Életének 71. évében meghalt Koncz Zsuzsa fotóriporter. A színházi világ elismert fotósa keddre virradóra hunyt el - közölte a családja az MTI-vel.
A Balogh Rudolf-díjjal kitüntetett alkotó haláláig dolgozott.
Koncz Zsuzsa 1941. november 19-én született Budapesten. 1963-tól a lap 1990-es megszűnéséig a Film Színház Muzsikának dolgozott, fényképezett színházi próbákon, filmforgatásokon, portrékat készített a kor jelentős művészeiről.
"Optikájával belelát az emberek lelke legmélyére, fölfedezi bennük a szeretnivalót csakúgy, mint a komikumot, tiszteli az igazi tehetséget és lepöcköli a hazug hiúságot. Fényképein óhatatlanul megjelennek a maga indulatai, érzelmei, sőt fölbukkan a modelljéről való véleménye is. Alighanem ettől válik minden portréja ennyire hitelessé, élővé" - írta róla Gách Marianne újságíró, akivel évtizedekig közösen készítették interjúikat a Film Színház Muzsika című folyóirat számára.
Koncz Zsuzsa 1979-ben rendezte első önálló kiállítását. A kilencvenes években több dokumentarista riportot készített, az évtized közepétől táncfotózással is foglalkozott.
A kilencvenes évektől a Színház című folyóirat munkatársa volt, 1999 óta a lap képszerkesztőjeként dolgozott. Első önálló albuma 2000-ben a Fényképtár sorozatban jelent meg. Munkássága során a Magyar Sajtófotó pályázaton számos munkáját jutalmazták.
Pályafutása alatt több hazai és külföldi díjat nyert, 2008-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki, a Balogh Rudolf-díjat 2001-ben kapott.
Koncz Zsuzsa, a fotót készítette: Bakró Nagy Ferenc / eMasa
Interjúrészlet Koncz Zsuzsával:
– Hogy lett fotós?
− Gimnazista koromban a villamosmegállóban, ahonnan indultam az iskola felé, volt egy kicsike könyves pavilon. Megláttam a kirakatában egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy Riportfényképezés. Írta: Escher Károly. Megvettem – így kezdődött.
− Tehát a fotóba szeretett bele előbb, nem a színházba. Hogy lett színházi fotós?
− Úgy, hogy nem lehettem sportfotós. A Képes Sportnál próbálkoztam, ahol a főszerkesztő azt mondta, képtelenség, hogy egy nő sportfotós legyen, mert mi van, ha be kell mennie a focisták öltözőjébe? (nevet) Semmi: az ember kopog és bemegy. De akkor még nem mertem ezt kimondani; egyébként valószínű, hogy nem ez volt az igazi ok.
Hogy színházi fotós lettem, a véletlenen múlt. A Film Színház Muzsikánál üresedés volt, így jelentkeztem a nemrég kinevezett főszerkesztőnél azzal, hogy szeretnék ott dolgozni. Szabadúszó voltam − ami ma már általánosnak nevezhető, de akkor még ritkaság volt −, és nagyon nehéz volt bekerülni ebbe a szakmába; a főszerkesztő azt válaszolta, hogy próbáljuk meg. Úgyhogy egészen a lap megszűnéséig ott dolgoztam.
− Azóta sem lett sportfotós, pedig – gondolom – megtehette volna.
− Nem tudom, megtehettem volna vagy sem, de nem is próbálkoztam. Akkoriban sokfélét sportoltam, innen jött a gondolat: könnyebb úgy fotózni, ha ismerem a szabályokat, ha tudom, hogy kezdődik és hogy zajlik egy mérkőzés, és így tovább. Azóta nem is akartam sportot fotózni, kitaláltam magamnak mást: színházat fényképeztem, amibe beletartozna a tánc is – de azzal soha nem mertem próbálkozni, mert nem értek hozzá. Nagyjából tíz éve viszont úgy gondoltam, hogy ideje lenne kipróbálni ezt is – és világossá vált számomra, hogy nem elsősorban táncos szakemberre van szükség, inkább jó reflexekre. Rájöttem, hogy elég, ha a nekem fontos látványt fotózom le. A tánc fényképezése tulajdonképpen nem más, mint kulturális sportfotózás.
− Most, hogy már egy évtizede műveli, mit gondol, mi a különbség a tánc és a színház fotózása között?
− Igazság szerint nincs túl sok különbség. Ha fényképezünk – színházat, táncot, sportot vagy bármi egyebet −, kiválasztunk egy pillanatot, rögzítjük, és – ha jól csináljuk –, meg tudjuk mutatni, hogy mit gondolunk az adott dologról. A fotós átszűri a szemén, agyán az eseményt, a mozzanatot; s ezt ki-ki másként fogalmazza meg. A fényképezéssel mindenképp a láthatót örökítjük meg, jól vagy rosszul: ez a fotós szemétől és agyától, gondolkodásmódjától függ. Rendkívül hasznos a társművészetek – festészet, szobrászat, grafika vagy akár a mozgókép − ismerete: megtanít komponálni.
Szerző: Kovács Bálint
Színház.hu, eMasa.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.