Nemrég mutatták be a Radnóti Színházban Georges Feydeau Bolha a fülbe című bohózatát. Ennek kapcsán mesélt Petrik Andrea színésznő a HVG-nek.
A darab kapcsán Andrea elmondta, majdnem az egész Radnótis társulat színre lép benne, és nagyon élvezik a játékot. Bár Mohácsi János rendezővel még soha nem dolgoztak eddig, mindenki nagyon várta őt, és nem csalódtak. “Semmi görcsöltetés, semmi stressz – ez nagyon ritka. Lehetett hülyeségeket csinálni szégyenérzet nélkül, kipróbálni száz rosszat, míg megszületett a jó. Nagyon felszabadító volt. Úgy állt össze, hogy észre se vettük. Jó visszajelzések jöttek a nézőktől, pedig egy három felvonásos darab. Ehhez képest állítólag rövidnek tűnik, ami nagy bók. Másnak más a munkamódszere, a színésznek meg az a dolga, hogy megcsinálja, amit kérnek tőle. Mohácsi sok mindent ránk bízott: inkább azt mondta meg, mit ne. Sok rendezőnek azonban kész kép él a fejében, olyankor egy zenemű eljátszásához hasonlít a munka. Nem lehet kihagyni egy hangjegyet sem, és mégis a magadévá válik, mert megtalálod benne a szabadságot. De egyik módszer sem jobb, mint a másik, csak más” – árulta el Andrea.
“Egy bohózat maga a kotta. Minden a ritmuson múlik. Bár Mohácsi arról ismert, hogy átírja a darabjait, a jellege nem változott. Bohózatot nagyon nehéz csinálni, ugyanis az a titka, hogy mindenki véresen komoly benne. Ha elviccelik, ha kikacsintanak belőle, borul az egész. És Feydeau nem csak azért fantasztikus, mert a ritmusjátéka tökéletes, hanem mert nem ír rossz szerepet. Minden színész tudja, hogy darabonként van 2-3 hálátlan szerep, amit valakinek el kell játszania. Feydeau-nál ez nem létezik. Végtelenül színészbarát szerző” – fogalmazott a színésznő, akit arról is kérdeztek, hogy többször lépett meztelenül színpadra, például harmadévesen, a Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című darabban.
“Ma már nagyon meg kéne győzni egy rendezőnek, hogy meztelen legyek, mert szerintem ez nem ad semmit hozzá az élményhez. A meztelenség mindig egy kicsit civil marad a színpadon – nem úgy, mint például egy táncelőadásban. Pucér nő, gyerek, kutya: ezek sose tudnak beépülni egy darabba igazán” – fejtette ki Petrik Andrea.
A Radnóti Színház színésze úgy látja, felcserélődnek a szerepek: a férfiak nők lettek, a nők férfiak. “Ez mindenre kihat. Nem csak a színházra. Amennyire a világban így van, annyira a színházban is. Ha belefér a szerepembe, szívesen megjelenítem színpadon is” – nyilatkozta a HVG-nek.
Arról is beszélt, hogy nagyon fontos, hogy képben legyen a színész, és tudja, mi zajlik a színházi életben körülötte. “Ez egy szakma, egy hivatás, és élet-halálra érdemes csak csinálni. Nincs értelme, ha nem fektetsz bele mindent. Én is el tudok persze lustulni, de ezt meg kell oldani magadban. Vissza kell idézni a szívdobbanást, amit a színházba lépve éreztél gyerekként – amikor először elkezdtél álmodozni, hogy egyszer te is ezt fogod csinálni” – fogalmazott Petrik Andrea.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.