Halmi Gábor, aki több mint ötven éve áll a színpadon, azon művészek közé tartozik akit mindenki ismer. A pesti éjszaka ismert alakja a Vasárnapi Hírekben mesélt a kabaréról, és a hakniról.
“Ott álltam egy érettségivel és egy könnyűipari technikusi oklevéllel – vagyis ruhás és cipész is vagyok egy személyben –, no meg a vággyal, hogy konferanszié legyek. Erre bepofoztak az orvosira. Nem is volt ott semmi baj úgy két hónapig, amikor is behoztak a boncterembe egy lábszárat, amin valahogy nem volt rajta a tulajdonosa. Én mindenesetre elájultam, s mire másnap felébredtem, már a közgazdasági egyetem hallgatója voltam… Na az aztán valóban konferansziéknak való! Mert a világon semmi hasznosat nem tanultunk, de arról viszont tiszta erőből kellett beszélnünk” – mesélte a Vasárnapi Híreknek Halmi Gábor, akit sokan haknikirálynak becéztek.
“No, kérem, a hakni az, amikor a színész, színházon kívül kap valami elfoglaltságot. Ám haknizni nem mindenki mehet, hanem csak az, aki díszlet, jelmez, valamint nagyzenekari kíséret nélkül is telt házat csinál az ország legkisebb szegletében is. Az például elég rendben volt, amikor Latabár Kálmánnal a debreceni vasúti restiben(!), reggel hatra(!) mentünk hakniba, vagyis adtunk szórakoztató esztrádműsort a munkába siető munkás elvtársaknak…” – mesélte a konferanszié, aki szerint az esztrád olyan, mint a francia saláta, a kabaré alapja pedig -Salamon Béla után szabadon- az, hogy nagyon szép nők és nagyon csúnya férfiak játszanak benne, kellenek továbbá zenészek, táncosok, énekesek, humoristák, művészek, bűvészek, no és persze egy zseniális konferanszié.
forrás: vasarnapihirek.hu
Arról is beszélt, hogy volt idő, hogy tíz évig mosogatólány volt beírva a személyijébe. “Kellett valami állás egy OTP-kölcsönhöz, mire a Somogyi Jenő felvett mosogatólánynak, de akkor is ezt csináltam. Azóta kinőttem ugyan a mosogatólányságból, de nem hagytam el a szakmát, viszem tovább a lángot, ugyan most már kicsit lassabban. Ám ha megszorul, és hirtelen szüksége lenne 12 táncosnőre, vagy egy regiment nyalka huszárra, esetleg cilinderre, strucctollra, ne tétovázzon, jöjjön nyugodtan a Halmi-féle Revü Artba. Mert a revü biztosan nem árt” – fogalmazott Halmi Gábor, aki egy ízben még Aczél elvtársnak is elmagyarázta, hogy ne az Oidipusz királlyal kezdjék, hanem a kabaréval, az esztráddal, s majd öt év múlva vigyék a népeket a Nemzetibe, így két hónap múlva letartóztattak százezres sikkasztás vádjával, ahol elődje a Kiskabos volt.
A régi időket idézve elmondta rengeteg műsorra, revüre volt igény. "A revü egy kicsit olyan, mint az esztrád, csak sokkal jobban csillog, több reflektor meg flitter kell hozzá, valamint neccharisnya Bécsből – amely neccharisnyát Medveczky Ilonka útmutatása szerint csakis a hűtőszekrényben szabad tárolni –, valamint tollak Bangkokból. Ha viszont egy kicsit cigányosra vesszük a figurát, akkor Törökor szágból, a bazárokból hozzuk az aranyszínű rezet, kilószám… És akkor kell a revübe még egy csomó csinos lány, akik nemcsak szépek, hanem egyszerre emelgetik a lábukat is… Egy pillanat, azt hiszem, az előbb nem mondtam igazat. Nem a hakni, hanem a revü volt igazából az életem…" - fejtette ki Halmi Gábor.
Az interjút Szűcs Gábor készítette Halmi Gáborral, a vasarnapihirek.hu oldalán teljes terjedelmében elolvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.