A Miskolci Nemzeti Színház direktori pályázatának nyertese, Kiss Csaba a 168 órának adott interjújában arról beszélt, milyen gondolkodást képvisel. Lapszemle.
“Azt gondoltam: ha sikerül a magunk számára valahol egy több évre szóló, tehetséges társulati közeget teremteni - amelynek formálásában a rendezők maguk is részt vesznek -, akkor ott izgalmas, tartalmas előadások jöhetnek létre. Hasonló, rendezői színház volt az alapja a legendás "Kaposvár- jelenségnek" is. Úgy éreztem: épp a mai zűrzavarban, az értékválságra ráépülő pénzügyi krízisben lenne a legnagyobb szükség egy olyan szigetre, ahol az alkotásé a főszerep. A pályázat legfogósabb része az volt, amikor arról kellett meggyőznöm a döntéshozókat: hűségnyilatkozatok, világnézeti elhatárolódás nélkül is jó színházi szakember vagyok, aki képes szakmai szempontok alapján értékes nemzeti színházat csinálni Miskolcon. A város és a színház összekapcsolása - ez volt a pályázatunk lényege” – fogalmazott Kiss Csaba.
Kiss Csaba, fotó: haon.hu
“A néző minőséget vár, és soha nem ad felmentést a középszerű vagy gyenge színésznek csak azért, mert el kell tartania a családját. A színház nem szociális intézmény. Néhány esetben humanitárius okokból igyekeztünk színházon belüli megoldást találni a családosok számára: akinek jó hangja van, átkerült az énekkarba, másnak asszisztensi, súgói állást keresünk. A politika örvényei, a szociális problémák és a pénzügyi bonyodalmak miatt a színházvezetés némileg a vadvízi evezéshez hasonlít. Kemény menet, de nem reménytelen” – nyilatkozta Kiss Csaba a 168 órának.
“Színházvezetőként igyekezni fogok a teátrumban reálisabb, bizakodóbb gondolkodást képviselni” – jelentette ki a leendő miskolci igazgató.
Sztankay Ádám interjúját a lap nyomtatott számában olvashatják.