A Baltazár Színház tavaly októberben mutatta be az Arany lépés című "nagyvárosi társasjátékot". Április 29-én a Bárkában lesz látható az előadás.
Az Arany lépésről:
Életed fordulóponthoz érkezett. Eltévedtél a nagyvárosi útvesztőben. E társasjáték során meglelheted a helyes irányt. Kezedben a kocka. A lépések a sorsvonalon vezetnek. Utadat akadályok nehezítik, de vannak segítőid: a sorsvonal őre és a lovaid. A játék indul. A tét önmagad megtalálása. Ne feledd: Isten tenyerén lépkedsz!
Interjúrészlet Elek Dóra rendezővel - A Baltazár Színházról:
Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal?
Gyerekkoromtól kezdve mindig is érdekelt a színház, apámék baráti körében sok színész volt. Kimentem hát Franciaországba színháztudományt tanulni, mert akkor nálunk még ilyet nem lehetett, illetve amit ma lehet tanulni, az sem egészen olyan, amilyet én keresek. Nálunk különválik az elmélet és a gyakorlat, holott szerintem semmit nem szabadna így különválasztani. Bennem mindig megvolt az igény, hogy egyben szeretnék valamivel foglalkozni: egyben tanulni a színházról, egyben nézni az embert, és nem részeiben.
Mihez kezdtél, miután hazajöttél Franciaországból?
Poénból jelentkeztem televíziózni, felvettek, és három évig baromi izgalmas dolgokat csináltam. Friderikusz Sándor Az én mozim című műsorában dolgoztam - nagyon érdekes emberekkel és környezetben. Volt egy történet például, amit én találtam, és egy Vas megyei fogyatékos intézetben élő srácról szólt, aki a madarak nyelvén beszél. Ez később Pulitzer-díjat is kapott. Sokat tanultam ezekből a munkákból, de fejben akkor is a színházra készültem. A Baltazár Színház ötlete ugyanis már Franciaországban megfogant, miután egy fesztiválon láttam egy értelmi sérültekből álló belga társulat előadását. Akkor begyűjtöttem egy csomó címet, és amikor Friderikuszt három év után otthagytam, fölhívtam ezt a társulatot azzal, hogy ilyet akarok csinálni Magyarországon, és odamentem egy hétre megfigyelőnek. Hazajöttem, és egy újabb hét múlva már megvolt a Baltazár Színház. Az első foglalkozást 1998. január 27-én tartottuk.
Mi fogott meg a belga előadásban?
Elsősorban az, hogy katartikus színházi élmény volt. A társulat tagjai pedig, akik az előadás előtt még azt sem tudták, hanyas gombot kell megnyomni a liftben, a következő pillanatban a színpadon abszolút alkotó emberként tudtak jelen lenni, az előadás után pedig hihetetlen mértékű szeretet áradt belőlük. Azt éreztem, hogy elmosódnak bennem a határok, és csak azt látom, hogyha valaki azt csinálhatja, amihez van tehetsége, az megsokszorozza a jó tulajdonságait, az értékeit. S mivel engem a színház érdekel, színházi eszközökkel szerettem volna ezeket az értékeket előcsalni az emberekből.
Kik lettek a Baltazár társulat tagjai?
Miután hazajöttem Franciaországból, megkerestem egy csomó hazai szervezetet, és náluk hirdettem meg a színházat. Ez egy elég zárt kör, ismerik egymást az emberek, így mindenki hozta a barátját, barátnőjét, osztálytársát. Nagyon sokan jöttek. Az első fél év elég laza volt, mindenki jöhetett-mehetett, és csak hetente háromszor volt próba. Fél év után mondtam azt, hogy mostantól ez munkahely, ahol hetente ötször napi nyolc órába dolgoznak az emberek, és ezért pénzt kapnak. Én ugyanis színházat csinálok, és nem gyermekmegőrzőt vagy napközit. Folytatás a kontextus.hu-n / Szerző: Barabás Dániel
Arany lépés
a Baltazár Színház előadása
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.