Toxikoma - Szabó Győző könyvet írt

Szabó Győző most megjelenő könyvében tíz évig tartó drogfüggőségéről vall. Írásáról úgy tartja, irodalom, annak ellenére, hogy minden szava megtörtént vele.  

Szabó Győző így mesélt arról, miért írt könyvet:

Arról miért pont most érezte elérkezettnek az időt, hogy a nyilvánosság előtt is valljon múltjáról Szabó Győző elmondta egy idő után el kell engedni bizonyos dolgokat. “Úgy érzem, most mértem a végső csapást arra a világra, arra a "bohókás, bolondos" tíz évre. Nem diktáltam, magam állítottam össze a jegyzeteket, magam gépeltem be az egész történetet, és ahogy kijött belőlem, úgy érzem, magam is végleg megtisztultam” – fogalmazott a színész, aki azt is elmondta, a Valami Amerika című film után változott meg gyökeresen az élete. Úgy gondolja nagyon sokat köszönhet a Katona József Színháznak, ahol korábban játszott, mert más színházból kirúgták volna.

“Őszintén szólva fogalmam sincs, mi lesz ebből. De úgy érzem, a legtöbben szeretnek, az ország egyik legfoglalkoztatottabb színésze vagyok, talán mondhatom, hogy a karrierem csúcsán járok, s hogy ezzel a tisztázással nem sérülhet a személyem. (…) Ha csak pár ember dönt úgy a könyvem miatt, hogy inkább legyőzi a kíváncsiságát, vagy épp még időben leteszi a szert, akkor megérte kiszolgáltatnom magam” – tette hozzá Szabó Győző.

Így ajánlja a könyvet

Dr. Csernus Imre: "Te, Győző, nagyon hálás vagyok neked! Azért is, hogy ott voltam veled az osztályon, meg azért is, hogy most ezt a pár sort én írhatom a könyvedben. Ja, meg az életnek!" 

Grecsó Krisztián: "A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." 

Hajós András: "Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó."

Részlet a könyvből:

"Nem éreztem, hogy figyelnek. Hogy beszélnek rólam. Hogy lebuktam. Még akkor sem, amikor a színház büféjében a kelkáposzta főzeléket eszegettem. Iszonyatosan be voltam állva. Olyan lehettem, mint egy lajhár. Vagy még rosszabb. A napon megerjedt gyümölcsök levétől belassult lajhár. Vagy még rosszabb. Egy drogos lajhár. A tányér fölött sztondulva tépegettem a kenyeret. Bele a főzelékbe. Láttam már, mikor valaki ilyet csinált. Minimum ötven évvel idősebb, mint én. És most Győző, a betépett nyugdíjas lajhár ül a büfében és eszeget. Két falat között persze tartom tempót. Percekig pihenek. Végül is nem sietek. Lassan elfalatozgatok, és közben utazom valahová. Legbelül. Aztán újra valami kis főzelék. Fincsi. Rágörnyedve a tányérra, néha résnyire kinyitom a szemem. Nem vagyok egyedül. Nahát, észre se vettem, hogy van még valaki rajtam kívül a helyiségben! Ráadásul engem néz. Szánakozva néz. Nem mond semmit, csak figyel. Ő is tudja. Ha eddig nem tudta, most már biztosan."

Forrás: Libri.hu, Színház.hu, blikk.hu