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól
a versed? Ennyi az egész?
– Hát az istenről, az a címe! –
magyarázta a gyerek; és:
– Nem kéne még valami hozzá?
kérdeztem én kiváncsian
– Nem hát, – felelt ő, – ez az élet,
ebben már minden benne van
11.15 A verskommandó a Somogyjádi Általános Iskolába ér
"Kell galuska, Peti fiam,
Eszel-e?"
"Dehogy eszem, dehogy eszem,
Ki vele"
"Kell bor, édes szép fiacskám,
Iszol-e?"
"Dehogy iszom, dehogy iszom,
El vele"
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
Rókaprém?"
"Mit nekem toll, mit nekem prém,
Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
Rág a bú!"
13.00 L Simon László segítségével kiderül, mi az a japán hajtás
Félbe, majd négyrét hajt bennünket az idő,
szigorú keretbe zárt szavakat
hajtogat egy fonnyadt kéz,
mozdulatai elrejtik
a margótól margóig tartó életet:
kép a képben,
vendég a szövegben -
így lett a tekercsből könyv
Köszönjük, hogy ennyien velünk voltak, időt szánva a versnek és figyelmet szentelve a szavaknak, reméljük, sokan sok értékes pillanatot tudtak magukkal vinni.