A közelmúltban kapta meg Köles Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művésze a Jászai Mari-díjat. A színésszel az elismerés kapcsán eddigi pályájáról és jövőjéről is beszélgetett a pécsma.hu.
A kétfejű fenevadban
“Osztom egyik kedves barátom gondolatait, miszerint más az, amikor valaki hatalmas stadionban focizik tízezrek előtt, s más az, amikor valaki egy alsóbb osztályban rúgja hasonló kiválóan, bár kevesebb figyelem mellett a bőrt. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy pesti neves teátrumban játszók munkája általában nagyobb nyilvánosságot kap, mint a vidéki színészeké. Éppen ezért egyfajta elégtételként tekintek a fővároson kívül játszóknak odaítélt díjakra. Azt mutatják meg ugyanis, hogy figyelnek ránk. Munkánk annak ellenére értékes a döntnökök szerint, hogy nem vagyunk állandó reflektorfényben. Ez mindenképpen jó dolog” – fogalmazott a lapnak Köles Ferenc, aki büszke arra, hogy pécsi.
“Nagyon érdekes, hogy szüleim nem feltétlenül szerették volna, ha a művészi pálya felé orientálódnék tisztes szakma nélkül. Ezért, ha nem is elnyomtam magamban ezeket az ambíciókat, de igyekeztem olyan szakmát keresni, amely kevésbé van kitéve a bizonytalanságoknak. Pécsett azonban, amikor egy „szerencsés véletlen” folytán bekerültem az egyetemi színházba, valósággal beszippantott a szakma. (…) A korábbi pécsi direktor, Balikó Tamás, egy egyetemi színjátszó fesztivál zsűrielnökeként figyelt fel rám. Szerződést ajánlott. Természetesen elfogadtam. Itt dőlt el végérvényesen a sorsom” – mesélte a színész, akit arról is kérdeztek, tarthat-e a közönség attól, hogy egyszer a fővárosba szerződik.
A jó pálinka itassa magát című darabban
“Ha dolgozik is bennem olykor az elvágyódás, mindig arra jutok, hogy én egy egyszerű vidéki srác vagyok, ez az a közeg, amelyben jól érzem magam. Budapest legyalulna, betörne, megölne. Ezzel együtt persze jólesik, ha hívnak vendégszerepelni máshová, hiszen ilyenkor mindig frissül, tapasztal, tanul az ember, de ezt a fajta „vidáman vidéken” életérzést szívem szerint soha nem cserélném fel egy „életfogytig tartó” fővárosi munkára” – nyilatkozta Köles Ferenc.
Forrás: Pécsi Nemzeti Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.