Rövidhullám - 8 alkotó beleugrik az ismeretlenbe

A Parallel Alapítvány egyedülálló tánc programmal jelentkezik 2012 áprilisában. A hazai kortárstánc legizgalmasabb alkotóit hívja meg egy egynapos kirándulásra az improvizáció világába, ahol szigorú forgatókönyv mentén zajlanak majd az események.

Az improvizáció az a műfaj, ahol leginkább megjelenik az alkotóra, előadóra jellemző gondolat- és mozgásvilág,

ahol minden „bemenetnek” számos „kimenete” lehetséges, ahol a döntés mindig azonnali, ahol létjogosultsága van a kockázatnak, és ahol vállalható a kudarc is.

A Rövidhullámról

A Rövidhullám első napján nyolc alkotó tesz kísérletet arra, hogy próbára tegye magát és beleugorjon az ismeretlenbe. A koreográfusok (akár csak a nézők), az előadás napján reggel tíz órakor ismerik meg az aznapi témát és pontosan tíz óra áll rendelkezésükre, hogy kidolgozzanak egy ötperces improvizációs struktúrát. Egy rövid színpadbejáráson túl 30 percnyi próbalehetőség áll mindenkinek a rendelkezésére a téma színpadi kidolgozására, továbbgondolására.

Az alkotók ez után a város valamelyik próbatermében, vagy akár egy kávézóban is folytathatják a munkát. A nézők az etűdöket sorsolás útján meghatározott sorrendben láthatják az este folyamán, ahol csak egy dologban lehetünk biztosak: a közös kiindulópontban. Amit látni fogunk, az meglepetés lesz a néző és talán az alkotó számára is. Az este végén pedig szavazhatunk a nekünk legjobban tetsző alkotásra.

Az alkotó koreográfusok válaszoltak:

Ladjánszki Márta klasszikus balett, szertorna, jazz és modern tánc tanulmányait Magyarországon és Bécsben folytatta, majd 1996 végén alapítója volt a KOMPmÁNIA Kortárs Táncszínháznak, ahol táncosként és társkoreográfusként dolgozott. Önálló alkotói munkáját elkezdve általában szóló-centrikus koreográfiákat hozott létre, melyek specifikusan a fizikumból, annak határaiból építkeznek. Az elmúlt években fokozatosan nyitott a koreografálás és a több-szereplős darabok felé, mint tette ezt legutóbbi bemutató-sorozatában, a helyzetjelentésM-ben is. Saját bevallása szerint belső löketeket követ és hisz minden mozdulatban: „Szeretem a nézőt elvarázsolni, megnyitni benne azt a kaput, ami benne domináns egy adott tartalommal kapcsolatban.” Az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület és L1danceFest művészeti vezetőjeként fokozott figyelemmel van a kortársai munkáságga iránt.

- Mi volt eddigi legfurább táncos élményed?

Ladjánszki Márta: Két évvel ezelőtt Dortmundba hívott Rolf Dennemann (rendező), hogy helyettesítsek egy lengyel lányt (nevem révén ez könnyű volt:-)) a Luna Park projektjében és egy 10 perces szólót kellett készítsek. Adott volt a tér (szobabelső, egy fotellel és képekkel a falon, műablakkal), adott volt a zene (Rolf isztanbuli, németországbeli hanganyagot vágott össze, német-török hangulatok), egymás után kb. 10 fős csoportoknak kellett eltáncoljam az anyagot, adott volt a kosztüm (ez a strange) tradícionális mazsorett ruhában-sapkában (lásd mellékelt kép). Hát mit mondjak, felüdülés volt:-)

- Mit vársz az estétől?

Ladjánszki Márta: Teljes nyitottsággal állok a felkérés előtt. Testemet és szellememet igyekszem formában tartani ahhoz, hogy tényleg az adott témához, témában tudjak reagálni. Ehhez nagyon fontos, hogy legyen alkalmam elmerülni a magam fizikalitásában is. Inspirál a helyzet, a társszereplők és mégjobban inspirálna, ha élő zenét használhatnék:-)

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Ladjánszki Márta: Nem, azt tartom fontosnak, hogy minden előadóművészeti ág egymást erősítse, s mint ilyen egy nagy eseményen különböző stílusok, előadóművészeti formák tudjanak megmutatkozni. Azt tartom fontosnak, hogy lássuk egymást, elfogadjuk, amit más képvisel és tudjunk találkozási felületet találni sokszor zűrös, bonyolult, nagyon elfoglalt életünkben. A Rövidhullám ebben tud segíteni, ezért én ezt az eseményt tartom fontosnak hangsúlyozni.

Gál Eszter, tánc pedagógus, előadóművész, alkotó, utazó, PhD hallgató, két gyermek anyja. Közel 25 éve tanít. A tánc alkotás minden szinten érdekli, vezeti, kíséri. Elsősorban a mozgáson keresztüli megtapasztalás tudománya, az érzékelés és észlelés mozdulata, a rögtönzés és élmélyülés a pillanatban.

- Mi volt az első táncos élményed?

Gál Eszter: Mint néző talán a Hattyúk tava 6 vagy 7 évesen, mint mozgó talán Geszler György balett órája a Postás Torna Egyesületben. 10 éves lehettem... De igazán táncos élményem Berger Gyula jazz óráin volt 1984 körül, majd egész más első tánc élményem Karczag Éva óráján Arnheimben. Lehet, hogy az első pillanatot sokszor megélhettem...

- Mit vársz az estétől?

Gál Eszter: Nem várok az estétől - készülök, hogy hangolódjunk és tapintható legyen: a jelen pillanat alkotó ereje

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Gál Eszter: Igen! Bár nekem minden nap a tánc napja...

Lengyel Kata állandóan újít és kísérletezik. Elméleti és tánctanulmányai után főleg művészeti rezidenciákban kutat és alkot. A táncot csak egy fajta lehetőségnek tartja, amit szeret performansz, színházi és filmes megoldásokkal keverni, aszerint, hogy a mondanivalót mi fejezi ki a legjobban. Szeret együttműködni más művészeti ágak képviselőivel és mostanában a szervezés sem áll messze tőle.

- Ha néző lennél, mire lennél kíváncsi a Rövidhullám kapcsán?

Lengyel Kata: Ha néző lennék, akkor kíváncsi lennék az alkotási folyamatra, hogy hogyan alakul ki egy nap alatt a koncepció és arra a pillanatra is, amikor megkapják a résztvevők a témát.

- Mit vársz az estétől?

Lengyel Kata: Felszabadult alkotásból és a többiekkel való együttműködésből jövő örömöt. Azt, hogy így jobban megismerhetem a többi alkotót.

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Lengyel Kata: Jó alkalomnak tartom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a mozgás és a tánc örömére, illetve, hogy a különböző programokkal még több embert bevonjunk a tánc világába.

Zambrzycki Ádám kortárs táncművész, koreográfus  és jógaoktató. A táncélet legkiemelkedőbb alkotóival dolgozott együtt, önálló munkáit 2005 óta mutatja be folyamatosan. Előadásaiban vezető szerepet kap a képiség, a vizuális megközelítés. A megfogalmazási mód sosem korlátozódik kizárólagosan a mozgás nyelvére, integritásra törekszik a különböző előadóművészeti ágazatok között.

- Mi jut eszedbe a Rövidhullám szóról?

Zambrzycki Ádám: Április 29. - Mu Színház.

- Mit vársz az estétől?

Zambrzycki Ádám: Megszülető ötleteket, gondolatokat, spontán játékosságot. Remek lehetőség egy jó hangulatú találkozásra.

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Zambrzycki Ádám: Mindennek van világnapja, miért pont a táncnak ne lenne?

Vass Imre a Budapest Tánciskola elvégzése után együttműködött Hód Adriennel (HODWORKS), Szabó Rékával (Tünet Együttes), Zsalakovics Anikóval (Andaxinház), Gál Eszterrel (Company ST), Goda Gáborral (Artus) és a belga Wim Vandekeybussal (Ultima Vez).

2010-ben, önálló alkotóként részt vett Az Ismeretlen Kutatása programban (Műhely Alapítvány), amelynek az eredménye lett a Sőrés Zsolttal létrehozott Kvantumológia. 2011-ben a Sirály!-ban lett bemutatva a Várandós performansz sorozat, amelyből a címadó, Fringe Budapest különdíjat kapott. 2012-ben L1 rezidens, új bemutatója az L1 fesztiválon lesz látható és a SPAZIO európai alkotói ösztöndíj magyar résztvevője.

- Mi a kedvenc játékod? Eltáncolnád? Hogyan?

Vass Imre: Imádok játszani. Ha választani kell, akkor labdajátékokat mondok. A tavalyi Várandós performansz sorozatom befejező része Játék címmel volt látható a Sirály!-ban. Két önként jelentkező néző állítottam két egymáshoz csak egyetlen ponton érintkező fénykörbe. Kaptak egy labdát, saját körüket nem hagyhatták el. Ez a maja "tollaslabda" rituálé modellezésére szolgált. A performansz legjobban működő és legszemléletesebb eleme volt.

- Mit vársz az estétől? 
Vass Imre: Remélhetőleg már a kérdésekre adott válaszokból is ki fog derülni, hogy mennyire különböző emberek\alkotók vagyunk. Éppen ezért egy változatos, izgalmas és nem utolsó sorban szórakoztató este elé nézünk.

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Vass Imre: Az idei Tánc Világnapját különösen fontosnak tartom, mert lesz Rövidhullám!!!

Batarita koreográfus, táncos, rendező. Munkái szorosan kapcsolódnak az ázsiai kultúrához, ezen belül elsősorban a butoh tánchoz. A Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfus szakán végzett, elnyerte az Ixkizit (F) társulat, a DanceWeb(A), az Asia-Europe Alapítvány (J), az Unesco-Aschberg(THA), a Royaumont Alapítvány (F), a Japán Alapítvány Uchida (J) és a Hooyong Performing Art Center(KOR) alkotói ösztöndíját. 2001-től rendszeresen koreografál, tanít, szóló és koprodukciós alkotásaival fellép külföldön. 2009-ben rendezőként debütált a Magyar Állami Operaházban.

- Van-e olyan, amit még nem csináltál színpadon, de szívesen kipróbálnál? 

BataRita: Az élet a végtelen lehetőségek tárháza, így a színpad is. Természetes hát, hogy sok mindent nem próbáltam, de nyitott, kísérletező alkotóként sok dolog előttem áll még.

- Mit vársz az estétől?

BataRita: Izgalmas témát, mély-értékes témamegoldással.

- Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

BataRita: A tánc azóta létezik, hogy az ember létezik. Ez a nap ünnep és ajándék számomra, mert táncosként létezhetem és remélem, táncom ajándék mások számára, de nem csak ezen a napon.

Maday Tímea táncos, koreográfus. Tanulmányait a P.A.R.T.S. –Performing Arts Research and Training Studio fejezete be, majd több éven keresztül külföldön dolgozott. ’2009-től Rendszeresen meghívott előadója a hetente megrendezett Villany Leó Improvizációs estnek. Hámor Jószef asszisztense volt a 'Der Blumengarten' - ArTeRrOr'-ban és a Pr-Evolution Táncegyüttes ’Mindegy’ című darabjában is szerepelt.

Van-e az improvizációnak szerepe az alkotói folyamatodban? Ha igen,mi..?

Maday Timea: Igen, van! Természetesen ez attól függ, hogy éppen milyen munkán dolgozom, illetve hogy kivel/kikkel.

Az improvizációt egy project kapcsán, akkor tartom nagyon fontosnak , mikor olyan kifejezésmódot, vagy életérzést, témát keresek/ keresünk együtt munkatársaimmal, melyek többről szólnak mint egy , már lekötött mozdulatsor. Ilyenkor több megadott, kötött és szabad kutatásokat folytatunk, melyekből mindannyian csak kamatoztathatunk a végkifejlett tökéletesítésébe.

Mit vársz az estétől?

Maday Timea: :-) Összhangot, különböző szempontokból megközelítve. Úgy gondolom, mivel mindannyian előadó művészek vagyunk, más tapasztalatokkal, érzésekkel, metafórákkal lesz jellemezhető mindeki munkája . Ezeket az álltalunk tanult, vagy tudat alatt elraktározódott életérzések befolyásolják . A folyamatos változások melyek érnek bennünket, hasonlók, bár természetünkből különbözőek. Én nagy nyitottsággal veszek részt mint meghívott előadó és koreográfus, remélve, hogy a közönség is.

Fontosnak tartod a Tánc Világnapját?

Maday Timea: Igen! Abszolut! :-) A mi közös ünnepünk!

Pálosi István táncművész, koreográfus, pedagógus, szervező a Duncan-Dienes Orkesztika Iskola és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat(Még 1 Mozdulatszínház) alapító tagja és igazgatója, Klaszikus Balett, Graham Technika, Mozdulatművészet tanár, az Orkesztika Alapítvány programvezetője

2006-ban Táncművészetért díj a Magyar Táncművészek Szövetségétől a táncszakma érdekében kifejtett 15 éves munkájáért.

A TÁNC VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL

2012. április 29-én 20 órakor a MU Színházban 

a Parallel Alapítvány szervezésében

Rövidhullám

Kortárstánc variációk egy témára

8 alkotó - 1 téma - 1 nap

Koreográfusok, előadók:

Batarita, Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Lengyel Katalin, Maday Tímea,

Pálosi István, Vass Imre, Zambrzyczki Ádám

Szervezés:

Parallel Alapítvány / Máthé Gabriella, Pintér Gábor

www.mu.hu