A Csokonai Színház a 2011/2012-es évadban A halott város című operakuriózum mellett a világ egyik legnépszerűbb operájával, Puccini Bohéméletével kedveskedik közönségének. Az opera egyik dirigense Somogyi-Tóth Dániel, a Kodály Filharmónia Debrecen vezetője, aki a Bohémélettel mutatkozik be a Csokonai Színház zeneigazgatójaként.
Az elmúlt években a legnépszerűbb operaszerző Debrecenben Puccini volt: a Tosca és a Turandot után következik a Bohémélet. A világ összes operái közt is a Puccini operái vezetik a leggyakrabban játszottak listáját: a Pillangókisasszony áll az első, a Bohémélet a második helyen.
Nyári Zoltán Rodolfot alakítja - a darabról mesél:
– Ez a Puccini-opera gyakorlatilag Csehov. Nemigen van olyan opera, amelyet Sztanyiszlavszkij-módszer alapján, mikro-realista módon lehetne játszani, kivéve talán épp a Bohéméletet. Akár Csehov is írhatta volna. Puccini harcolt is azért, hogy színész-énekesek énekeljék a darabjait. Ez különösen érdekes mű, mert rettenetesen sűrű érzelmi váltások vannak a zenében megírva, nagyon nehéz dolga van a karmesternek. Az énekesnek pedig meg kell fejteni, hogyan lehet színészi játékkal ezeknek megfelelni - mondja Nyári Zoltán.
– Miközben ez a gyönyörű zene szól, nem szabad „nagyokat" érezni, konkrét szándékokat kell játszanunk, amiket persze a zenéből kell, hogy kiolvassunk... Tehát adott a mértéktartó realizmus, és a kifejező, érzelmes aláfestő zene. E kettő között feszülő távolságból születik meg a költészet. Az opera elején például Marcello kérdezi Rodolfótól: mit csinálsz, és ő azt válaszolja: nézem, ahogy füstöl az összes kémény, a miénk meg nem füstöl. Puccini azt írja oda, hogy „ábrándozva mondja".
– Mitől bohém az élet? Mitől bohémek ezek a fiúk? Ez a lázadó korszakuk, olyanok, mint a hippik, valamennyinek polgári felmenői vannak, de ők kiszakadnak a családból. Ennek fényében a darab arról szól, hogy Rodolfo és barátai Mimi halála által hogyan válnak felnőtté.
A teljes interjú a Csokonai Színház honlapján olvasható.
Nadine Duffaut rendező a Bohéméletről
– A Bohémélet számomra a felnőtté válás története. Itt vannak ezek a fiatalok, akik élik a maguk felelőtlen, bohém életét, de egy tragédia miatt végül fel kell, hogy ébredjenek. Megtapasztalják, hogy felelősséget kell vállalniuk a másik emberért. Rodolfo Mimi elvesztése által válik érett, felnőtt férfivá.
– Mindez természetesen nemcsak a szövegkönyvből olvasható ki, hanem gyönyörűen kifejezésre jut Puccini zenéjében is. Soha nincs vége a partitúrának, sőt egy partitúra tanulmányozásának sincs vége soha.
– Mimit rendszerint szűzies kislánynak ábrázolják, holott ez sem a zenében, sem a szövegben nem így van benne. Mimi azt mondja, hogy őt valójában Luciának hívják. Miért vesz fel tehát álnevet? Azért, amiért Musette is, mivel mindketten grisette-ek (könnyű lányok). Ezt bizonyítja az is, hogy nem habozik szeretőt váltani, és elmenni a vikomttal. Eleinte nincs tisztában betegsége súlyosságával, a harmadik felvonásban ébred csak rá, amikor Rodolfo lemond róla, hogy jobb élethelyzetet teremtsen számára a gyógyuláshoz.
– 1871-re, a Kommün idejére tettem az eseményeket, mert ez lehetővé teszi, hogy kicsit a forradalmi légkört behozzuk a diákokkal. Szeretem ezt a korszakot, gyönyörűek a korabeli öltözékek. És az itteni varroda csodálatosan dolgozik! Fekete-fehér, barna lesznek a domináns színek a látványvilágban. Az egyetlen élénk szín Musette jelmeze, mert ő az élet maga. Mellesleg ebben a korszakban nem használtak sok színt az öltözékekben. Ráadásul a zene már önmagában annyira színes, hogy nem érdemes még a jelmezeket is színezni.
– A mi Bohéméletünk Párizsban játszódik, de éppúgy történhetne Budapesten vagy Debrecenben. Egyedül a diákok nyomorúságos életének legendája és a Kommün történelmi pillanata az, ami miatt Párizs mint helyszín fontos lehet.
– Amikor elemzel egy darabot, az élettapasztalatoddal teszed. Nem tudsz elszakadni az életedtől, a kortól, amelyben élsz, és úgy gondolom, ebben a gyermeteg társadalomban a felnőtté válás problematikája nagyon lényeges.”
Giacomo Puccini: Bohémélet
Opera négy felvonásban, két részben
A szövegét írta: Luigi Illica és Giuseppe Giacosa
Rendező: Nadine Duffaut * Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel, Kesselyák Gergely
Mimi Szalai Ágnes, Kriszta Kinga
Musetta Bobanj Rebeka, Rőser Orsolya
Rodolfo, költő Nyári Zoltán, Balczó Péter
Marcello, festő Florin Estefan, Molnár Levente
Schaunard, muzsikus Cseh Antal, Molnár Zsolt
Colline, filozófus Palerdi András, Kiss András
Benoît, háziúr Böjte Sándor
Alcindoro Ürmössy Imre
Parpignol Vincze János
Vámtiszt Donkó Imre
Őrmester Udvarhelyi Péter
Közreműködik a Kodály Filharmonikusok és a Csokonai Színház Énekkara * Bányai Júlia Általános Iskola gyermekkara – karvezető: Nemes József * Megbízott karigazgató: Gyülvészi Péter * Korrepetitorok: Szentai Cecília, Kunsági István, Nagy Máté * Rendezőasszisztens: Bakai Barbara * Ügyelő: Szabó Krisztián * Súgó: Dihen Viktória
A rendező munkatársa: Horváth Patrícia * Díszlettervező: Emmanuelle Favre * Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
rendező: Nadine Duffaut | premier: 2012. április 20. | Csokonai Színház - nagyszínpad
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.