Krizsó Szilvia számos díjjal jutalmazott újságíró, riporter, televíziós műsorvezető, de soha nem titkolta, hogy eredetileg színésznő szeretett volna lenni. Most színpadot kap: májustól havonta jelentkező beszélgetős sorozatot tervez a Radnóti Színház Krizsó Szilvia vezetésével.
A vendégek a tudományos- és művészvilág illetve a közélet kiemelkedő személyiségei lesznek: május 21-én Palya Bea népdalénekes és Kovács Gábor, üzletember, műgyűjtő, a KOGART alapítója. Ők mesélnek sikereikről és kudarcaikról, hogy mikor volt a libikóka fent és mikor lent.
Az estet Bálint András rendezi, közreműködik Darvas Ferenc zongorán és a Radnóti Színház színészei.
Krizsó Szilviáról saját szavaival:
"Az általános iskolában sokat verseltem, szavalóversenyeket nyertem, amatőr színésztársulatban játszottam. Szóval készültem a pályára. Aztán a gimnáziumban finoman szólva sem biztattak. Úgyhogy jött a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola, mondván, hogy akkor majd felvirágoztatom az idegenforgalmat, aztán a Közgáz pénzügy szak, miközben a pénzügyek már akkor sem érdekeltek. (…) Négy évet húztam le egy bankban. Sohasem a lépcsőt néztem, mindig a kijáratot. Húszéves koromig az Operaház Gyerekkórusában énekeltem, persze akkor már álruhában. Az Operában valóban ott álltam a Bohéméletben a Rodolfot alakító Luciano Pavarotti mellett. Én voltam a gyerekszóló. Azt kellett énekelnem: „Nekem trombitát vegyen!” Hihetetlen élmény volt".
"Határozott vagyok, a szigorúságot inkább a politikusoknak tartogatom. Imádok nevetni, bohóckodni, meghatódom apróságokon; a magánéletben érzelemvezérelt vagyok. Nyilvánvaló, hogy munka közben ezeket az érzelmeket és a magánvéleményt stúdión kívül kell hagyni. Egyébként minden egyes politikust határozottan kell kérdezni, mert hosszú távon ez a közös érdekünk. A döntéshozók csak így fogják érezni, hogy nekik a köz érdekében kell tevékenykedniük.
Amikor tudósportrékat készítettem, akkor jöttem rá, mi az, amihez tehetségem van: odafigyelni másokra, megszólaltatni embereket. Az egyik távolságtartást igényel,a másik azt, hogy közel kell kerüljön az ember a beszélgetőpartneréhez. A tudósoknak a szívét kell megnyitni, a politikusoknak pedig a száját".
Palya Beáról:
"Talán furán hangzik, de az utóbbi időben olyan vagyok, mint egy macska. Kíváncsi és öntörvényű. Kedvem szerint közeledem, távolodom. És csak vagyok, de azt nagyon. Hivatásomhoz kell az egyedüllét is. Amikor nyugodtan bíbelődhetek gondolatokkal, dallamokkal".
"Én az emberi érzelmeket tartom fontosabbnak, a kapcsolatot, a melegséget, amely zenéléskor kialakul. Azt, hogy az énekléssel hidat építsek az emberek közt, és felfelé is, nálunk nagyobb erők felé. És mivel ilyet csak őszintén lehet, én közben belül is utazom, belső tartalmakat gyúrok énekbe".
"Egy szabad gyermek vagyok, aki szeret utazni és énekelni; mindenre rákérdezni és rácsodálkozni; cicával bolondozni. Megengedem magamnak, hogy sokféle érzést megéljek, fájok, dühöngök, sírok tombolok és gátlástalanul nevetek".
Kovács Gáborról:
"Amikor 1991-ben elkezdtem berendezni a BANKÁR Kft. irodáját, ott voltak a magas, üres, fehér falak. Úgy döntöttem, hogy néhány festménnyel díszítem, és megvettem egy nyolc képből álló gyűjteményt. Legnagyobb meglepetésemre az irodába látogatók nem a céggel, annak sikereivel voltak elfoglalva, hanem mindenki a festményekről beszélt. Nos, ez adta a kezdő lökést. (..) Akkoriban még kevés magángyűjtemény volt Magyarországon. Aukciókra kezdtem el járni, és megpróbáltam minél többet megtudni korokról, festőkről. 5-6 vásárlás után az emberek már elkezdtek gyűjteményről beszélni. Nem tudatosan vásároltam, és nem a befektetést kerestem. Azokat a festményeket vettem meg, amelyek megérintettek. Voltak olyan témák – a tájkép és a portré –, amelyek jobban vonzottak. Mára sikerült egy olyan gyűjteményt létrehozni, amelyet teljesnek érzek, és nehezen tudnék új művet beilleszteni".
"Máig nagy dolognak tartom, hogy sikerült megvennem id. Markó Károly Asszonyok a kútnál című festményét. A XIX. századi festészetből épülő gyűjteményemnek ez az alapja. A másik kedvenc egy gobelin, amelynek különös szerep jutott az életemben. Péreli Zsuzsa Aequilibrium című falikárpitjáról van szó. 2002-ben Franciaországban láttam először az ég és föld között lebegő angyalt, amely összeköt jót és rosszat. Megteremti az egyensúlyt. (…) Ráébresztett, hogy a saját életemben rossz dimenzióban kerestem az egyensúlyt. Bankárként a földi világban elsősorban a likviditási egyensúlyra törekedtem, horizontálisan. Pedig az igazi egyensúlyt függőlegesen lehet megtalálni jó és rossz között. A spirituális egyensúly sokkal fontosabb".
Forrás: Stop.hu, gentleman.hu, palyabea.hu, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.