Vakság - A Kolibriben a Nézőművészeti Kft.

Vakság címmel tűz műsorra a Nézőművészeti Kft.-vel közös osztályterem-színházi előadást a Kolibri Színház Scherer Péter rendezésében; a 14 éves kortól ajánlott előadást a Kolibri Pincében pénteken mutatják be.

„Azt a szót, hogy vak, messzemenően nem tudom kimondani. De ha a "vak"-ot annak értelmezed, ami, annak, hogy nem lát, ennyi, ha e mögött nincs több, akkor nyugodtan lehetne használni. Azért van baj a „vak" szó használatával, mert valami még társul mellé. Egy kisebbrendűségi, egy alacsonyabbrendűségi érzés, esetleg sajnálat. Egyszóval olyanokat hoz magával a szó, amiket nem tartalmaz. Ez a baj. A vakság az egy állapot. Az az állapot, amikor a két szemünkkel nem látunk. Nem az, hogy lelki fogyatékos, vagy értelmi fogyatékos, vagy lelki vak.
Persze a látók sem kapják meg azt a segítséget, hogy tudják, mit jelent az, hogy valaki vak. Ahhoz, hogy egy vakkal valóban bánni tudjanak, vagy egyáltalán érintkezni vele, ahogyan az normális, ahhoz valamit meg kellene tanulniuk..."

Az előadás szövegkönyve gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói, valamint az alkotók írásai alapján készült.

Alkotók: Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Gyulay Eszter

Látszani

„Ez a fajta színház tulajdonképpen a mesemondás egy újfajta, modernizált változata - mondja Scherer Péter, az előadás rendezője. - Sok humorból, interakcióból, improvizációból, játékból épül fel és áll össze a mesélő története."

A Nézőművészeti Kft. első, A gyáva című előadásában, mely tavaly elnyerte a VI. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját, egy drogos fiú históriájával ismerkedhetnek meg a kamasz nézők. A Vakság hasonlóképp készült: az alkotók a szövegkönyvet látássérültek beszámolóiból, szövegeikből írták szakemberek segítségével, majd fésülték össze Sárosdi Lilla saját történeteivel. Tapasztalataik szerint a fiktív részek vegyítése valóságos elemekkel zavarba ejtő és váratlan - olyan személyessé és hitelessé teszi az előadás hangvételét, amellyel a középiskolások valóban megszólíthatók.

„Mindig érdekeltek azok a társadalmi csoportok, amelyek tagjai hátrányos helyzetükből adódóan nagyon nehezen tudnak érvényesülni - magyarázza Gyulay Eszter dramaturg, az előadás ötletadója. - Szociális munkás lennék, ha nem a színház irányába indultam volna el. Talán ezért foglalkoztat, hogyan tud segíteni nekik a színház az érdekérvényesítésben. Ez az előadás olyan témáról szól, amiről nem igazán illik vagy kényelmetlen beszélni. A kérdések felvetésével beszélgetést generál, ami kapcsolatot nyithat a nézők és a fogyatékkal élők között. Így csökkentheti a társadalmi közönyt, mely a sérültekkel szemben nyilvánul meg."

Az előadásról

Az előadás egy, a látását fokozatosan elvesztő fiatal nő történetén keresztül beszél a vakságról, bemutatva a betegség különböző stációit kísérő lelki hullámvasutat. Gyulay szerint nemcsak a színházi eszközök használata miatt fontos, hogy a szerepet profi, látó színész játssza. Azért is döntöttek így, mert a nézők számára átélhetőbb, hogy velük is megtörténhet mindez, ha az előadó „közülük való", nem pedig egy olyan ember, aki „más", mint ők.

A műfajról

A Kolibriben játszott osztályterem-színházi előadások műfaja Németországból ered. A körülbelül egy tanóra hosszúságú, egy-két szereplős darabok osztálytermi bemutatásra, annak speciális körülményeit figyelembe véve készülnek. A színészek számára különleges kihívás iskolában játszani, a történetek hatása a tanulók mindennapi környezetében felerősödik. A műfajhoz tartozik, hogy az előadások után lehetőség nyílik a téma megvitatására. A szakemberek vezetésével tartott foglalkozáson a kamaszok az előadás hatására sokszor olyan kényes kérdésekről, tabukról is képesek beszélni, amelyekről addig nem mertek. A véleménycsere elősegíti, hogy felülvizsgálják előítéleteiket az adott témában.

Bocs, rossz az arcmemóriám

„Sok szempontból különleges nekem ez a darab - mondja Sárosdi Lilla. - Ez az első olyan előadás, amiben egyedül szerepelek. Kihívás majdnem egy óráig fenntartani a figyelmet, ugyanakkor nagy játéklehetőség. Fontos volt, hogy lényegében hármunk anyaggyűjtése, tapasztalata, munkája a produkció. Önismeret szempontjából izgalmas feladat volt a fiktív és valóságos történetekből összerakni a személyiséget, aminek egy része én vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, mennyit tudok hozzátenni ahhoz, hogy egy jó előadás szülessen mindebből."

A színésznő azt mondja, a nevetés és a nevettetés a lételeme, Schererben pedig segítő partnerre talált a humoros részek kidolgozásában. Sokat jelentett neki, hogy a próbaelőadáson a vak nézők is végig mulattak, és reflektáltak sok mindenre, a végén pedig arról beszéltek, a darab nagyon jól visszaadja az érzéseiket, gondolataikat. Úgy véli, a produkció szinte magától értetődő természetességgel, erőszakoltság nélkül állt össze. Nagyon jó hangulatú, felszabadító emlékként őrzi a próbafolyamatot.

Scherer Péter szavaival

A Kolibri az első osztályterem-színházi előadást 2008-ban mutatta be Scherer Péter szereplésével. A Klamm háborúja nemcsak az Egri Nemzetközi Monodráma Fesztivál, és a Kaposvári Biennálé fődíjait nyerte el, Szerbiából, Lengyelországból, Litvániából is díjakkal tért haza. A ma is repertoáron lévő előadás sikerének nagy szerepe van az osztályterem-színház magyarországi meghonosodásában. Scherer pedig mára rendezőként is több előadást jegyez a műfajban.

„Olyan témákat keresünk, amik túlmutatnak a látottakon - foglalja össze a rendező, megemlítve, hogy az előadás kapcsán csodálatra méltó emberekkel ismerkedtek meg az Ability Parkban és a Vakok Szövetségében, akik rengeteget segítettek a munkában. - A Vakság sem egyszerűen egy vak lány története, hanem olyan kérdés, ami mentén nagyon sok mindenről lehet beszélgetni egy jó foglalkozáson: toleranciáról, empátiáról, a másság elfogadásáról... Ezek bizonyára kevésbé érdeklik a tinédzsereket, mint a drogról szóló előadás. Épp ezért fontos, hogy Lillával egy ütős, gondolatébresztő játékká állt össze a darab, ami a színház zsigeri erejével hat. És ugyanúgy elvarázsolja és letaglózza majd a nézőit, mint ahogy engem - életem talán legboldogabb próbafolyamatán. "