Visszaköltöznek a színészek a New York falai közé, mivel újra elindítja programsorozatait az egykor a kultúra fellegváraként működő neves kávéház. Így a művészetkedvelő közönség ismét rendszeresen találkozhat kedvenc színészeivel.
A Színészpáholyról
A budapesti patinás kávépalota asztalainál egykor gazdag üzletemberek és bohém művészek is remekül megfértek, kik a maguk területe szerint csoportosultak külön páholyokba. Ott beszéltek először készülő darabokról, olykor még szerződések is köttettek a patinás falak között.
Most – a Boldog békeidők szellemében - újra színházszerető közönség ülheti körbe a „nyewyorkos” asztalokat, hogy havonta, egy-egy vasárnap délután kedvelt színészeivel közösen gondolkodva fejtsen meg műhelytitkokat.
A New York Kávéház, Színészpáholyával lehetőséget ad a színészekkel való találkozásra, akiket szinte mindannyian ismerünk és szeretünk, de máshol aligha van mód a velük való közös beszélgetésre.
forrás: newyorkcafe.hu
A Színészpáholy házigazdája Csomós Éva, aki április 29-én elsőként Bodrogi Gyulát, a Nemzet Színészét, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt köszönti a vendégek előtt. Azt ígéri, izgalmas témák: allűr és alázat, primadonnák és bonvivánok, legendás barátságok és rivalizálások is terítéken lesznek.
Az április 29-én, 15 órakor kezdődő programra a belépőjegy 2500 Ft-os áron a helyszínen váltható, ami a műsorra vonatkozó részvételen túl egy kávé és egy sütemény árát is tartalmazza.
Pár sor Bodrogi Gyulától:
Színészetről: A színpadon olyan dolgokat tudok megcsinálni, amikhez a civil életben hozzá sem kezdenék. Darvas Iván jegyezte meg egyszer: ha fájt a feje, alig várta, hogy felmenjen a színpadra, mert ott egyből elmúlt minden baja. Azért is jó a színészet, mert az ember mindig másfajta szerepeket játszik, így a szakma miatt nincs ideje beleöregedni az életbe.
Színpadról: Én a színpadon úgy teszek, mintha a partnerrel beszélgetnék, de lényegében a nézőkkel beszélgetek. Mikor a barnára festett Bessenyei azt mondta az Othellóban, „vért, Jago, vért", megállt a levegő, mintha jégcsapok lógtak volna a nézőtéren - miközben mindenki tudta, hogy nem fogja leszúrni Szörényit. A néző elhiszi, amit lát, és ő is játszik.
Színházról: Nem véletlen, hogy a penicillint nem mi találtuk fel. Nincs olyan színházi előadás, melynek végén a sánta a botját eldobva megy haza. Három órára tudunk felemelni. De akkor akár olyan erővel, hogy még szeretnek is minket, igazi érzelemmel. A folytatást itt olvashatja.
Csomós Éváról:
Első újságcikke 13 éves korában jelent meg egy vidéki városi hetilapban, azóta rendszeresen publikál a legkülönfélébb felületeken, s a legváltozatosabb témákban. Diákújságíróként kezdte a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületében (DUE), a szakmai alapokat az ottani nyári táborokban sajátította el. Hamarosan ő is szakmai hétvégi szemináriumokat szervezett, táborok csoportvezetője volt, s 1997-1999 között az egyesület intézőbizottsági tagjaként működött. Már középiskolásként heti rendszerességgel jelentkező órás állandó magazinműsort vezetett a helyi rádióban. 1996-ban Budapestre költözött, 1997-2003 keresztül a Magyar Rádió külsős riportereként dolgozott, önálló portréműsorokat készített. 2002-2006 között az Oktatási Minisztérium háttérintézményeként működő Sulinet Programiroda munkatársa volt, különösen a honlap tartalmi fejlesztésével foglalkozott. Dolgozott a Kelet Kapuja magazin rovatszerkesztőjeként, a Kultusz magazin szerkesztőjeként, szerzője volt a B.O.S.S. Magazinnak, művészinterjúit számos szakmai lap adja közre. Szerkesztője a Szeretlek Magyarország! portálnak, valamint a Fluidum - autotelikus tevékenységű lap-nak is, aminek 2012. februárja óta főszerkesztője. Fő területe a portrékészítés, de tudósításokat, jegyzeteket, kritikákat és recenziókat is készít.
Forrás: Színház.hu, Wikipédia