Ragályi Elemér, világszerte ismert operatőrünk az Origonak adonn nagyinterjújában mesélt pályájáról és a színészekhez fűződő viszonyáról. Lapszemle.
“Kétfajta alkotó van. Az egyik azt állítja, hogy nem olvas kritikát, a másikat pedig halálosan érdekli. Engem halálosan érdekel. És sokkal inkább érdekelnek a negatív kritikák, mint a szirénhangok, amelyek dicsérnek. Azt gyorsan félreteszem, és megpróbálom elemezni azoknak a véleményét, akik rosszat mondtak. Mindig van igazság ezekben. Legyen bármilyen kegyetlen vagy bántó, mindig megpróbálom kihámozni belőle az igazságot” – fogalmazott Ragályi Elemér, az Origo-nak.
Ragályi Elemér, fotó: Hirling Bálint
Az operatőr színészekhez fűződő tapasztalatairól is beszélt. Többek között arról kérdezték legutóbbi filmje, a Szabó István rendezte Ajtó kapcsán, hogy Martina Gedeck tényleg olyan jó nő-e, vagy Ő tette azzá. “Ebben elég nagy küzdelem volt. A technikai részletekbe nem mennék bele, de azt hiszem, volt benne részem, ha Martina így jött le a vászonról. Sok munka volt benne. De nekem ebben már nagy gyakorlatom van. Ne felejtse el, hogy tizenöt évet töltöttem az amerikai filmgyártásban, ahol iszonyatosan fontos, hogy a színész elégedett legyen az operatőrrel. Mert ha egy színész vagy színésznő úgy érzi, hogy az operatőr nem úgy fényképezi, ahogy szerinte kellene, akkor páros lábbal rúgják ki. És nekem sosem került nagy nehézségbe, hogy teljesítsem ezt az elvárást” – árulta el Ragályi Elemér, aki szerint az a figyelem, amit a színészeknek szentel, nem feltétlenül arról szól, hogy valakit szebbé varázsoljon önmagánál, hanem, hogy olyanná tegye, amilyenné a karakter megköveteli.
A kérdésre, kell-e az operatőrnek külön kapcsolatot teremtenie a színészekkel úgy felelt: ez operatőri stratégia kérdése. “Én a magam részéről mindig leülök nővel és férfival egyaránt, tudniillik a férfiak legalább annyira hiúk, és adnak arra, hogy úgy nézzenek ki a vásznon, ahogy a közönség elvárja tőlük. A legjobb alkalom erre a technikai próba, amelyen kikérdezem őket arról, amit csak ők tudnak a külsejükről. Ezek olyan intimitások, mintha egy pszichiáterrel konzultálnának. Mindenki a saját arcának és a saját testének a legjobb ismerője” – mondta Ragályi Elemér, aki úgy látja a sztárok többnyire hallatlanul profik.
Martina Gedeck az Ajtóban
“A magyar filmben nagyon sok rosszhoz hozzászoktam a pályám kezdetén, főleg, ami a fegyelmet illeti. A színészek gyakran nem tanulták meg a szöveget, nem akartak szembe kerülni a kamerával, mert az leleplezi a bizonytalanságukat, nem voltak ott pontosan a forgatáson, horribile dictu még be is voltak rúgva. Sok minden előfordult régen, az ősidőkben. Ezek után felüdülés volt az a fegyelem, amely az egész professzionális filmipart jellemzi. Én kötelességtudó ember vagyok, nem megyek úgy ki a forgatásra, hogy ne legyen pontos tervem arról, mit és hogyan fogok csinálni. Nem azért, hogy azt mindenáron betartsam! Csak hogy legyen egy biztos alap, amelyhez hozzá lehet nyúlni. Mindig zavart az a lezserség vagy az improvizáció mögé bújás, amely valójában csak felkészületlenséget takar. Lehet improvizálni, de csak akkor, ha van egy terv is, amelyhez képest kipróbálunk valami mást, de amelyhez visszatérhetünk, ha nem megy” – nyilatkozta Ragályi Elemér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.