Kulisszajárás és színház az "Iskola másképp" programban

„Kulisszajárás” azaz színházi séta is gazdagította egyes tanintézmények esetében az "Iskola másképp" programot, melyre 2012. április 2. és 9. között került sor. Az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére indított programsorozat az iskolai tevékenységen kívüli rendezvények hete volt, amikoris intézményes kötelékben ugyan, de a tanórák helyett különböző szórakoztató, művelődési, turisztikai és sport-tevékenységeken vehettek részt a tanulók.

Az egyhetes országos programba az ország minden közoktatási intézménye bekapcsolódott. Az akció célja volt továbbá a diákok mozgósítása is, valamint a nonformális tanulást előtérbe helyező tevékenységeken való részvétel támogatása.

Ehhez a programhoz csatlakozott partnerként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, délelőtti előadásokat és belső színházlátogató sétát, azaz „kulisszajárást” kínálva a tanintézményeknek. Így az „Iskola másképp” hetében a Traian Săvulescu Iskolaközpont, az Avram Iancu Ipari Iskolaközpont és a Constantin Brâncuşi Építészeti Iskolaközpont tanulói a N-am bani, nu plătesc és a Carmina Burana előadásokat tekintették meg, szervezett keretben.

Ugyanebben az időszakban a George Coşbuc Gimnázium IV.B osztálya, az Alexandru Ioan Cuza Gimnázium, a Királyfalvi Általános Iskola, a Nyárádkarácsonyfalvi Általános Iskola, a Jobbágyfalvi Általános Iskola, az Avram Iancu Ipari Iskolaközpont tanulóinak csoportjai, a Marosvásárhelyi Református Kollégium IX-XI. osztályai, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum IX D és H osztálya, a Constantin Brâncuşi Építészeti Iskolaközpont a dési testvériskolájával együtt, azaz mintegy 450 tanuló – kísérő tanárokkal, tanítókkal, nevelőkkel – járta be a színház belső tereit.

A kulisszajáráson a csapatokat a színház munkatársai: B.Fülöp Erzsébet és Benő Kinga színésznők, Kiss Éva Evelyn PR-titkár és Bodó Emő titkárnő kalauzolták váltakozva, néha épp egyidőben. Amikor elfoglaltságai lehetővé tették, Gáspárik Attila vezérigazgató is csatlakozott az „idegenvezetéshez”, feltárva az intézmény rejtett zugait, titkos belső kuckóit, ahol „megszületnek a csodák”. A nebulók nagy érdeklődéssel vették szemügyre az előcsarnok műépítészetileg és képzőművészetileg jelentős díszítőelemeit, a nézőtér elegáns belső tér-kiképzését, a kisterem „fekete doboz” jellegét, az öltözők felszereltségét, a színpad mögötti különleges világot, a tulajdonképpeni kulisszákat. A női- és férfi-jelmeztárban közelről meg lehetett nézni, megtapintani a színpadi öltözeteket, sőt, a vállalkozóbbak magukra is ölthettek egy-egy jelmezt, kalapot, vértezetet. A fodrásztárban igen mulatságos pillanatokat szerzett a különböző színű parókák próbálgatása, a színpadi maszkolással való kísérletezgetés. A fényvezérlő tárban, szokványosabb nevén a világosító fülkében, a legmerészebb igényeknek is megfelelő műszaki felszereltség nyűgözte le a látogatókat, míg a hangosító tárban az alkalmi kiállításon felsorakoztatott egykori hangrögzítő eszközök és a legkorszerűbb akusztikai berendezések kötötték le az érdeklődők figyelmét.

„Iskola másképp - Színház eképp” – fogalmazhatnók meg frappánsan a kulisszajárások összegzését. A színház folyosóin, napokon át fel-felhangzó gyermekzsivajból, a ragyogva érdeklődő tekintetekből, a derűs hangulatban megfogalmazott kérdésekből arra a következtetésre juthatunk, hogy érdemes a színházat ilyen módon is megmutatni-bemutatni, annak reményében, hogy akik ismernek már „belső titkokat”, kíváncsiak lesznek a színház „külsőleg látható arcára”, azaz előadásaira is.

 K.É.E.